Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Disfear, Doomriders @ Dürer-kert, 2008.11.04.
Esküszöm jó ezt a „csináld magad” dolgot viszonylag ismert zenészektől látni, könny szökik az ember szemébe ilyenkor. Pláne ha Tomas „Tompa” Lindberg figyel a merchpult mögött, akit Nate Newton vált, miután befejezte a Doomriders frontembereként végzett dolgát. Előbbi olyan lemezt énekelt fel a 90-es években, mint az At The Gates Slaughter Of The Soulja (kell magyaráznom mi ez?), utóbbi pedig a Converge-ben nyomja főállásban. Egyikük sem most járt először nálunk.
A Doomriders pár éve adott egy fergeteges rock & roll bulit a néhai Süss Fel Napban. Ott szó szerint arcba fröcsögött a sör, átható fűszag terjengett mindenhol, és az egész közönség vigyorogva, csatakosan nyomult a színpad felé. Most udvariasan félkörbe állt a publikum a zenekar előtt, csak pár ember hadonászott elől agyát eldobva. Volt is mire, mert nem tolták rosszabbul, mint régebben, csak itt már nem okoztak akkora meglepetést, ráadásul a hálátlan nyitócsapat szerepét töltötték be, még akkor is, ha az előttük fellépő két magyar zenekart nem számoljuk (akikről én persze lemaradtam). Ennek ellenére igen kiváló volt most is, pláne, hogy több új dalt is toltak a jövőre megjelenő második korongról, amik közül az egyik kifejezetten átszellemülten bólogatásra valónak tűnt doomos témáival, de hogy valóban az-e, majd megmondjuk, mikor megjelenik a lemez. Egyébként az összes klasszikus metálpózt láthattuk, rövid volt, hangos, és jobban szólt, mint az utána jövő Disfear.
A svédek nem éppen a változatos dalszerkezetekről ismertek. Pár szám után össze is folyt az egész, mintha ugyan azt a dalt játszották volna, ugyan azzal a lelkesedéssel, csak mindig visszatekerve a szalagot. Viszont az említett lelkesedés miatt lett élvezetes a dolog, még akkor is, ha minden finomság elveszett a kásában. A dobos nyomta rendületlenül a d-beatet, a húrosok hangszerükre borulva bólogattak, Tompa meg rekesztett rá a jellegzetes hangján, amúgy meg szerényen konferált. Ők nem egy fiatal csapat, már a 90-es évek eleje óta léteznek (beiktatva azért egy hat éves szünetet is), igaz az ex-At The Gates énekes csak az utolsó két lemezen hallható (eddig). Pár éve egy meglepetéskoncertet adtak az A38-on, aminek ha nem is volt akkora visszhangja, mint a hasonlóan idepottyant Meshuggah-nak, attól még igen kellemesre sikerült. Mint ahogy ez is, de azért az este hőse akkor is a sokkal változatosabb zenét produkáló Doomriders lett.
(Fotók innen, innen, és nem a helyszínről.)
