Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az idén tíz éves Ladytron nemrég a Volt fesztiválon lépett fel Sopronban. Helen Marnie-t, a hűvös hangú skót énekesnőt kérdeztem a nyári turnézásról, legutóbbi albumukról, illetve a kiadóváltásról.
Pár hete volt a második alkalom, hogy Magyarországon jártatok, a Volt fesztiválon léptetek fel. Hogy sikerült? Szerettek nyári fesztiválokon játszani úgy általában? Peter Morén a Peter Bjorn and Johnból nemrég panaszkodott, hogy a nyári fesztiválok általában nem zökkenőmentesek, az együttesnek kevés ideje van a beállásra, néha le kell rövidíteni a szettet stb.
Nagyon jó volt szerintem, vicces volt a közönség, jó értelemben véve. Ha a közönség jó, akkor általában jó a koncert. Igen, Peternek igaza van, a fesztiválok esetében mindig fennáll a veszély, hogy valami rosszul sülhet el, ha pl. nincs idő normális beállásra koncert előtt, de ugyanakkor ettől izgalmas az egész. Meg attól, hogy általában fogalmad sincs kinek fogsz játszani. Lehetnek rajongók, de olyan emberek is, akik még soha az életben nem hallottak rólad. Én a kettő keverékét szeretem, mindig jó érzés új embereknek bemutatni a zenénket. Ami a lerövidített szetteket illeti az is elég vicces szokott lenni, pláne amikor utolsó pillanatban szólnak. Ilyenkor gyorsan ki kell sakkozni, hogy milyen számok maradjanak bent a műsorban, mi indítja be legjobban a közönséget.
Nagyon sok országban játszottatok már, a koncertjeiteken mennyire változó a különféle országok közönségének a reakciója? Találkoztatok már megszállott rajongókkal?
Tíz éve játszunk már együtt, szóval volt már szerencsénk igazán megszállott rajongókhoz is egyes koncerteken. Általában azonban nagyon kedvesek hozzánk az emberek, a rajongóink szerintem a légynek sem tudnának ártani. Minden ország közönsége teljesen más egyébként, néha olyan helyeken a legjobb a közönség meg a koncert ahol előtte nem is számítanánk rá.
Mi volt az év eddigi csúcspontja számodra?
Számomra mindenképp az, hogy felléphettünk Ausztráliában a Sydney-i operaházban Brian Eno meghívására a Luminous fesztiválon. Elmondhatatlanul ideges voltam a színpadra lépés előtt, amin nagyon meglepődtem, mert általában nyugodt vagyok a koncertek előtt. Gyerekkoromban ahányszor Ausztráliában jártam mindig csodálattal néztem az Operaházra, lehet, hogy most is azért remegtem végig az egész koncertünket.
Volt pár évetek amikor keményen koncerteztetek mindenféle kiadói támogatás nélkül. Biztosan nagyon kimerítő lehetett, de ugyanakkor felemelő is, mert ebben az időszakban nagyon sok rajongót sikerült szereznetek.
Így van, Észak-Amerikában koncerteztünk nagyon sokat, és akkor kezdett duzzadni a rajongótáborunk. Nagyon kevés támogatást kaptunk a kiadónktól akkoriban. Úgy álltunk hozzá, hogy örültünk, ha nullszaldóra kijön az egész, ami azon felül van az csak bónusz számunkra.
Az emberek általában azt hiszik rólatok, hogy ti ilyen misztikus, über cool, megközelíthetetlen, hűvös arcok vagytok. Tudnál egy viccet mondani?
Igen, íme: egyik sem igaz a fenti állítások közül, egyáltalán nem vagyunk olyanok (haha). Ugyanakkor klasszikus viccmesélő sem vagyok sajnos, amint látod.
Legutóbbi albumotok (Velocifero) megjelenése előtt kiadót váltottatok, a Rykodisctől a Nettwerkhez kerültetek. Mi volt a hivatalos oka a váltásnak?
Egyszerűen annyi történt, hogy adódott egy lehetőség amire lecsaptunk: úgy éreztük a jövőnk jobb kezekben lenne a Nettwerknél. Elég sok kiadóval dolgoztunk már az elmúlt években, és a dolgok egyszerűen nem működnek néha egy idő után. Nagyon jó érzés egy olyan kiadót találni, amely tényleg sokat foglalkozik az együttessel, és mindenben segítséget nyújt, hogy elérd a céljaidat, ugyanakkor a kreatív dolgaidba nem szól bele.
Van kedvenc dalod a Velocifero albumon?
Minden héten más a kedvencem a lemezről. Ebben a pillanatban a Ghost és a Tomorrow.
A Witching Hour és Velocifero lemezeitek valahogy karcosabbak, elevenebbek lettek mint a 604 és a Light & Magic. Egy kicsit mintha sötétebb irányba is mozdultatok volna. Körvonalazódik már valami irányzat/hangzás a fejetekben a következő albumotokhoz?
Nem, soha nem egy meghatározott irányzattal/hangzással megyünk a stúdióba, ez mind a stúdióban történő bütykölés közben derül ki. Vannak sötétebb elemek a 604 és a Light & Magic albumon is, de úgy érzem a két utóbbi album a sok koncertezés miatt lett egy kicsit karcosabb, meg azért mert egyszerűen új dolgokat szerettünk volna kipróbálni.
Nagyon szeretem azokat a "futuro-retro"-nak csúfolt együtteseket akik sokat merítettek a 60-as évekbeli BBC különleges hangeffekt műhelyének tagjaitól (főleg Delia Derbyshire munkájából), mint például a Broadcast, Stereolab, Pram, Plone, korai Air stb. Érzel bármiféle rokonságot ezekkel az együttesekkel?
Amikor Liverpoolban jártam egyetemre pontosan ezeket az együttesek szerettem, amiket felsoroltál, a Broadcast és az Air volt a kedvencem. Akkoriban alakult a Ladytron is, és szerintem annyi közös volt bennünk, hogy egy bizonyos fajta zenét szerettünk volna alkotni, amihez hasonló hangfelszerelést használtunk. Szóval igen, éreztünk egyfajta rokonságot ezekkel az együttesekkel. Abban az időben egyébként nem sokan csináltak ilyen zenét.
Mi a következő lépés a Ladytron számára?
Játszunk még néhány európai fesztiválon nyáron, utána egy rövid pihenőre megyünk, majd összejövünk dalokat írni az új albumra, és valószínűleg kiadunk egy Best Of lemezt nemsokára.
