Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Új klipet forgatott a Kistehén, ami már az Angliában megjelenő lemezük előfutára, de elsőként itt látható. A fenti képen jobb oldalon látható Kollár-Klemencz Lászlóval beszélgettünk a Venus történetéről, a természetről, társadalmi átalakulásról és arról, hogyan lehetett volna megszabadulni a Kistehén névtől. A zenekar legközelebb május 6-án lép fel a Zöld Pardonban, de addig is itt az új videó.
Milyen apropóból készült el a Venus videó?
Tavaly jártunk Londonban, hogy találkozzunk egy producerrel és egy menedzserrel, akiknek nagyon tetszett a legutóbbi lemezünk, és most éppen dolgoznak az angol változatán. Eddig négy dal készült el és kérték, hogy ehhez a kampányhoz csináljak egy klipet, amit februárban le is forgattunk. Mostanáig vártuk, hogy mikor mutathatjuk be, mert egy londoni lapnak exkluzív megjelenést ígértünk, de csak augusztusban tudjuk bemutatni Angliában, ezért úgy döntöttünk, most közzé tesszük a Lángoló Gitárokon.
Miért döntöttek úgy, hogy átírnak és kiadnak egy magyar lemezt?
Őket főleg az izgatja, hogy van egy olyan sokrétű zene, amit valahol Európában csinál egy ember, aki az erdőben él, az állatok között, ezt akarják erősíteni. Ehhez készültek fotók is és a klip is ilyen lett. Sokat beszélgettünk, mialatt készültek a dalok arról a konkrét elképzelésükről, hogy hogyan lehet a Kistehenet ott is érthetővé tenni. Ehhez át kellett kódolni a szövegeket és kicsit a zenébe is belekevertek.
Milyen ötletből született ez a történet?
Képzeld el, hogy 2050-ben történik valami, ami után az emberek kiköltöznek újra a természetbe, mert a városi lét már nem működik, vagy nincsenek is már városok és egy új, ősközösségi társadalomban élnek, egy romhalmaz közepén, együtt az állatokkal. Kialakul egy újfajta közösség, ebből indultam ki. Ebben az új társadalomban a férfi és női szerepek keverednek. A történetben egy nő és egy férfi együtt él az erdőben, amikor egyik reggel a nő arra ébred, hogy pöcse nőtt. Amikor felébred a férfi aggodalmasan elmeséli neki, hogy mi történt, amire ő teljesen természetesen úgy reagál, hogy ha eddig jól megvoltak együtt, akkor ezután is meglesznek. Élnek tovább, de amikor elmennek a többi ember közé, hogy megünnepeljék az új állapotot, amibe kerültek, gyakorlatilag kiközösítik őket, nem tolerálják, hogy valakiből más lett, mint ami volt.
Kikkel dolgoztál együtt?
Vajda Péter volt az operatőr, egy jó barátom, Nagy Kristóf alakítja Venust. Ő egy hihetetlen figura, van egy kovácsműhelye Tahitótfaluban. A zenekar is benne van és a gitárosunk, Kovács Bence felesége segített a díszletekben. Nálunk és az erdőben forgattuk, az én állataim szerepelnek benne, egy igazi családi mozi, kicsit ki vagyok ugyan öltözve, de olyan, mintha a hétköznapjaimat örökítettük volna meg.
Te is szívesen élnél a várostól messze, az erdőben akár egy hasonló társadalomban?
A civilizációnak van alapvetően egy olyan folyamata, ami az embert elragadja attól a természeti lénytől, aminek született, de ugyanakkor a civilizáció is az ember része. Ezt nem lehet pozitívan vagy negatívan értékelni, csak egyszerűen így van. Ez egy folyamat, amiben eltávolodunk önmagunktól. A napokban gondoltam arra, hogy szeretnék olyan lenni, mint én. Mert miközben önmagát keresi az ember, minden mástól eltávolodik. Idealista vagyok és úgy vélem, hogy van egy ideális létezés az ember számára, ez számomra akkor valósul meg, amikor érzem a föld és az állatok közelségét. Valószínűleg ezeknek egységben kellene működniük a pszichémmel is. De ez egy ördögi kör, civilizációs lény vagyok és azt keresem, amit sosem fogok megtalálni. Nem kell feltétlenül mindent elutasítani, ami urbánus, mert a vidék sem vidék már igazán és a város sem olyan, mint volt. A városiak próbálják a várost vidékiessé tenni és fordítva is.
Mi mindennel jár még az angol lemezkiadás?
Augusztus végén kimegyünk koncertezni, és éppen azon dolgoznak Londonban, hogy el tudják adni a lemezt egy nagyobb kiadónak, illetve, hogy találjanak egy koncertszervező ügynökséget, mert anélkül nem tudnánk ott érvényesülni.
Marad a Kistehén név?
Nem marad, mert a Kistehén egy londoni számára megjegyezhetetlen, kiejthetetlen és nem tudják semmihez kötni. És nem is a tükörfordítását fogjuk használni, azt találták ki, hogy legyen Lazlo. Nagyon egyszerű és erről mindenki tudni fogja, hogy valaki kelet-európait takar.
Min változtattak még?
A szövegekbe erősen belenyúltak. A tartalmat valamennyire megtartották, de sok kép, atmoszféra nem működik angolul. A legtöbb munkánk az átírással volt, előfordult, hogy napokig nem jutottunk előbbre. A lemeznek a felét eredetileg is ők keverték, ezért a zenén már nem kellett olyan sokat változtatni.
Várható itthon is új lemez ebben az évben?
Már dolgozunk rajta. Tegnap levittem a lovamat Bugacra, ahol egy barátom is él, Lantos Iván, aki a Kolinda bőgőse volt, sokáig élt Párizsban, de pár éve visszaköltözött. Ő azt az életet éli, amit szerintem én majd 10 év múlva fogok, egy tanyán. Van egy kicsi stúdiója és ott írtunk egy dalt. Volt a Kistehénnek egy melankolikus lemeze, ehhez hasonlít a legjobban, akusztikus hangszerekkel, egy ilyen lemezt is tervezünk. A Budapest Bárral pedig egy szólólemezen kezdtem el dolgozni, közösen választunk ki dalokat és én is írok néhányat, már ez is folyamatban van. Szóval nagyjából három lemeznek kellene idén megszületnie.
Sosem gondoltál arra, hogy meg kellene szabadulni a Kistehén névtől?
Nagy dilemma volt, hogy mennyire kössem magam a Kistehénhez vagy inkább a saját nevem alatt fusson a zenekar. Eredetileg is csak egy kényszerdöntés eredményeként született meg ez a név. Zene a nyulaknak néven indultunk, de ezt nem akarta elfogadni senki és a Kistehén figura miatt, mindig így emlegettek, egy idő után ráhagytuk, hogy maradjon. Ezután bármit csinálhattunk, mindenki ezzel a kis figurával azonosított minket. Próbáltunk ettől megszabadulni, de sosem volt alkalmas az időpont a váltásra. A Little Cow sem szólt volna jól, még külföldön sem.
Nagyon izgalmas és egyedi honlapot indítottatok el a napokban, mi ezzel a célotok?
Ez egy nagyon új kezdeményezés, amit Kistehén WebTV-nek neveztem el. Szeretnénk videókon keresztül kommunikálni az emberekkel, az a célunk, hogy vegyék fel magukat vagy mást és posztolják ki. Úgy tervezzük, hogy több szerkesztő is lesz, aki egy-egy témában állít össze tartalmakat, nap mint nap. Nyáron fog indulni, olyan szerkesztőkkel, mint Simon Szabolcs vagy Kanada Káosz. Technikailag nagyon nehéz volt ezt elsőre kivitelezni és ezért használjuk most a Kistehén honlapjaként. Ami most a Kistehén WebTV, ahhoz később csatlakozik a többi csatorna, mikor a szerkesztők elkészülnek a saját dolgaikkal. A fórumon pedig aki akar, új csatornát nyithat, sőt később, a legjobbak akár egy saját csatornát is kaphatnak.
Hogyan fér meg benned a természetbe való vágyódás, az egyedüllét és az, hogy estéről estére a színpadon állj, rengeteg ember előtt?
Nem létezik az egyik a másik nélkül. Nagyon egyszerű, megkeresem este a pénzt a városban, nappal megetetem vele a kecskéket, megeszem a kecske sajtját, amitől erőre kapok és megyek vissza a városba. Úgy egészítik ki egymást, hogy az egyikben nem történik semmi, vagy csak nagyon minimális szinten, a másikban meg rengeteg minden. Azt érzem sokszor, hogy jó lenne, ha nem történne semmi, csak lógatnám a lábamat. De ilyen nincsen, bár el tudok csípni órákat az állatok mellett, vagy egy alkotási folyamatban el tudok vonulni a világtól és olyankor nehezen is jövök vissza.
