Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Joan As Police Woman - Cover
(Reveal Records)
Aki az Antony And The Johnsons I Am A Birdjének világrajövetelében csak egy kicsit is segédkezett, az rossz ember nem lehet (a 2000-es évek legszebb lemezéről beszélünk). Joan Wasser ott volt – igaz, nem énekelt, hanem hegedült –, tehát ha csak ennyit tett volna hozzá a zenetörténelemhez, már akkor is áldani kellene a nevét. De azért van még egy s más.
Amit valamennyi róla szóló biográfia megemlít, hogy a tragikus körülmények között elhalálozott Jeff Buckley barátnője volt egykor, az inkább bulvárhír, számunkra nincs túl sok jelentősége. Annak viszont van, hogy a roppant ostobán hangzó (egy tévésorozatból szedett) Joan As Police Woman név alatt, sok-sok kisegítő zenésszel, kiadott két szólólemezt. Az első, a Real Life meg is kapta a maga kritikai elismeréseit, a második (To Survive) már némileg kisebb port kavart, pedig nem rosszabb, mint az elődje. Joan egyébként többnyire jó társaságban forog, dolgozott, koncertezett többek között Elton Johnnal, Lou Reeddel vagy Rufus Wainwrighttal is, az első albumán pedig a régi barát, Antony Hegarty énekel vele egy duettet.
Az igen merész című Cover (na jó, a borítóval együtt már oké) egy kis ajándék a rajongóknak. Kizárólag a Joan As Police Woman tavaly év végi európai koncertkörútján lehetett megvenni a CD-t, aztán a megmaradt példányokat rövid ideig árulta a kiadó, mostanra azonban már csak a netes letöltés maradt.
Nem szeretem a feldolgozásokat, mixeket, satöbbiket, mert az esetek 99%-ában inkább elvesznek az eredetiből, mintsem hozzátennének bármit is. Akkor már facsarják ki azt a dalt, úgy, hogy anyja-apja se ismerjen rá! Joan coverjei nagyjából ilyenek. Úgyhogy nem is annyira kicsi ez az ajándék, mert bizonyára van elég meló mögötte: nem lehetett ötperces munka beleilleszteni a saját, bensőséges hangulatú, popos-dzsesszes-soulos világába a Sonic Youth-t (Sacred Trickster), Jimi Hendrixet (Fire), vagy éppen a Public Enemyt (She Watch Channel Zero). Igaz, ez valószínűleg nem is volt cél, mert elég sok gitárnyúzás és élénkség maradt a dalok többségében.
A Joan dívás stílusához képest úgyszintén meglehetősen zajosra átültetett Iggy Pop- (Baby) és Adam Ant-tétel (Lady) sem éppen nyilvánvaló választás, az Overprotectedről (Britney Spears) nem is beszélve. Mondjuk utóbbiból ő sem tudott igazán élvezhetőt varázsolni, kicsit ki is lóg a lemezről. Arról meg, hogy Joannek végeredményben jó az ízlése, a David Bowie- és a Nina Simone-interpretáció is tanúskodik.
Joan Wasser nem az a kifejezett klasszikus szépség, mégis van benne valami izgalmasan szexi. Érdemes megnézni például a Start of My Heart háromdolláros klipjét, amelyben még el is csúfították a hátranyalt hajával, mégis olyan szuggesztíven duruzsol, hogy szinte észrevétlenül repül el az a négy és fél perc, mialatt kizárólag őt bámuljuk. Ez csak azért érdekes, mert ezt – mármint hogy őt nézzük – élőben is megtehetjük nemsokára. Január 23-án a Trafóban búgja el valószínűleg döntő többségében a két szólólemeze dalait, amivel jól is járunk majd, mert azért ez a feldolgozásalbum inkább érdekes, mint igazán kiemelkedő.
