Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Azt lényegében senki sem vitatja, hogy az 1979-es The Wall (illetve magyarul „A fal”; kevés lemez címét fordítjuk le magyarra, de ez ilyen) tulajdonképpen Roger Waters műve, hiába játszotta annak idején a Pink Floyd. Ezt maga az énekes-basszusgitáros is így gondolja, ráadásul most úgy érzi, ismét elő kellene azt adni, méghozzá Izraelben. Ennek persze feltétele, hogy a ciszjordániai határnál felépített több mind 600 km hosszú falat lerombolják az illetékesek.
Waters nemrég járt az országban, ezelőtt pedig 2006-ban lépett fel ott utoljára, és nagyon elkeserítette, hogy semmit nem változott a helyzet: a békés palesztin kereskedők ugyanúgy nem tudnak átmenni Izraelbe, mint három évvel ezelőtt, így tisztes munkához sem jutnak. A Pink Floyd alapítótagja szerint ezzel pont azok a radikálisok erősödnek, akik ellen a falat emelték. A köztudottan baloldali elveket valló zenész ráadásul egy palesztin menekülttáborban járt, ahol csak a nyomort látta, illetve még azt, hogy az izraeli telepek száma egyre csak növekszik a vitatott területeken.
A The Wall amúgy egy konceptlemez, ami egy rocksztár maga köré épített képzeletbeli faláról szól (hírhedt az jelenet, mikor Waters egy hozzá túl közel merészkedő rajongót leköpött), és annak idején nagy sikerrel adta elő a Pink Floyd (na meg persze a híres 1982-es filmről se feledkezzünk meg), de Waters 1990-ben, a berlini fal leomlása után nem sokkal is eljátszotta azt a német fővárosban. Mellesleg idén lesz harmincéves az album, úgyhogy ez méltó ünneplés lenne. Egyelőre azonban úgy néz ki, mindez még jó ideig álom marad, hiába akar az énekes bontani.
