Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nachtmystium – Addicts: Black Meddle Pt. II
(Century Media/Candlelight)
Nem, a Nachtmystium az új lemezén nem tért vissza az Eulogy, de még az Instinct:Decay szellemiségéhez sem. Nem, az Addicts nem ajánlott azoknak, akik már az előző albumtól is hánytak. Nem, a Nachtmystium már soha többé nem lesz olyan, mint régen.
Igen, az új Nachtmystium-lemez még az első résznél (Assassins: Black Meddle Part 1) is dallamosabb, befogadhatóbb.
Igen, a chicagói zenekar megint telerakta az albumát klasszikus gitárszólókkal, amelyek néha nem átallnak a dúdolhatóság határáig merészkedni.
Igen, a Nightfall című dalban a standard torzított üvöltés mellett óóó-zós dallamos ének is hallható (hogy cikis és erőtlen, az más kérdés).
Igen, a címadó számban úgyszintén van dallamos énekrész, sőt ez már-már kórus (nem sokkal izgalmasabb, mint a Nightfallban).
Igen, a No Funeral indusztriális diszkóba való szinti pop, csak extrém énekkel.
Igen, a Nachtmystium ismét többféle hatásból építkezik, a rock, a heavy metal, a Pink Floyd mellé most ugye már bejött a pop is (vagy az már az első részben is ott volt…?).
Igen, az új Nachtmystiumról is írni fog a Pitchfork, sőt egyéb „gusztustalan” nem-metál oldalak is.
Igen, a Nachtmystium most már végképp kitört a föld alól, elárulta a black metalt.
Igen, a Nachtmystium új lemeze is jó.
