Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Supersonic zenekar nemrég érkezett vissza az Egyesült Államokból, ahol a koncertezés mellett most volt idejük pihenni is. Énekesük Bakó Balázs mesélt a fellépésekről, gitárdedikálásról és egyebekről.
Tavaly felléptetek az SXSW fesztiválon, idén nem, de mégis kiutaztatok Amerikába. Akkor ez most turné volt vagy csak kikapcsolódás?
Tavaly 3 államban összesen 8 koncertet adtunk, nagy volt a rohanás. Idén két cél tűztünk ki; egyrészt újra kint lenni az SXSW fesztiválon, másrészt egy klubkoncert turné és még egy Los Angeles környéki fesztiválszereplés a The Method Fest 2010 Indie Music Night-on. Sajnos az SXSW-re idén nem sikerült kijutniuk a tavalyi magyar bandáknak, így nekünk sem. Most összesen 4 koncertet adtunk és valamennyit Los Angeles térségében, így a tavalyi turnéval ellentétben volt időnk lazulni, szétnézni és kereskedelmi mennyiségű alkoholt elfogyasztani a tengerparton.
Mi volt az útiterv? Merre haladtatok?
A koncertek mind Los Angelesben vagy annak közelében voltak és a helyi Magyar Ház jóvoltából volt szállásunk az egész időszakra. Koncerteztünk Santa Monicában, Hollywoodban és Calabasasban, ami nem messze a hegyekben, egy gyönyörű völgyben fekszik.
Az első koncert egy akusztikus változat volt Santa Monicában, milyen helyen léptetek fel? Szeretitek ezt a megoldást?
Elég ritkán adunk unplugged bulit, utoljára az MR2 Petőfi Rádióban csináltunk ilyet, közvetlenül a tavalyi USA turnéról hazaérkezve. Nagyon élveztük, mert változatos és tele van kihívással. Egy hangulatos kis avantgárd helyen zenéltünk, pont jól jött indulásnak.
A második koncerteteket egy amerikai magyar házban adtátok, mi minden történt ott?
Sokféle magyar embertípussal találkoztunk, voltak nagyon kedves és jófej emberek és voltak olyanok is, akikre hát... nem annyira voltunk büszkék. Ami biztos, hogy a Los Angeles-i Magyar Ház legénysége nagyon kedves és segítőkész emberekből áll. Mivel szállással támogatták a turnét, természetesnek éreztük, hogy ezt kompenzáljuk egy koncerttel. Egyébként a házban hatalmas átmulatott éjszakákat tartottunk, aminek általában a konyha volt a központja, aki követte az eseményeket Facebookon, tudja mire gondolok.
Ha már Amerika, sikerült összefutni sztárokkal is?
A srácok állítólag látták Keanu Reevest, nem tudom, aludtam. De én mindig lemaradok az ilyenekről, tavaly is lecsúsztam a pacsizást a Szigeten a Jettel.
Akik nyomon követték a blogotokat tudják, hogy találkoztatok Lemmyvel a Motörheadből, beszélgettetek is? Sőt egy gitárt is dedikált nektek, rajongói vagytok vagy csak ha már ott volt, akkor miért ne?
Na azt kivételesen nem csúsztam le! A The Cat Clubban játszottunk aznap este, ami közvetlenül a Whisky a Go-Go mellett van és nem mellesleg Slim Jim Phantom - a Stray Cats zenekar dobosának - klubja. Egyébként vele is találkoztunk, az egy nagyon jó este volt. A koncert után futottunk össze Lemmyvel, elég nehéz lett volna nem észrevenni (Ádámnak mégis sikerült...). Nem mondanám, hogy beszélgettünk, nem akartuk basztatni, de egy közös képre azért megkértük és teljesen benne volt. Ádám ugyanolyan márkájú basszusgitárt használ mint ő, így nem tiltakozott az öreg és dedikálta. Egyébként nemrég költözött Los Angelesbe a környékre és csak szimplán leugrott meginni egy sört, ennyi. Ott ez elég reális.
A többi koncertetek hogyan sikerült?
A The Cat Clubban nagyon jól sikerült, az egy profi és jó nevű hely. Másnap a The Method Festen játszottunk, ami egy független film és zenei fesztivál. Az Indie Music Night keretében léptünk föl, volt egy kis kavarás a felszereléssel, de végül minden összeállt és jó kis koncert kerekedett.
Milyen volt a közönség?
Külön örülök a kérdésnek, mert tavalyhoz hasonlóan idén is nagyon jó közönség előtt játszottunk. Ami azt illeti az amerikai közönség elég régimódi, még mindig azért járnak koncertekre és szórakozóhelyekre, hogy bulizzanak és jól érezzék magukat, e mellett pedig nagyon nyitottak, úgyhogy van mit tanulnunk tőluk.
Hallottatok olyan bandát játszani, akit eddig nem ismertetek, de ajánlanátok, hogy más is hallgassa meg a számaikat?
Én idén nem, tavaly az SXSW révén sokkal több zenekart láttunk játszani, idén is hallottunk pár jó bandát, de nem hagytak mély nyomot bennem.
Vajon sikeresebbek lennétek, ha ott élnétek és nem Magyarországon?
Mindenképpen igen, de ennek egyetlen oka van, a zene, amit képviselünk a nyugati országokban mainstreamnek számít, míg itthon sajnos súlyos underground. Nemrég Finnországból kerestek meg minket fesztivál- és klubkoncert felkéréssel, ott is élvonalban van az általunk képviselt stílus, várhatóan legközelebb ott turnézunk majd. Itthon pedig Május 15-én a Merlinben lépünk fel legközelebb.
Mikor mentek vissza?
Ha minden jól megy legkésőbb jövőre.
Kaptatok tanácsokat esetleg ottani szervezőktől, menedzserektől, amit mindenképpen megfogadtok?
Azt, hogy ne szedjünk drogokat, ha náluk akarunk dolgozni.
