Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Digital Scream: Túlélem én
Bár a Digital Scream nagyon is valós formáció volt a 90-es évek elején, a mai napig amolyan rurális lidércfényként él emlékezetünkben. Talán nem véletlenül, feltételezhető ugyanis a kazánfűtő szintipop úttörői alkották meg az első láncszemet a dancefloor és a mulatós műfaj között. (Jóllehet, utóbbi hatása volt nem teljesen nyilvánvaló, szerzeményeikből olyan mértékű vetési romantika áradt, hogy a kockamargarin libazsírrá változott a spájzban.) Az együttes olyan volt tehát, mint egy protonágyúként funkcionáló lopótök: kistérségi jellege ellenére futurisztikus, és gyilkos.
A Digital Scream szellemi motorját Hovodzák János, azaz DJ Yano testesítette meg, aki a dalszerzés mellett a frontember szerepét is magára vállalta. Orgánuma hallatán még az igazán érzéketlen rajongók is hajlandóak voltak közösséget vállalni az orrpolip-műtétek műhibáinak áldozataival. Ugyanakkor a saját szerzemények mellett – mint azt az ominózus bőrsapkás himnusz mutatja – gyakran vetemedtek feldolgozásokra is. Ezeknek azonban az eredeti előadóknak aligha volt szerencséje, legalábbis mindeddig senki nem észlelt izzó kötőtűket Gloria Gaynor vagy Boy George fülében. Persze a muzikális bányatűz mellé vizuális sújtólég is társult: klipjeikben előszeretettel hódoltak a pusztalapajszecsődi Pet Shop Boys szerepében, akik ezúttal tisztázatlan körülmények között egy hangalámondásos pornófilm kellős közepébe csöppentek.
