Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Realistic Crew – Blind Musician
(DDK productions)
A Realistic Crew soha nem arról volt híres, hogy nagy csinadrattát csap az aktuális megjelenései körül, de ebben a tekintetben ezúttal olyan messzire mentek, hogy a hivatalos honlapon, és Myspace-en is a 2009-es Freedom Eats The Soul lemezt ajánlják újdonságként, és igazság szerint erős a gyanúm, hogy ha nem lennék ilyen bennfentes valaki, fogalmam sem lenne róla, hogy már elérhető a Blind Musician című harmadik album is.
A lemez hallatán azt is el tudom képzelni, hogy ez a szabad szemmel nem is látható promóció a koncepció része, ugyanis minden eddiginél introvertáltabb a Blind Musicianön található hanganyag. Olyan, mint a borítója: kevés szín, alapvető formák, de valahogy mégis van annyira ízléses, hogy jó ránézni, illetve meghallgatni. A Freedom Eats The Soulshoz képest kevesebb hangulathoz nyúltak hozzá, ezúttal kényelmesebben rá lehet húzni az egészre a trip-hop címkét. Kicsit lelassult minden, több a kifejezetten Massive Attackre emlékeztető megoldás, ehhez képest mégis most érzem először maximálisan, hogy a Realistic Crew lemezben gondolkozott dalok helyett. Nincsenek akkora slágerek, mint a Synchron, van helyettük atmoszféra, ami szép lassan rátelepszik a hallgatóra, és egyszer csak azt veszi észre, hogy a mindennapjai soundtrackjévé vált a Blind Musician.
(A Blind című kislemez minden dala letölthető a lefelé mutató nyílra kattintva.)
A stílusbeli finomodás valószínűleg annak is köszönhető, hogy az erősen megosztó énekesnő, az eddigi két albumon szereplő Berger Dalma most már tényleg otthagyta a formációt, és Polgár Odettnek adta át a helyét, aki a Realistic vonalától a lehető legmesszebb álló Odett és a Go Girlz éléről lehet ismerős az újvonalas tinialter szerelmeseinek. Ameddig Berger jól hallhatóan imádta magát előretolni, és szinte külön életet élni a zenétől, addig Polgár törékeny, de mégis magabiztos hangja sokkal jobban kiegészíti MC Zeek szokás szerint példaértékű színvonalon nyújtott szövegelését.
Külön ki kell rá térnem, hogy a Blind Musician nagyon jól szól. Egy alapjában véve elektronikus lemeztől ez persze elvárható 2011-ben, de ritkán sikerült ennyire eltalálni az arányt a basszusok, és az egyéb hangszínek között, úgy csap oda, hogy kényelmesen lehet hallani a finomabb részleteket is – jó példa erre a rejtett track a lemez végén, ami gyakorlatilag egy kísérleti technódal.
A Realistic Crew ismét szintet lépett, most már csak a saját magukat kéne jobban menedzselni, mert az teljesen felháborító, hogy Magyarországon ritkán hallható minőségű három lemezzel a hátuk mögött ennyire nem pörög a nevük, pláne azt nézve, hogy a hasonló vonalon utazó, de teljesen herélt Beat Dis már vidéken is bátran felléphet.
