Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az nyilvánvaló, hogy a Luditták az egyik legjobb dolog, ami a magyar hiphoppal valaha is történt, az viszont már kevésbé ennyire egyértelmű, hogy az Animal Cannibals mije is a magyar hiphopnak. Ők ugye azok a vicceskedő, alapvetően szimpatikus arcok, akik lassan 15 éve adták ki első albumukat, kezdték az egészet tizenéves kölyök fejjel, aztán valahogy úgy maradtak és máig tehetségesen faragnak általában marha közhelyes és zavaróan didaktikus szövegeket. Őket hallgatva folyamatosan azt érzem, hogy olyanok, mintha alsó tagozatos általános iskolás gyerekeknek próbálnák megmutatni a nagyvilágot. Tuti, hogy az egyikük titokban valami napközis tanító bácsi, vagy ilyesmi.
Ennek megfelelően fogalmam sincs, hogy lehetne őket például szívből utálni, de azt tökéletesen értem és érzem, hogy lehet őket 5 percig szórakoztatónak/elviselhetőnek tartani, 10 perc után már kínosnak érezni és 20 perc elteltével kétségbeesetten menekülni a zenéjük elől. Persze a számaik általában csak 3-5 percesek, így ha éppenséggel pont a Ludittákkal kollaborálnak, akkor azt egyszer vagy kétszer még bőven meg lehet hallgatni az egészségre tartósan káros mértékű agyzsibbadás legcsekélyebb kockázata nélkül is.
Még szerencse, hiszen pontosan ez történt. Mármint, hogy kollaboráltak. A Ludittákkal. A dal tavaly szeptemberben jelent meg az AC új nagylemezén, ám csak mostanában kezdte játszani a Petőfi, aminek köszönhetően hamarosan nagy eséllyel sok más rádió is ezt fogja tenni. Mellékesen az említett nagylemezről annyit érdemes tudni, hogy a Mindent lehet (alapvetően kollaborációkra épülő) trilógia harmadik része, Rap Diszkó címmel, és benne a srácok nagyjából mindenkivel mikrofont váltanak, aki a hazai underground hiphopban számít. Így jöttek képbe a rapcsajok is, akikkel a létrehozott műalkotás (amit itt lehet meghallgatni - Real Player kell hozzá, jobbat nem találtunk) bár önmagában nem lett egy túl nagy figyelmet érdemlő valami, azért a benne feldolgozott témának aktualitása manapság bőven akad, úgyhogy mégis érdemes szóba hozni és mi most pont ezt tesszük.
Nyilván az MR2 sem véletlenül kezdte el játszani a dalt éppen mostanában, hiszen a benne elhangzó olyan részek, mint az, hogy "A buli eleje az a warm up rész: / Félhangerő, slágert ne és nem beszélsz! / Kiváltságos szakma, nem kell OSZK vizsga / Ha nem érsz rá, jöhet a robotpilóta." vagy az, hogy "Ő a modern sámán, pultja fém vázas. / A keze alatt izzik a pájó százas / Vagy mp3 vagy 4 mer’ az trendi. / Úúúgy szeretnék DJ lenni!" tökéletesen rímelnek az elmúlt hónapokban újra egyre nagyobb médiafigyelmet kapó "vizsgázzanak-e a lemezlovasok?"-témakörre, amivel nem túl sokára itt a Lángolókon is tervezünk komolyabban foglalkozni. (És akkor most beismerem, hogy ez az egész igazából csak arra ment ki, hogy ezt a borzalmasan fontos információt megemlíthessük.)
Ezen kívül (meg mert úgy összességében egyszer talán szórakoztató) amúgy a számot leginkább a Ludditák által elkövetett rész miatt érdemes meghallgatni, amiben olyan gyöngyszemek hallhatóak, mint az, hogy "Csaj, a garatodra lakat mehet, / nem kell már a deep throat, / Ne add a szívtiprót, sem azt a / Philip Roth-féle kórt, vagyis a szexaddiktot", meg hogy "Mi van a basszussal, a lábdobokkal? Te DJ, játssz nyílt laptopokkal!". Ebből is látszik, hogy a lányok még mindig rettentő szórakoztatóak, úgyhogy akinek például kimaradt eddig munkásságuk, csak azt tudjuk ajánlani, amit már korábban is: dolgozza fel kreatívan a linkeken található információkat és ismerkedjen közelebbről össze velük!
