Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Empire Of The Sun - Walking On A Dream
(2008 EMI/Virgin)
Ausztrál duó, elképesztően idióta imázzsal, akik egy 1984-es regénytől kölcsönözték nevüket. Sokféle vokálok, néhol natív elemekkel, elektronikus, de legalábbis elektroakusztikus alapokkal, sok gitárral meg szintivel. Valószínűleg jövő ilyenkor már legalább annyira nem kell őket bemutatni, mint a szintén Ausztrál és kötelezően említendő Cut Copy-t. Ezek az ausszik meg amúgy is felfutóban vannak, mindenféle jó dolgok kerülnek ki onnét mostanság, meg szeretnénk mi is egy-egy Big Day Outot mocsaras Glastonbury helyett. És még Nicole Kidman is farmot vezethetett ott valaha sikerrel, ez az ország (kontinens!) tényleg kizárólag tökéletes lehet!
Ezt az albmumot is muszáj szeretni mert szeretnivalóan komolytalan és mégis profi. Lényegében újat tudnak mutatni zenéjükön belül majd' minden számmal, az olyan egymástól szélesőségesen különböző dalok, mint a Swordfish Hot Kiss Nite és a Country adják az igazi ízét a zenekarnak és teszik többé mint egy akusztikusabb hangvételű Cut Copy és MGMT farvizén evezgető marketingfogás. És hitelesek maradnak hülyüléseik közepette is, a már említett Swordfish... simán lehetne J.Timberlake újabb bugizása amíg apa hamis fémes akusztikus gitárja bele nem recseg a képbe egy idióta dallammal, a Country meg valahol elmenne egy relaxiációs cédén is, de itt meg jó.
A már említett hasonló nevek mint az MGMT mellett személyes defekt is lehet, de felfedezni véljük a Fleet Foxes vokálmaximalizmusának és folkbüszke énekeinek hatását, ez mindenképp üdvözlendő. A vizuális megjelenésükre szintén nagyon odafigyelnek, ez a klip például ritkaságszámbamenően, nagyon jó.
Őszintén szólva nehéz bármit mondani ami az album ellen szólna, és nincs is értelme keresgélni a csomót a kákán, bár persze nem tökéletes lemez ez sem. Mindenesetre jó tudni, hogy az indie és az elektro felfedezte magának újra az akusztikus gitárt meg a vinnyogáson túlmutató, eredetibb vokálokat. Csak ezt a hülye albumvégi ballada dolgot felejthetnénk már el - de persze ez is a svindli része. Ez legyen a legnagyobb bajunk, csak lássuk őket fesztiválon itthon.
