Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Scooter @ BME Fesztivál 2009.09.15.
A világ legnaivabb embereként mentem le a Műegyetem rakpartra a méltán világhírű Scooter koncertjére, pontosabban live actjére. Úgy gondoltam, hogy a köz- és elismert műszakis humor legalább egy minimális intelligens iróniát kicsikar a látogatókból. Egyszóval KI AZ, AKI NEM RÖHÖGNI MEGY A SCOOTERRE?
És csúnyán ráfizettem jóhiszeműségemre. Tetováltak, pirszingesek, felhajtott gallérosok, vagy épp száj- és szemöldöktetováltak; tulajdonképpen egy színes white partyba csöppentem. A sátorban a világ összes olcsó parfümjének (rettenetes tömény koncentrációban persze) keveréke három perc alatt alakult át gőzölgő savanyú maró izzadság- és izomszaggá, kintről úgy gőzölgött a sátor, mintha egy wigwamban főztek volna az indiánok. A koncert előtt is, és utána is "Jeeah", "Jo", és "Szkibidibá" ordibálásokkal tartották egymásban vbk-tól dülöngélve a lelket az inkább műszakisok és gyakran félmeztelenek. Ja, persze a koncert alatt is ez ment, csak akkor a színpadról jött.
A színpadi dekoráció két óriási megafon, két torony mögött mozgó playback bábu (Michael Simon, Rick J. Jordan), egy idősebb szőke kiabátor (H.P. Baxxter), meg két táncoslány volt. Kezdetben három percig, majd három számonként szikra- és tűzparádé jelezte, hogy itt azért nem akármilyen produkcióról van szó. Hamár lézer nem volt, ahogy szokott, vagy hamár arra kényszerül a zenekar, hogy egy egyetemi napok rendezvényen fellépjen.
A hangzás kritikán aluli volt, a Scooter amúgy házibuliban élvezhető zenéje (rácsodálkozás, egyszerűség, irónia, proli dramaturgia, romantikus visszavágyódás áltisis korba) egyáltalán nem elevenedett meg, az agresszív szubon és a folyamatosan gerjedő torz mikrofonon kívül semmi sem volt hallható vagy érthető. Egyszóval a hangzás is rettenetesen olcsó volt.
Egy világ omlott össze bennem. Egyrészt azért, mert sokkal kifinomultabb humorérzékre számítottam látogatóktól (t.i. mosolyogva végighallgatni egy Scootert), másrészt sokkal komolyabb produkciót vártam a zenekartól. Ez a legvásáribb hakni volt, amit életemben láttam. DJ. "És most jöjjön akkor a Perszonall Dzsézössz ez én feldolgozásomban jeee" Sterbinszky méltó befejezése volt a cirkusznak.
