Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vannak előadók akik a zenéjük mellé (vagy rá plusz emeltként), olyan kisugárzást adnak, hogy az végül teljesen elválaszthatatlan attól, amit lemezre felvesznek, vagy élőben produkálnak. A svéd I'm From Barcelona huszonnyolc fős baráti zenésztársaság (egyik) énekesével, (egyik) gitárosával, fő dalszerzőjével és összetartó kapcsával, Emanuel Lundgrennel beszélgettünk budapesti koncertjük előtt.
Most egy egészen intenzív turnén vagytok. Mennyire nehéz kihívás nap mint nap irányítani a dolgokat, egyáltalán mennyire vagy irányító szerepben egy ilyen sok embert számláló zenekarban? Főnök vagy?
Régebben az voltam, amikor kezdtük az egészet, mert tőlem származik a zenekar ötlete, ugye én számítottam megmondóembernek. Most meg, hogy ennyien lettünk, csoportokba rendeződünk, beosztjuk a dolgokat. Valaki a hangszereket cipeli, mások meg a lufikat fújják, árulják a merchandise cuccokat. Mindenki segíti előre az eseményeket ahogy tudja.
Ezt valamennyire azért te osztod be?
Nem, ezzel mindenki tisztában van, hogy ha elmegyünk két hétre turnézni, összezárva, az csak összeszervezéssel működhet. Így marad idő pihenésre meg szórakozásra is.
Hogyan zajlanak a próbák? Kottáztok, vagy inkább csoportos improvizáció jellege van?
Na hát a próbák szintén rengeteg szervezkedést igényelnek. Nagyon nehéz megoldani, hogy mindenki el tudjon jönni a próbára, gyakorlatilag lehetetlen. De egyébként nem is kottákat kell elképzelni szigorúan vett hangjegyekkel. Inkább improvizálunk.
Akkor viszont ehhez gondolom gondosan érdemes megválogatni a művészeidet.
Nem művészeket válogatok, barátokat gyűjtök.
Olvasva korábbi interjúkat, többször beszélsz róla, hogy a kezdetekkor nem különösebben vettétek komolyan a zenekart bármilyen kötött jelleggel, inkább mint ahogy mondod is, egy zenész baráti társaság voltatok. Mégis az EMI-hoz szerződtetek, ami ugyebár nem kimondottan független zenei valami. Ennek mi a háttere? Hát, az biztos, hogy nem egy kis független kiadó. Igazság szerint találkoztam egy igen rendes fickóval aki az EMI-nak dolgozik. Amikor felmerült, nem voltam igazán biztos benne, hogy erre a szintre szeretném emelni az I'm From Barcelonát. Aztán komolyan nekiálltunk beszélni róla, végülis úgy döntöttem, hogy belevágunk, és meglátjuk hogy sül el.
És jól sült el?
Igen, mert a zenekarban mindannyian szeretjük amit csinálunk, és ez a háttér lehetőséget biztosít ahhoz, hogy szerte a világban utazgassunk. És tök jó lesz visszaemlékezni erre amikor majd öreg leszek és üldögélek a hintaszékemben. Meg pipázom.
Szerinted mekkora szerepet játszik a sikeretekben az, hogy ennyien vagytok? Nehezebb lenne érvényesülni, ha ugyanezeket a dalokat öten adnátok elő?
Nem tudom, de ti újságírok igazán szeretitek a számokat. Igazából nem nagyon foglalkoztat ez az egész, mert nem ezért vágtunk bele, és akkor is zenélnénk ha nem hallgatnának meg ennyien.
Elkap néha az érzés, hogy valaki hiányzik a csapatból? Fejben tudsz tartani mindenkit?
Az a furcsa, hogy most tizenöten jöttünk el turnézni, és hiányoznak azok, akik nem jöttek velünk. Harminc ember közül is mindnek megvan a saját egyénisége, humora, és néha hiányoznak ezek az egyedi kisugárzások amik így ugyebár nincsenek jelen.
Utolsó lemezetek (Who Killed Harry Houdini) lassan egy éves lesz. Születnek új számok, vagy tervezitek, hogy a közeljövőben újakat írtok?
Két párhuzamosan készülő albumunk van. Ezek közül az egyik hasonló ahhoz, amikor a Kiss négy tagja négy szólólemezt hozott ki egyszerre, csak mi 28 számot tervezünk, és mindegyiket egy tag írja majd. Ezt ingyenes digitális letöltés formájában jelentetjük meg, emellett tervezzük, hogy bakeliten is kihozzuk, csak az úgy három lemezre fog rúgni. Jó hosszú lesz! Plusz folynak a "rendes" sorlemez munkálatai is.
Ha eliminálnod kéne Win Butlert az Arcade Fire-ből vagy Jónsit a Sigur Rós-ból, hogyan döntenél?
Jaj, hát ez nehéz kérdés. Nem is ismerem őket személyesen.
Jó, akkor ha el kéne hallgattatnod valamelyik zenekart örökre, melyik lenne az?
Ez meg azért nehéz, mert mindkettő kiváló. Hát, ha muszáj lenne választani, valószínűleg az Arcade Fire lenne. Ők ugye hasonló zenét játszanak a miénkhez, és így kipipálhatnék egy konkurenst!
És a mi kis hajónk hogy tetszik? Játszottál már hajón?
Nem, még ezelőtt soha! De remek, ez a sok régi gépezet kellemes ízt ad a helynek. Már csak az lenne jobb, ha ki is hajóznánk koncert közben.
Az A38 több, mint valószínű, hogy egyhelyben marad, de volt már rá példa, hogy egy másik hajó kiúszott egy nagy rave erejéig, úgyhogy nem teljesen valótlan az ötlet.
Hát akkor barátom azt kell mondjam ti tudtok élni!
(Koncertbeszámolónkat az eseményről itt olvashatod.)