Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hűséges olvasóink és állandó sajtólevelezőink kérésére az alábbiakban a PANKKK-program mögé nézünk. A Lángoló Gitárok kérdéseire Berta András, a programiroda vezetője válaszolt:
Mióta létezik a PANKKK és hogyan alakult a költségvetése az elmúlt években?
A PANKKK, avagy Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért 2005 nyarán indult útjára. Mind a mai napig ez az egyetlen olyan kormányzati programcsomag, ami a könnyűzenei színtér fejlesztését célozza és ezzel együtt ezt a színteret is beemeli a hivatalosan, állami szinten támogatott kulturális értékek közé. A pályázatok összköltségvetése a kezdeti 2005-2006-os időszakban kb. 250 millió Ft volt (ez egy másfél éves időszakot takar és a kulturális tárca mellett az Nemzeti Kulturális Alap és az Országos Rádió és Televízió Testület forrásai is megjelentek benne), emellett a Közkics program keretében is jelentős hiteleket lehetett igényelni különféle infrastruktúra fejlesztésekre. 2007-ben a teljes pályázati keretösszeg 120 millió körüli szintre süllyedt, majd 2008-ban 200 millió Ft-ra nőtt.
Mi az idei büdzsé?
170 millió Ft, amiből 115 millió kerül kipályáztatásra, kb. 25 milliót költünk az exportiroda külföldi projektjeire (pl. szakvásárokon való részvétel, magyar stand állítása stb.), a fennmaradó összegből pedig a lebonyolítást (iroda, bérek, promóció, stb.) finanszírozzuk.
Elég-e ez a pénz a meglévő programelemekre vagy sokkal többet kellene áldozni rájuk?
Lehetne több, hiszen rengeteg programelemet dolgoztunk ki az elmúlt években, de most pénz hiányában parkolópályán vannak (pl. menedzsment pályázat, klub infrastruktúra fejlesztés, iskolai próbaterem pályázat, stb.) Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében viszont nem lehetünk telhetetlenek, annak is nagyon kell örülnünk, hogy nem szűnt meg a program és a büdzsé sem csökkent drasztikusan.
Tavaly még volt pályázat menedzsmenteknek és már sokadik lemezüket kiadó, nem kezdő zenekaroknak is. Idén miért nincs?
A sorlemezes pályázat esetében a tavalyi 28 milliós keretösszeg sem bizonyult elegendőnek, hiszen ennek kb. ötszörösére érkezett be támogatási igény és a döntési elvek ennél a pályázatnál nagyon nehezen körülhatárolhatóak, így az eredmény is könyebben támadható, mint pl. egy elsőlemezes pályázat esetében. Úgy kalkuláltunk, hogy kb. 40-50 millió Ft lenne az a keret, amely esetében már kevesebb támadási felületet adnánk és érdemes lenne sorlemezeket támogatni, de ez a pénzösszeg jelenleg nem adott. A menedzsment pályázat esetében pedig az elszámoltatások során az látszik, hogy az iparág fejletlensége miatt rengeteg a félreértés és nem mindig azokra a célokra megy a támogatás, amelyeket ennél a támogatási elemnél eredetileg megfogalmaztunk. Ezt a problémát a jelenlegi koncepciónk szerint az oktatás oldaláról kellene kezelni, csak ezt követően lehet valódi értelme az induló vagy már működő vállalkozások támogatásának. Persze a kettő mehetne akár párhuzamosan, de ez is pénzkérdés, tehát fel kell állítanunk egy sorrendet. Arra vonatkozólag vannak konkrét és kidolgozott tervek, hogy már idén beindulhasson a PANKKK együttműködésével egy iparági képzési program.
A koncerteket támogató pályázatnál miért a klubok kapják a pénzt, miért nem a zenekarok? És miért csak vidéken?
A klubok kontra zenekarok támogatása kérdés többször is felmerült már, hiszen a jelenlegi rendszer nem tökéletes, viszont pár dologgal érdemes tisztában lenni: állami támogatás csak átlátható módon adható, tehát minden nyertes pályázó mögé kell egy elszámolni képes és bármikor átvilágítható jogi személy (gazdasági társaság, egyéni vállalkozó, egyesület, alapítvány stb.) Ha a kb. 4-500 aktívan koncertező magyar zenekart külön támogatnánk, az mindkét félnek, pályázónak és pályáztatónak is komoly kihívást jelentene. Én személy szerint azt gondolom, hogy végeredményben egy nagyon bonyolult és átláthatatlan rendszerben jóval kevesebb klubban jóval kevesebb zenekar játszhatna PANKKK által támogatott koncertet. Talán azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a klub nem az ellenségünk, hanem életünk meghatározó zenei (és egyéb) élményeinek egyik fontos helyszíne, tehát ennek a helyszínnek a fenntartóit, szervezőit is motiválni kell tudnunk. Ha mással nem, hát azzal, hogy az ő kezükbe adjuk a gazdálkodás felelősségét és a programkínálat összeállításának döntését. A PANKKK persze számos kritériumot megfogalmaz, pontosan nyilvántartja és ellenőrzi a támogatott koncerteket, de az én véleményem szerint ennél tovább nem merészkedhet, hiszen nem lehet helyi szinten kompetensebb, mint azok, akik helyben szervezik a kultúrát.
Hogy miért csak vidéken? Azért, mert Budapest talán az egyetlen igazán jól működő zenei színtér Magyarországon: rengeteg mobilizálható fiatallal, számos klubbal, ami végeredményben sokkal nagyobb lehetőségeket ad a koncertezni vágyó zenekaroknak, még akkor is, ha vidékről jönnek.
Egyáltalán, ki dönti el, hogy milyen pályázat legyen, és miért?
A minisztérium először javaslatokat kér a Programirodától egy éves pályázati naptárra, a Programiroda konzultál egy sor szakmabelivel, ezeket összeveti az eddigi pályázatok tapasztalataival, majd a javaslatok közül a minisztérium a saját anyagi lehetőségeihez mérten kiválasztja a neki legmegfelelőbbeket és végül hivatalosan a miniszter írja alá a pályázati kiírásokat.
Mire lehetne még hatékonyan költeni, ha lenne miből?
Oktatás, infrastruktúra, tehetséggondozás, export, lemezek, menedzsmentek... tulajdonképpen bármire, hiszen a források sosem elegendőek.
Lesz olyan, hogy lesz miből?
Azon dolgozunk, hogy legyen. Most már nem titok, hogy az iparág és ezen belül a közös jogkezelők (Artisjus, Mahasz, EJI) képviselőivel régóta egyeztetünk és reményeink szerint jövőre új pályázatokat is kiírhatunk a meglévők mellé vegyes (állami és iparági) finanszírozással. Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy a vegyes finanszírozáshoz elengedhetetlen az állami szerepvállalás is, hiszen így oda-vissza motiválja egymást az iparág és a minisztérium. A PANKKK esetében a minisztériumi támogatás nem csak a pályázati keretösszegek miatt lényeges, hanem a már említett "államilag támogatott kulturális státusz" megléte miatt is. Erre talán a legegyszerűbb példa, hogy ha egy államilag, a PANKKK által támogatott vidéki klubos szeretne tárgyalni a helyi önkormányzattal, akkor a tapasztalatok szerint komolyabban veszik, mint korábban. Talán azt sem felejtik el a döntéshozók, hogy a kulturális tárca támogatási programjai közül szinte ez az egyetlen, amelyről nagy általánosságban tudnak vagy már hallottak az emberek, ráadásul ez az a program, amely a gazdaságfehérítés (számlaadási és szerződéskötési kötelezettség) miatt generált adóbevételek miatt már most is szinte önfenntartó.
Meddig folytatódhat a program, és mik a lehetőségek a továbbfejlődésére?
Erre talán választ adnak az előző pontban leírtak, azzal kiegészítve, hogy egy ilyen program egyrészről kölcsönös tanulási folyamat pályázó és pályáztató számára egyaránt, másrészről csak akkor lehet komolyabb fejlesztő hatása, ha tartósan képes változtatni az iparág körüli feltételrendszeren és az ebben a szegmensben tevékenykedők szemléletén. Ez nem 3-4 évről szól, de én hiszek benne, hogy már ez alatt a rövid időszak alatt is hagytunk némi nyomot magunk után. Esetenként parttalan, sokszor viszont értelmes szakmai vitákat generálva, a pályázatok nyerteseinek hálájával és veszteseinek utálatával együttélve a PANKKK elvitathatatlan eredménye, hogy valami történt a hazai könnyűzene háza táján, amitől felkavarodott az a bizonyos állóvíz.
