Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
R.E.M. - Collapse Into Now
(Warner)
Mit lehet várni 2011-ben az R.E.M.-től? Ha azt vesszük, hogy milyen volt az Around The Sun, a Reveal vagy akár az Up is korábban, akkor pár jó, valamivel több unalmas daltól, és a régi szerzemények koncerten való hiteles prezentálásán túl nem sokat. Ha viszont a 2008-as új erőre kapott Accelerate-et vesszük alapul, akkor nagyban nőnek az elvárások, hiszen egyértelműen a Monster, de a bátrabb rajongók szerint az Automatic For The People óta nem írtak Michael Stipe-ék ennyire erős lemezt. Pedig a recept nem volt bonyolult, egyszerűen csak a saját, jól megírt, kortalan hangzásukban kell egy kicsit hanyagolni az öreges, merengős középtempókat, többször kell használni a torzítókat, és még véletlenül sem kísérletezni semmivel, amihez az R.E.M. esetleg nem értene.
Az Accelerate végül azért lett igazán jó, mert egy R.E.M.-től is szokatlanul egyszerű lemez lett, igazi ballada nélkül, de ugyanezt a poén másodszorra felesleges lett volna elsütni. A jól sikerült váltásban segédkező Jacknife Lee producer azért maradt, de már a kiszivárgott dalok alapján is lehetett sejteni, hogy most az R.E.M. a teljes repertoárját tárja a világ elé, és újra előveszik az amúgy is a trió életművének szerves részét alkotó akusztikus gitárokkal előadott békésebb hangvételű dalokat is.
Az már a nyitó Discoverernél is biztossá válik, hogy nem kell félni az Around the Sun vonalának visszatérésétől, megmaradtak hangsúlyosan rockzenekarnak, és erre biztosítást adnak az olyan dalok, mint a Peachest felvonultató Alligator_Aviator_Autopilot_Antimatter, vagy a mindössze egy és háromnegyed percig tartó That Someone Is You, amiket szinte maga elé képzel az ember, ahogy Stipe a szokásos, elképesztően szimpatikus formáját hozva énekli őket koncerten.
Az igazi változás az, hogy ezúttal biztos kézzel nyúltak a lassabb témákhoz is. Az Überlin, az Oh My Heart, a Pearl Jam-es Eddie Vedder vendégszereplésével készül It Happened Today és az Every Day Is Yours To Win négyes a lemez közepén egytől egyig olyan dalok, amilyeneket tényleg nagyon régen vártam az R.E.M.-től, különös tekintettel az It Happened Todayre, ami bemutatja, hogy milyen az, ha a világ legjobb, jellegzetesen amerikai hangú énekeseiből kettő is egyszerre áriázik. Itt kell megemlíteni, hogy ugyan léteznek egyből megismerhető hangú énekesek, de Michael Stipe még a legszomorkásabb dallammenetbe is bele tud csempészni annyi jóságot, aminek én nagyvonalúan még a márciusi napsütést is betudom.
Aki ismeri az R.E.M.-et, és szereti a korábbi lemezeket, annak a Collapse Into Now is tetszeni fog, mert 40 percben vonultat fel mindent, amiért ennyien rajonganak érte, akinek pedig nem, annak mutogathatnám egész nap az Oh My Heart tangóharmónikáit, vagy Patti Smith gitáros-zongorás kíséretét a záró Blue-ban, úgysem fogja érteni, miért ez a világ egyik legkönnyebben szerethető zenekara.
