Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Immortal - All Shall Fall
(Nuclear Blast)
Önmagukhoz képest sokat váratott magára a nyolcadik, 2009-es keltezésű Immortal-lemez. A szerényen csak a mindennek a pusztulását megéneklő új mű nem hazudtolja meg magát: tipikus Immortal-zenét takar, olyat, ami mindig is kompromisszummentes volt, a saját határmezsgyéjükön belül változatos, de azt soha semmivel át nem lépő torzonborz dalcsokor. A metáltörténelem egyik legviccesebb klipjét elkészítő csapat nagy visszatérését remekül készítette elő a kiadója. Rendkívül színvonalas bookletet találtak ki, ami kellően zord és fekete, ahogy azt a műfaj megkívánja. Szinte nincs is értelme cd-vételben gondolkodni, annyira magával ragadó a bakelitkiadás. Mindez óhatatlanul is feltételezi, hogy csakis tökéleteset alkothattak, hisz ha jobban belegondolunk eddig minden albumuk a legjobbak közül való volt, leszámítva talán a Damned In Blacket, ami inkább csak egy erős rutinmunkának tűnt és sem az azelőtti sem az azt követő lemezükhöz nem köthető igazán.
Az All Shall Fall a címadóval indul és elsőre csak annyi ragad meg, hogy igen, ez tipikus Immortal, de semmi emlékezetes riff vagy melódia nem rögzül. Nem akarnék senkire rontást (spoiler) hozni, de ez a továbbiakban is így marad. Egymás után pattognak a dalok, Horgh dobolása már-már a Blizzard lemezt idézi, de ha őszinték akarunk lenni ez bizony egysíkú. Tényleg merészség lenne bármelyik dalt is kiemelni, mert a tempón kívül sok különbséget nem lehet felfedezni. Ami működött például a Pure Holocauston az most szépen lefogja szemeinket és csak a Horgholásra rázkódunk fel néha. Bevallom, én nem vagyok rajongója Abbath I projectjének, amihez az All Shall Fallt minduntalan hasonlítják a kritikusok; megjelenésekor párszor meghallgattam aztán el is felejtettem gyorsan. Többre tartom a Bömbers nevű Motörhead-tributebandáját, mert az sokkal őszintébbnek tűnik, mintsem egy olyan project amivel extra pénzt lehet begyűjteni az éppen szétszéledt Immortal bagázs okozta űr betöltésekor.
Visszatérve az ASF-ra, be kell látni, hogy a selyempapírba csomagolt és elénk tálalt nagy visszatérés elég harmatosra sikeredett. Egy zenész simán megteheti, hogy a saját, korábban sikeres dolgait újrafelhasználja, ha mindezt olyan formában teszi, ami csak megerősíti a zsenialitását vagy fogalmazzunk szerényebben: a jó dalírói képességét. Jelen helyzetben Abbathék a legjobb dolgaikat egy egységes masszává gyúrták össze, a korábban ez - az miatt korrektül vagy kiválóan működő zenerészletek itt viszont nem kiegészítik vagy erősítik egymást, hanem lapossá és szürkévé degradálják azt. Mindezt persze úgy kell értenünk, hogy ha önmagában tekintünk a lemezre és teszem azt 15 évesen ez az első arculcsapó norvég blackmetal amit meghallunk, tökéletes az egész. Nordikus riffek (címadó), szélvész tempók (pl. The Rise Of Darkness), hóban menetelős nagyon elszánt (Unearthly Kingdom), semmi majomkodás, elektronika, csakis a legtisztább gitárzene. Viszont kétszer ennyi idősen, az egész diszkográfiájukat betévő ismerő kiégett metalos egy unalmasat legyint, a rigorózusabbjai pedig még köpnek is egyet a földre, hogy ezért kár volt újra Immortal néven alkotni és ennyit várni erre a lemezre. Várhattak volna még ezekkel a Bathory (örök kedvence a csapatnak egyébként) ihletettségű, hangzásban teljesen tipikus Immortal, de riffekben, dalokban viszont halványra sikerült albummal.
Hiába van itt újra Demonaz, aki ugyanabból a tíz angol szóból fűzi fel a pogány és elszántan fagyos mondókáit vagy hogy a dobos bizonyítottan az egyik legkiválóbb északi ütős, aki minden hordában és fronton bevethető. Sajnálom, hogy nem tudtak a közepesnél jobbat alkotni, de nem is várhatom el, hogy ugyanazt a lelkesedést váltsa ki belőlem, mint annak idején a legfeketébb Pure Holocaust vagy az epikus-bombaszt At The Heart Of Winter. Talán a következő lemezre feltalálják újra önmagukat és kevesebb lesz a fanyalgás feléjük, most viszont jobb ha a húsz év felettiek inkább a Belusra koncentrálnak. Hátha.
(1 pont egy ősrajongótól 5 egy új fanatikustól, a kettő átlaga 3)
