Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pontosan egy hét múlva, február 16-án lép fel a Dürer kertben a svéd indie-pop/new wave egyik élcsapata, a Sounds. Az női frontemberrel felálló, élőben igen energikus zenekar már a 2002-es első nagylemezével feltűnést keltett, most pedig a tavaly megjelent Something to Die For című negyedik albumukat mutatják be nálunk is olyan vendégzenekarok kíséretében, mint a Limusines és a Kids At The Bar. Interjú Félix Rodríguez gitárossal.
Akkor kezdtél zenélni mikor ez az egész gitárcentrikus popzene felfutott. Most azt mondják, hogy lecsengőben van, viszont ti még mindig itt vagytok. Hogyan éled ezt meg a tűzközelből?
Azt nem tudom, hogy ez a lecsengés minket hogyan fog érinteni, azt sem, hogy már most hogyan hat ránk. Illetve tudom, kevesebben vannak a koncerteken, de arról fogalmam sincs, hogy mi lesz a következő lépés. Ami biztos, hogy ugyanúgy fogjuk írni a dalokat, méghozzá olyanokat, amilyeneket mi szeretünk. Mi ezzel mindig is elvoltunk, mentünk a magunk feje után lesz, ami lesz alapon. Azt hiszem sokkal fontosabb az, hogy hiteles legyél, mintsem hogy kövesd az éppen aktuális trendeket még akkor is, ha nem áll hozzád közel, és nem érzed 100%-ig magadénak.
Sokan azt mondják, hogy azzal hogy a legutóbbi lemezetekben erőteljesen jelen van az elektronika, mutattatok egyfajta irányt a gitárpopnak. Ez volt a cél?
Azt gondolom egészségesnek, ha a popzene, a jó popzene mindenhonnan merít elemeket, a lehető legtöbb helyről táplálkozik, és minden hatással van rá. A popzene mindent túlél, csak más kerül előtérbe. Ha a gitár a háttérbe szorul, akkor hiszem, hogy az elektronika kiegészítheti, hiszen erről szól a világ. Ha körbenézel, olyan gyorsan fejlődik minden, nemcsak maga az elektronikus zene, hanem az egész technológia, hogy ez elkerülhetetlen.
A bemutatkozó lemezetek címe az volt, hogy Living In America. Gondolkoztatok rajta, hogy Amerikába költöztök?
Most már nagyjából az év felét ott töltöttük, mert rengeteget turnézunk az Államokban, és elég nagy ország ahhoz, hogy ne lehessen gyorsan körbejárni. De el tudnám képzelni magamat amerikai lakosként, még akkor is, ha nagyon más, mint Európa. Mondjuk az is igaz, hogy nálam ez nem olyan nagy kérdés, mert én szinte bárhol el tudnám magam képzelni, ha jól érzem magam.
Ezzel a címmel egyszerűbben be tudtatok törni az amerikai piacra?
Ha az ilyen egyszerű lenne! Az egész pakknak be kell jönni, meg kell találni a megfelelő háttérembereket is, az időzítésen is sok múlik, az imidzsednek is kidolgozottnak kell lenni, és az sem árt, ha a zenéd is jó mindehhez. Az amerikai az egyik legnehezebben bevehető piac, nagyon elszántnak kell lenni, oda kell tenni magad, és akkor is kis esély van arra, hogy sikerüljön.
Dave Grohl az egyik Foo Fighters-videóban Sounds-pólót hord, mit szóltál mikor ezt megláttad?
Nagyon király érzés volt, hiszen Dave Grohlról beszélünk, aki a Nirvana dobosa volt. Tök jó arc, hatalmas dalszerző, nagyszerű dobos. Egy igazi zenei zseni, szóval hatalmas megtiszteltetés volt.
Tudtatok róla, hogy benne lesztek így a klipben?
Talán két héttel a videó megjelenése előtt megtudtuk, mert a lemezkiadónk egyeztetett a Foo Fighters kiadójával, aztán szóltak nekünk is, gondolhatod mennyire sokkolt minket. Azt hittük, hogy csak kért egy pólót, azt nem tudtuk, hogy ezt fel is veszi egy klipben.
Sokszor hasonlítják a zenéteket Blondie-hoz. Mennyire állja meg ez a helyét szerinted?
Szerintem egyáltalán nem, és az összehasonlítások közül ez az egyik legrosszabb, mert gyakorlatilag azon alapszik, hogy gyors számokat írunk, az énekesnőnk, Maja szőke, és nagyon erős a színpadi jelenléte, de ez azért nem sok. Zeneileg elismerem természetesen a zenekart, de sosem inspirált a Blondie, mikor zenét írtam.
Dalszerzőként több zenekarral is dolgozol, nem megterhelő ez?
Olyan ember vagyok, aki képtelen megmaradni a seggén, úgyis folyamatosan írok, szóval, ha valaki akar velem dolgozni, szívesen állok elébe. Olyan ez nekem, mint egyfajta terápia. Egyébként inspiráló is, amikor azt látod, hogy más emberek hogyan dolgoznak, hogyan írnak dalt, vagy hogyan stúdióznak. Ráadásul hiszek benne, hogy ez biztosítja nekem a folyamatos szakmai fejlődést.
Mi a helyzet most Svédország zenei színterén? Mi szól ott a rádióban?
Soha nem hallgattam a svéd rádiót az az igazság. Amikor otthon vagyok, akkor szeretek csak a saját dolgaimra fókuszálni, de azt tudom, hogy nagyon sok jó svéd zeneszerzőnk van. Azt szoktam mondani, hogy mindig is benne leszünk a világ TOP 5 országában zeneszerzők tekintetében, mint ahogy eddig is mindig ott voltunk a 70-es évek közepétől. Mióta az ABBA letarolta a világot elhisszük, hogy kis országból is lehet valaki világsztár. Egyébként az állam itt mindig is támogatta a zenészeket, illetve a popzenét is úgy globálisan. Van például egy olyan program, hogy minden évben néhány zenekart átvisznek Amerikába, ahol neves zenei szakembereknek is prezentálják, hogy hol tart aktuálisan a svéd zene, milyen zenekaraink vannak, akikre érdemes odafigyelni, mindegy hogy popról, jazzről, elektróról vagy metálról van szó, és ez remek alkalom, hogy kicsit ránk figyeljenek. Aztán az is magyarázat lehet a sok svéd zenészre, hogy elég sötét és hideg van itt nálunk, a hangulat sokszor depresszív, unalmas minden. Mi mást lehet csinálni ilyenkor, mint zenélni? Én például nem is tudok olyankor zenét írni, amikor körülöttem napsütés van, és minden nagyon szuper. Kell a melankólia ahhoz, hogy jó zenét írj.
