Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
The Raveonettes – Raven in the Grave
(Vice)
A Raveonettes mellett szinte észrevétlenül repült el az elmúlt tíz év, ami jórészt betudható az egyszerre minimum két idősíkba visszarévedő zenéjüknek, de annak is, hogy a pályafutásuk ugyanúgy nélkülözi a mélypontokat, mint a kiugró pillanatokat. Az mára teljesen nyilvánvaló, hogy a korai kétmillió dolláros lemezszerződés és általános hype nem került igazolásra. Sosem lettek igazi mainstream nevek, hiába relatíve széles a rajongótáboruk, ez azonban valószínűleg csak olaj a tűzre a keserédes, és esetenként kimondottan sötétbe forduló zene számára, ami felől sosem lépnek másfél lépésnél messzebb. Így most sem. Ellenben még kevesebb az önfeledt pillanat, több az önmarcangolás, és kevésbé van mindez becsomagolva zenei ideológiába. Ezúttal kendőzetlenül szenvednek.
Pedig például legutóbb már kvázi slágerszerű dolgokat is kaptunk, mint új jövevény a Raveonettes univerzumában, most azonban egy kivételtől eltekintve maximum középtempóban, de inkább igen belassulva visszhangoznak ezek az üres stadionra hangszerelt dalok. Ők maguk pedig ezzel az anyaggal valószínűleg végleg megszűntek szexuális tényező lenni, Sune Wagner pedig némileg introvertált, letűnt korokat megidéző gitáros szívtipróból egy nem annyira váratlan fordulattal gitáros szingli nagybácsi lesz, akinél be lehet rúgni, de kicsit lejárt hülyeségeket beszél, és rejtegeti a nőjét (ez a Forget That You're Youngnál mondjuk már kicsit ijesztő is.)
Szóval mindenkinek megvan a maga baja, ez a zenekar viszont elképesztő érzékkel önti dallamba a negatív töltetet, még úgy is, hogy ennek a fél órának a jó részét már legalább egyszer hallottuk tőlük. Még mindig vannak dalok, amikbe elsőre bele lehet szeretni, és biztosan van pár sor amire majd csak hónapok múlva figyelünk fel, ha érkezik egy rúgás valahonnan. Az igazi érdem emellett viszont mindenképp az, hogy hiába csináljak négyötöd részt ugyanazt, még mindig csak velük lehet azonosítani ezt a hangzást, és ha csak valami nagy krach nem történik, mindig várni fogjuk a következő pakkot.
