Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Négy évvel az Introspective sikere után a napokban új lemezzel jelentkezik az Amber Smith. Poniklo Imre, a zenekar énekes-gitárosa beszélt a cím nélküli lemezről, a tagcserékről és azokról az élményekről, melyekből az új dalok megszülettek. (Kritikánk a friss albumról itt olvasható.)
2009-ben felléptetek a Művészetek Palotájában, majd egy időre elbúcsúztatok a közönségtől. Mi miatt álltatok le?
2008 elején jött ki az Introspective és 2009 végén léptünk fel a Müpában, de már egy évvel előtte felvetődött az ötlet, hogy talán egy időrele kellene állni a zenekarral. Szó sem volt búcsúkoncertről, mégis mindenkiben így maradt meg, talán rosszul kommunikáltuk. Egyszerűen csak kifutotta magát a lemez és nem volt ihlet sem egy következőre. Ezzel egy időben indult el a szóló projektem, akkor kezdett bele Oszkár a Twistbe és 2009 tavaszán ment el Kőváry Zoli is a zenekarból. A helyére ideiglenesen Faragó Tomi ugrott be, de mégis maradt utána egy űr, emiatt át kellett gondolni mindent.
Nem volt köztetek súrlódás?
Zoli akkor már rég elkezdte a The Trouserst, Szegeden tanított az egyetemen, Phd-zett Pécsen, nagyon sokfelé kezdett szakadni az élete és nem volt biztos benne, hogy bírta volna. Teljesen érthető lépés volt a részéről és azóta is nagyon jóban vagyunk, sokat bulizunk együtt. Két lemezt csináltunk vele, de a valós kreatív részben sosem vett igazán részt. Nem akarom csökkenteni a jelentőségét, ő attitűdben volt nagyon fontos nekünk és a mai napig hiányzik.
Tehát kifutott az Introspective lemez, és alkotói válságba is kerültél?
Pont akkor jelent meg a szólólemezem is, vagyis írtam dalokat, nem volt szó alkotói válságról. Sok szempontból nagyon szerencsés ember vagyok, egyrészt a zenélés miatt, másrészt már 11 éve megy az Amber Smith, megszületett négy lemez és olyan apróságok, mint a yonderboios dal. De akkor éppen úgy adódott, hogy nem volt újabb fonál, amire felfűzhettem volna a folytatást, és nem éltem meg tragédiaként. Ismerem már magam annyira, hogy tudom, blokkokban szoktam alkotni. Ha valami megihlet, akkor nem egy dalt írok, hanem egy egész lemezt.
Mitől indult el végül a dalszerzés?
Nem volt ez olyan nagy a szünet a korszaklezáró koncert után, mert 7 hónappal később már két koncertet is adtunk Franciaországban, jól éreztük magunkat, jól esett játszani. Akkor döntöttünk úgy, hogy csináljuk tovább, de nagyon jót tett a szünet. Még nem voltak új dalok, sőt még 2010 nyarán sem. Akkoriban magánéletileg elég nehéz időszakon mentem keresztül, semmi sem érdekelt, ezért ért véget olyan gyorsan a szólóprojekt is. Kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy koncertezzek, vagy dalokat írjak. De 2010 őszén lementünk újra próbálni és egyszerre született 6-7 dal, amit fel is vettünk és tavasszal kiadtunk egy EP-t. Akkor úgy nézett ki, hogy kész lesz a lemez őszre, aztán mégsem sikerült.
Hogyan került a zenekarba Szabados Gergő és Póka Zalán?
Zalán gyakorlatilag már 2008 elejétől benne volt az Amber Smith-ben, mint session billentyűs a koncerteken, majd egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy nagyon jól beilleszkedett és csak átvedlett rendes, hivatalos taggá. Faragó Tomiban gondolkodtunk, mint állandó gitáros, ő 2002-2004 között is volt már a zenekar tagja, kézenfekvő megoldás lett volna, el is kezdtünk próbálni együtt, de eljött az a pont, amikor döntenie kellett és a Nemjucit választotta. Gitárost kellett keresni, volt 2-3 jelölt, klasszikus meghallgatást tartottunk és Gergő vált be a leginkább, ráadásul ők Zalánnal a Spacesh!t miatt össze is vannak szokva és nekünk is csak félig volt ismeretlen. Ha itt lennének ők is elismernék, hogy az, mire is képesek majd csak a következő albumon fog kiderülni, mert tavaly a saját lemezük készítésével voltak elfoglalva és egyelőre nagyrészt élőben tesznek hozzá a dalokhoz. De ez nem feltétlen baj, ha egy alkotói közösségben mindenki tudja, hogy miben erős, kinek mi a szerepe, akkor tud igazán működni.
Mennyire vagy diktátor típus, mennyire kell, hogy mindig a te elképzeléseid érvényesüljenek?
Erről a többieket kellene megkérdezni. Tény, hogy inkább az én ötleteim valósulnak meg, de ettől még az én művészeti vízióm nem feltétlen jobb az övéknél. Nem tudom, ez hogyan működik más művészeti ágakban, de fontos, hogy a zenekarokban létezzen olyan megoldás, ami nem feltétlenül demokratikus. Az a szépsége a popzenének, hogy különböző dolgok tökéletesen megélnek egymás mellett.
Mostanra végül eljutottatok odáig, hogy február 25-én megjelenik az új lemezetek. Te hogyan írnád le az anyagot?
Kilenc dal van rajta, de a lemez címével nagy gondban voltam, ezért cím nélküli lett. Ilyen még nem történt. Ez a lemez nagyrészt a volt feleségemmel való kapcsolatomról szól, egy annyira viharos viszonyról, amit el sem hinnél, ha elmesélném. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerültök, ezt kellett feldolgoznom, kiírnom magamból. Van egy dal, ami nagyon fontos számomra a lemezen, Ise a címe. Isében, Japánban van egy sintoista templom, ami több száz éves, de mindig rituálisan 20 évente lebontják és újraépítik, pontosan ugyanolyanra. Nagyon megfogott az egész dolog szimbolikája, hiszen mi is ugyanígy újulunk meg - mindenki ugyanaz, mint mondjuk 10-20 éve, és mégsem. Most 37 éves vagyok, sok minden van már mögöttem, és most magamat kell újraépítenem. Minden, ami ezt fejezné ki, elég elcsépelt, nehéz lenne éppen emiatt olyan címet adni a lemeznek, ami nem klisé, nem nyálas. Fel vagyok rá készülve, hogy csodálkozni fognak az emberek az új dalokat hallva, mert nem biztos, hogy jó ötlet 4 év kihagyás után egy nehezebben befogadható lemezzel előrukkolni, de ha megerőszakolom magam sem tudtam volna mást csinálni.
Megjelenik CD-n is az anyag, vagy csak letölthető lesz?
10 éve ez az első alkalom, hogy nincs kiadónk. Lehet, hogy már halott az album forma, de én még mindig naiv és idealista vagyok és szerintem szükség van rá, ezért meg fogjuk magunk jelentetni CDn.
Egyetlen korábbi lemezeteken sem szerepelt vendégművész, most mégis meghívtatok Hodosi Enikőt a neóból.
Annak ellenére, hogy ő már rengeteg zenésszel működött együtt, volt egy dal, amibe tökéletesen passzolt a hangja, ezért meghívtam, felénekelte és így lett kerek.
A szünet előtt az Amber Smith volt a legsikeresebb indie zenekar, most mégis kétségeid vannak, hogy vajon hogyan állják meg a helyüket az új dalok. Ennyire megváltozott volna a közönségetek?
Azt vettem észre manapság, hogy globálisan, legyen szó bármilyen műfajról, mindenki sokkal lájtosabb és súly nélküli zenét hallgat. Sokkal fontosabb, hogy a szórakoztató funkciót töltse be a zene és kevésbé legyen intellektuális. Nem is születnek olyan művek, amik súlyosak lennének, nem látok olyan zenekarokat feltűnni, akik arcul csapnának a szövegeikkel vagy szíven találnának. Teljesen más lett fontos.
Van még egyáltalán indie színtér, ahova vissza tudtok térni?
Tény, hogy visszaesett a közönség száma, 2006-2007-hez képest. Ami az Amber Smith-t illeti, még zenekaron belül sem tudunk megegyezni, hogy rosszat tett-e nekünk, hogy leálltunk. Hülyeség azon gondolkozni, hogy "mi lett volna ha", de nézd meg a The Moogot, ugyanúgy nem jutottak előbbre, és nem ők tehetnek róla. Teljesen más közeg van most, sok minden megváltozott. Most megint a régi szövegvilágot követő lemezek nyernek több lehetőséget. Kinyíltak az emberek, de most más érdekli őket. Azért nem panaszkodom, nekem szerencsém volt, a lehető legjobb időben, a legjobb helyen voltam.
