Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
So 90’s! Ezúttal a hazai doomszíntér (ha egyáltalán volt ilyen akkortájt) zászlóvivői égetik le a kombájnmotort, majd egy funkrock-alakulat emeli fel szavát az ízléstelenség ellen.
Mood - The Engine Is Burning
„Mi ez az ételhordós gerontorock? Ez olyan, mintha a fater Mad Maxet próbálna játszani a Babettán!” – gondoltunk magunkban a 90-es évek közepén. Ekkoriban ugyanis még szent meggyőződésünk volt, hogy doom alatt a Theatre Of Tragedy, az Anathema és társaik által játszott Xanax-metál értendő. A korai Black Sabbath megismerése, valamint néhány korabeli Mood-koncert végül egészen más megvilágításba helyezte a dolgokat. Egy Burning Slow vagy Soulcrusher hallatán ugyanis senkinek nem támadt volna kedve gót muffokat fotózni Rimanovicz Lajosné sírjánál. Annál inkább ösztönözték a hallgatót arra, hogy keresztet ácsoljon Fekete Laci petrencés rúdjaiból. No, meg, hogy rituálé-jelleggel másszon fel a színpadra Révész Sándor okkultista kiadása, Holdampf Gábor mellé. Kötelességünk továbbá megemlékezni a Füleki-Hegyi duóról, akik ukulelén is képesek lettek volna kiújítani a közönség gerincsérvét.
Warpigs - Szandál
Sajnos már képtelenek lennénk felidézni, ki aggatta elsőként a Warpigsre a „magyar Faith No More” jelzőt, mindenesetre a párhuzam volt annyira frappáns, mintha Lakat T. Károlyt illette volna a magyar Hannibal Lecter titulussal. (Hasonló társításokból mindenesetre a Black-Out – magyar Alice In Chains vitte a pálmát. Mert hogy ilyen is napvilágot látott ám anno!) A szóban forgó formáció ellenben joggal nyerhette volna el a „minden idők leglehetetlenebb előzenekara” címet. Jelenlétük a Bon Jovi és a KISS előtt olyan volt, mint a barnamedve felbukkanása a Johnny Weissmüller-féle Tarzanban: teljességgel indokolatlan. Ettől függetlenül a Warpigs – egészen Eszenyi Péter kiválásáig - fasza kis csapat volt, még a legbugyutább szövegű szerzeménybe is képesek voltak elemi erejű bájt csempészni. És természetesen nem a Szandál sorait kritizáljuk, ezek igazságtartamát ugyanis minden jó ízlésű embernek át kell éreznie. (Pláne most, a sarus, tangapapucsos nyári vészkorszakban.)
