Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Esclin Syndo – Sleeping Traveller
(2009 CLS)
Magyarországon az underground irányzatoknak kicsi közönsége van, és belterjes zenészgárdája. A trip-hop szintér (már ha van olyan, és ez a zene egyáltalán az) olyannyira belülről táplálkozik, hogy a legfontosabb zenekaroknak egy énekesnője is van, akit Berger Dalmának hívnak. A kijelentés annyiban túlzás, hogy van, ahol csak vendég a hölgy, de az Esclin Syndoban éppen főszereplő.
Nehéz is elvonatkoztatni a hangjától, ami a Sleeping Traveller befogadásánál kardinális kérdés. Kezdjük itt. Dalma stílusa erőszakos, kemény, alkalmanként taszító, zavarba ejtő, ha valaki első alkalommal nem tudja elfogadni, később sem fogja. Szélsőségeket generáló hangról van szó, amelyik megkérdőjelezhetetlenül eredeti, a többi már ízlés kérdése. A Sleeping Traveller egyik gondja is miatta alakul ki, ugyanis a zene csak akkor működik, amikor a hangszeres elemek és Dalma hangja összesimul, amikor viszont nem, a disszonancia elviselhetetlenné válik. A zenei alapok sokkal homogénebbek, mint az énekdallamok, amikor a kettő ütközik, elmúlik a mágia. Merthogy az kétségtelenül van a lemezen, ha nem is végig.
Egyrészt kiváló hangszerelési megoldásokat találunk itt, másrészt kikacsintásokat más stílusokra, popra, rockra, jazzre, a diszkóütemeken pedig már fel sem húzzuk a szemöldökünket. A hangszeresek alázatosak, pedig mindannyian tudnak ennél sokkal többet, és ez valahol a felszínre is bukik. Például a lemez legerősebb kapaszkodójaként szolgáló Folklore-ban hallhatók a legjobb basszusdallamok, és a lemez gerincét is a mélyhúrok adják. Az összes szám dinamikus, egyik sem tipikus trip-hop stílusgyakorlat, nem ringat meditációba, inkább figyelemkeltő. Lényegében az Esclin Syndo egy pulzáló rockzenekar, ami számottevően sok elektronikát használ. Az sem megszokott, hogy Dalma extrém artikulációi és rikoltozásai ellenére határozott popdallamokra képes, furcsa is hallani, amikor a rekesztéseknél Sandra Nasicot idézi, aki az amúgy teljesen jellegtelen, és egyáltalán nem idevágó Guano Apes énekesnője.
Ma Magyarországon egy Esclin Syndo típusú zenekarból bármi lehet, akár megszerethetik az alternatív médiumok is. Ahol Dalma nem ragadtatja el magát, és ahol képes együtt mozogni a zenével, ott egy átlaghallgató is ráérezhet az Sleeping Traveller ízére, ami ha kissé keserű és érdes is, de egyáltalán nem annyira, hogy kiköpjük. Mindenképpen érdemes ízlelgetni.
