Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ossian - Az lesz a győztes
(Hammer Records)
Attól tartok, ezúttal elkerülhetetlen lesz, hogy lefussunk bizonyos kötelező köröket. Ez azonban jelen esetben szerzőnek és véleménynyilvánító olvasónak egyaránt érdeke. A magyar heavy metal lakossági műfaj, a Kérdezz, felelek pedig lakossági társasjáték. Ennek szellemében: Szerintetek 2011-ben még menő dolog az Ossianon viccelődni? (Fantomas-rajongó névtelen indexmetálos, Budapest, I. kerület) A szerk.: Jelen lemezismertető semmiképpen sem holmi gúnyosnak szánt lejáratókampány része. Már csak azért sem, mert az általunk indított kollektív lejáratókampány nem más, mint mentális lidércfény. (Hogy ez kinek az elméjében és miféle impulzusok következtében keletkezik, arra most hadd ne térjünk ki!) Hirtelen miért érzi kötelességének az alternatív sajtó, hogy egy olyan zenekarral foglalkozzon, melynek létezéséről jobbára tudomást sem vett? (Éjfélilány92 – Egyházashetye) A szerk.: Az apropó, kérlek, nem más, mint hogy az Ossian immár huszonötödik éve van jelen a hazai zenei palettán, és mint ilyen – lehet szeretni vagy nem szeretni - nem csupán megkerülhetetlen tényezőnek, de intézménynek is minősül. És miféle alternatív sajtó? Meggyőződésünk, hogy Himmlerrel és Pol Pottal Kaukázust hallgattatnak a pokolban. Nem is ismeritek az Ossian munkásságát! Miért nem inkább a fültágítós, füves, rózsadombi divatköcsögök seggét nyaljátok? (Rockandrolldémon666 – Székelyszentsusnyás) A szerk.: Ha a magam nevében kell nyilatkoznom: tévedni tetszel. Az Emberi dolgok kivételével a Maróthy-korszak összes kiadványát (Szex-invázióstól, Motorőrületestől) klasszikusnak tartom. Akkor is, ha már nem feltétlenül érzem szükségét, hogy előkotorjam őket a faterék padlásáról. Ugyanakkor az újjáalakulást követő majd’ minden albumba belehallgattam, de finoman szólva sem ragadtak meg.
Nos, mivel szemernyi illúzióm sincs a további hasonló sorok szélmalomharc mivoltával kapcsolatban, nézzük inkább, hol tart mostanság egy 1986-ban alakult heavy metal alapvetés. Már a Negyedszázad nyitó taktusai is arról árulkodnak, hogy ez bizony merőben más, mint amit az utóbbi időben megszokhattunk. Bár a középtempós szerzemény zeneileg nem rejteget nagyobb meglepetéseket, mint Lengyel László ruhatára, a túláradó optimizmusra azonban képtelenség nem odafigyelni. A Paksi Endre hangjából áradó pátosz képes lenne halászfalvakat maga alá temetni, a szövegben ugyanakkor se híre, se hamva a Jelenések könyvéből megszökött világvége-karaktereknek. No, de egy kvázi születésnapi dal esetében ez nem is feltétlenül probléma. A Viharban létezett olyan, akár egy felszabadult Szenvedély, sőt, nyomokban az utolsó Wellington-lemez hangulata is visszaköszön benne. A Végsebességben a zenekar power metalosra gyorsul, ám az apokaliptikus víziók – Mubarak, Kadafi, SP vagy Flour tevékenysége ide vagy oda - továbbra is váratnak magukra. Legalább a népbutító kereskedelmi tévék kapnák meg a magukét egy VV Alekosz testű kentaur képében! A lírai Kettőből egynél, illetve a címadó dalnál feladom, az Az lesz a győztes bizony egy minden ízében pozitív hangvételű lemez. Egyébiránt ez utóbbi két szerzemény lóg ki valamelyest az anyagról, a Tavaszi ébredés, az Élet a tengernél vagy az Üdvözlégy Rock and Roll-kaliberű darabok kimerítik az akelás Pávcsi által bevezetett „ossianos kockametál” fogalmát. Továbbá sajnos ezúttal sem ússzuk meg komolyzenei adaptáció nélkül, noha az ominózus Paganini-mű riffelős-szólózós átirata nem nagyobb giccs, mint egy Szűz Máriás szappanadagoló.
A szóban forgó lemez nem több és nem kevesebb, mint az 1998 utáni Ossian diszkográfiájának legfrissebb darabja. Aki szerette az újjáalakult zenekar kiadványait, kizárt, hogy csalódjon. Aki viszont idegenkedett tőlük, az új albummal se kísérletezzen feleslegesen!
