Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Eric Singer 1991 óta már a harmadik turnust húzza le a Kiss dobosaként. Az idén 52 éves zenész korábban Alice Cooper, a Black Sabbath vagy az Avantasia tagjaként is feltűnt, játéka ötven albumon is meghallgatható. Ma este, a Papp László Sportarénában élőben nyomja majd el a Sonic Boom legjobb nótáit és az örök Kiss-slágereket.
Nem először jársz Magyarországon, hogy tetszik az ország?
Nem, voltam már itt az Eric Singer Projecttel és Alice Cooper turnédobosaként is. Sajnos amikor turnézik az ember, nem nagyon van idő körülnézni, így nem sokat láttam Budapestből, de arra emlékszem, hogy az épületek nagyon bejöttek. Meg voltunk valami étteremben, egy híres bokszolótok a tulajdonosa, és ott jó volt a kaja.
Hogy érzed magad a mostani turnén?
Állati jól. Nagyon jól megy minden, jó a cájg, hamar összeszoktunk a stábbal, megy minden olajozottan. Hangos és látványos bulikat adunk, a színpad tele erősítőkkel, sok a pirotechnikai elem, és nagy kivetőket is hozunk, szóval igazi szuperkoncerteket adunk. A hangmérnökünk meg különösen jól eltalálta a hangzást, majd meghallja Budapest is, hogy nem véletlen a turné elnevezése. (Sonic Boom over Europe - azaz Hangrobbanás Európa felett.)
Valami konkrétabbat elárulsz a ma esti koncertről?
Szó sem lehet róla! Legyen meglepetés, bár manapság, a YouTube korában ez majdnem lehetetlen. Ha nem láttál eddig egy videót sem a turnéról, akkor ne is nézd meg őket, hidd el, megéri. Látványos lesz, mozgalmas és állati jó. Nem kötelességből mondom, régen élveztem ennyire a turnézást, mint most.
Minden este ugyanazt a setlistet nyomjátok?
Amikor egy turnéra készülünk, általában azzal kezdjük, hogy kiválasztjuk az új lemezről azokat a nótákat, amiket mindenképpen játszani fogunk, hozzátesszük a kötelező slágereket, és utána mindenki választ pár dalt, amit ő szeretne, hogy benne legyen a programban. Na ilyenkor a lista úgy 35-40 elemet tartalmaz, ezt kell szűkíteni. A váza általában minden helyszínen egyforma, de 2-3 dal változhat.
A Sonic Boom-on te énekled az egyik nótát, az All for Glory címűt. Ez volt az első alkalom, hogy lemezen is énekelsz a Kiss tagjaként?
Szólóban igen, de korábban volt egy Unplugged anyag, amin Peter Criss is szerepelt, ott a Beth-et duettben énekeltük el. A turnékon is az én dolgom a Beth persze, de éneklem a Nothing to Lose-t és a Black Diamondot is. Az All for Glory-t nagyon élveztem, és még mielőtt megkérdeznéd, nem valószínű, hogy benne lesz a műsorban.
Saját zenekaroddal klubbulikat adtál, most ismét egy nagy turnén játszol. Melyiket élvezed jobban?
Elárulok egy titkot: minden zenész önimádó egy kicsit, és azt élvezi a legjobban, ha minél többen üvöltenek a koncerten. Ebből következik, hogy ugyan a klubkoncerteknek valóban megvan a maguk bája, és tényleg jó karnyújtásnyira lenni a rajongóktól, azt, amikor felemeled a kezed egy arénában és húszezren üvöltenek fel, nem pótolhatja. Nem ugyanaz a műfaj a kettő, akik azt mondják, hogy ők a klubkoncerteket szeretik jobban, nem tudnak nagy színpadon zenélni, vagy még soha nem játszottak ötvenezer ember előtt.
Több, mint 37 éve foglalkozol a zenével, mi újat hoz egy-egy buli ilyenkor?
Az energia, a szeretet ami felénk árad a nézőtérről, az pótolhatatlan. Én imádok turnézni, soha nem panaszkodtam még a körülmények miatt, olyan vagyok, mint egy gyerek, és imádom az utazás apróságait is, mint például amikor megállunk egy országúti pihenőnél, én mindig kiszállok, sé körülnézek, mint amikor a szüleimmel mentünk kirándulni annak idején. Persze a Kiss-turnék már nem ilyenek, nincs éjszakai buszozás.
Kik inspiráltak annak idején?
Mint minden korombeli zenész, én is az Ed Sullivan Show című tévéműsort néztem állandóan, és ott láttam először a Beatles-t. Akkor döntöttem el, hogy zenész leszek. A nővérem szerencsére nagyon jó zenéket hallgatott, és szépen sorban jöttek a klasszikusok, a Stones, a Vanilla Fudge, rengeteg Motown hatás ért, Temptations, Supremes, később Purpe és Led Zep. No meg a Black Sabbath. Igazán súlyos rockdobolást ott hallottam először. Aztán eljárkáltam koncertekre, és azon vettem észre magam, hogy jobban érdekelt egy beállás, mint a buli, tudni akartam mi, és hogyan szólal meg, látni akartam az erősítőket, a keverőpultot, nagyon érdekelt a zene háttere, hogy mitől olyan, amilyen. A ritmusérzékem nagyon fejlett volt, így a dob mellett döntöttem, és annyit gyakoroltam, amennyit csak lehetett.
Nem volt furcsa ezek után Tony Iommi mögött játszani?
Dehogynem! Az ő zenéjükön nőttem fel, és akkor soha egy percig nem hittem volna, hogy valaha egy színpadon játszhatom velük a Sabbath-nótákat. Leírhatatlan érzés az, hogy a hőseimmel zenélhettem, ezárt nem győzök eleget hálálkodni a sorsnak.
A Kiss ma este, azaz május 28-án lép fel a Papp László Sportarénában.
