Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Már csaknem fél éve, hogy kijött az Isten Háta Mögött legutóbbi Kényelmetlen lemeze, de budapesti koncert eddig nem sok volt. Most viszont április 11-én, szombaton, fellépnek a Dürer-Kertben, mi pedig szimpla ajánló helyett egy kétórás beszélgetés kivonatát közöljük le nektek, ami bő egy hónapja esett meg Pálinkás Tamás énekes-gitáros közreműködésével.
Születés
„Valószínűleg valami Kadlott Karcsi-féle mulatóslemez, vagy ilyen filmslágeres válogatás lehetett, amit bakeliten hallgattam először, illetve erre tudok visszaemlékezni. Utóbbit elég sokáig énekelgettem. Viszont a Depche Mode egyik száma döbbentett rá később, olyan 12 éves koromban, hogy mi is lehet egy dalból. A DM mellé jött a Bonanza Banzáj, két-három év múlva pedig a magyar alter színtér, leginkább a Kispál és a Borz, ami elsöpört mindent. Ilyen szempontból az első Sziget is meghatározó élmény volt. Zenélésre pedig a Nirvana, és talán a VHK ösztönzött a Kispál mellett.”
Első zenekar
„Egy akkori haverommal elmentünk egyszer egy próbára, ahol neki kellett volna Nirvana-dalt énekelnie, de mivel ez nem ment, megpróbáltam én, és így kezdődött. Egyébként, mint minden rendes embernek, nekem is a gimiben lett zenekarom, amit Istivel, az előző basszusgitárosunkkal alapítottunk. Akkor én negyedikes voltam, ő pedig egyel alattam járt. Itt még csak énekeltem, de érettségi után már gitároztam is. Ekkor közbejött egy három hónapos külföldi utazás, ami után már konkrétan az IHM alakult meg Csabival egyetemben.”
Buktatók
„Nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, de valami mindig összetartott bennünket, mindig voltak apró dolgok, ami miatt nem álltunk le. A bártok például mindig biztattak. Elég sokáig nagyon kevés embernek játszottunk. Mondhatnám, hogy ha az egész pályafutásunkat nézzük, még bőven az az időszak van túlsúlyban, ahol nem volt a koncertjeinken ember. Bizonyos szempontból az is teljesen jó volt, mert nem nehezült ránk semmiféle elvárás, mondhatni le sem szarták, amit csináltunk. Talán az a bizonyos Süss Fel Napos, teltházas fellépés volt a pont, amikor csak lestünk, hogy mennyi embert érdekel a zenénk, és nem csak olyan arcok vannak ott, akiket személyesen is ismerünk.”
Szövegek
„Nem foglalkozom már a szövegekbe belemagyarázós kritikákkal, bár néha vicces őket olvasni. A régebbi szövegeim azért tűnhetnek érthetőbbnek, mert sokkal kevesebb képpel operálnak, és azok is egyszerűbbek. Mostanában egyébként egyre nagyobb a külső nyomás rajtam, hogy esetleg nyomtatásban kiadjam a szövegeimet, de itt nagy hangsúly van a „külső” szónak, mivel nekem ez eszembe sem jutott volna. Viszont én hezitálok. Ez nem szívkérdés, ez „májkérdés”, hogy elhiszem-e magamról, hogy belevághatok egy ilyenbe. Le kéne írnom most őket, aztán öt év múlva elővennem, hogy van-e ennek egyáltalán értelme.”
Egyedi
„Egyedi Péter úgy került a zenekarba, mint a barátunk. Amit a Kényelmetlen lemezen basszustémát hallasz, azt mind Péter írta, ő találta ki, és tökéletesen passzol oda. Ahogy a klasszikus is mondja: mind emberileg, mind zeneileg beleillik a zenekarba. A poposodás amúgy nem neki köszönhető, hiába játszik ő viszonylag könnyedebb zenét az Óriásban.”
Rádió
„Mázli, hogy Nestának megtetszett a dal és nyomják a Cafén a Jósolni bélbőlt, még ha csak ilyen vágott változatban is. Amikor először hallottam, annyira meglepődtem, hogy konkrétan elfelejtettem szólni bárkinek is róla. Mellesleg én a hibákat hallom csak ki belőle, mikor megy valahol.”
London
„Kétkezi munkás vagyok kint, hogy itthon csak a rock and rollal tudjak foglalkozni.”
Kamu-angol
„Élőben nagyon sokat nyomtuk az új dalokat kamu angollal még az elején, mikor nem volt rá szöveg. Ezt muszáj, hogy tesztelhessük a dalokat. Az a vicces, hogy a youtube-on van egy videó, ahol egy ilyen kalózfelvételen nyomjuk az Itt valami megült korai halandzsás verzióját, és már ott is méltatják, hogy milyen fasza.”
Kritika
„Én nem szoktam háborogni a negatív kritikákon. Inkább megpróbálom megtalálni mi lehet az alapja, de legtöbbször nem sikerül. Viszont ugyanez igaz a pozitívakra is, sokszor nem értem, mire gondolnak az emberek.”
Irodalom
„Hatással van rám, de például a kortárs költők egyáltalán nem. A klasszikus irodalmat szeretem. Sokszor vagyok úgy, hogy próbálok az írás mögé látni, és nem a konkrét történetre figyelni. Tehát, hogy az író mit gondolhatott akkor, amikor például egy párbeszédet leírt. Biztos segít, de nem tudatosan használom.”
Blind Myself
„Nagyon megörültem, mikor Tóth Gergő megkeresett, hogy írjunk együtt szöveget. Büszke voltam, hogy valaki ilyet rám mer bízni. Ráadásul ez a fajta munka azzal járt, hogy össze kellett járni, és jól meg kellett egymást ismerni, és ennek barátság lett a vége. Ráadásul az éppen aktuális semmittevőségemet is feloldotta a meló. Jó volt ilyen betáblázottság szerint élni, hogy „hú, Gergő jön holnap kilencre, most nem bulizhatok” meg ilyenek. Gyakori volt, hogy vagy tíz percig néma csendben ültünk egymással szemben, mert nem jutott eszünkbe semmi, aztán egyszer csak becsapott a dolog, és előjött valami nagy refrén. Volt ez a Budapest, 7fok, esős koncepció, amit Gergő már régen kitalált, és e köré építettük fel a szövegeket, illetve a hangulatot. Neki voltak ötletei, és ezeket közösen formába öntöttük. Néha én mondtam, hogy ez már gáz, fogalmazzuk át így és így, néha meg ő mondta, hogy ez egy Isten Háta Mögött-szövegnek elmenne, de a Blindba abszolút nem illik, ő ezt nem tudja elénekelni, és tényleg úgy volt. A Pomogácsok szövege amúgy Gergő számára az egyik legfontosabb a lemezen. Itt már szinte kész témával állt elő, hogy a belső félelmeit így szeretné megjeleníteni, és egyáltalán nem éreztem viccesnek magát a Pomogács szót, mivel mögötte elég súlyos tartalom van.”
Szülők
„Mostanában kezdtek feltűnni a koncerteken a tömeggel együtt. Régebben egyáltalán nem értették ezt az egészet, hogy miért akar a kicsi fiuk ilyen hülyeséget csinálni, miért ez a mániája, mért kell erre pénzt költeni. Aztán eljöttek a Petőfi Csarnokba múlt decemberben, és ha teljesen ugyan nem is lettek meggyőzve, de látták, hogy talán mégsem értelmetlen, amit csinálok.”
