Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Néhány nap alatt a második komoly csapás érte a zenei világot: Donna Summer múlt heti halála után nem sokkal az énekesnőnél mindössze egy évvel fiatalabb Robin Gibb, a legendás Bee Gees tagja is elhunyt. Mindketten a rák áldozatai lettek, és valószínűleg mindkettőjük neve hallatán elsősorban diszkóslágerek jutnak eszünkbe. Pedig Robin Gibb és zenekara a Bee Gees valaha beatzenekarként indult, és azt a rajongókon kívül általában kevesen tudják, hogy a Stayin' Alive megjelenésekor már másfél évtized és több mint egy tucat nagylemez volt a hátuk mögött. Gibbnek pedig, még jóval az együttes szólózós időszaka előtt önálló albuma is megjelent, és rövid ideig ugyan, de egyedül is sikeres tudott lenni. A lapozás után dalok egész során keresztül pillantunk be Robin Gibb fél évszázados pályafutásába, és adózunk a 62 évesen elhunyt legenda emléke előtt, aki nem csak diszkófényben érezte jól magát.
Sokat elárul a Gibb-testvérek ösztönös zenei tehetségéről, ha egymás mellé teszünk két évszámot: Robin Gibb 1949-ben született, az ikertestévérevel, Maurice Gibb-bel és a náluk három évvel idősebb bátyjukkal, Barryvel alakított zenekarukat, a Bee Geest pedig 1958-tól jegyzik. A Nagy-Britanniához tartozó Man-szigeteken születtek, majd a család Ausztráliába költözött, itt figyelt fel rájuk egy rádiós, még az ötvenes évek legvégén. Első albumukat is itt vették fel a hatvanas évek első felében, ami az évtized közepén, 1965-ben jelent meg, érdekes, hogy ekkor még Barry Gibb & The Bee Gee's név alatt, The Bee Gee's Sing & Play 14 Barry Gibb Songs címmel. Ahogy a cím is jegyzi, a lemez minden dalát Barry szerezte, a nagyrészüket ő is énekelte, két számban azonban már Robiné volt a főszerep, ezek voltak az I Don't Think It's Funny és a How Love Was True.
Az 1966-os, még szintén Ausztráliában készült Spicks and Specks című album számait már nem egyedül Barry szerezte, bár még mindig az ő dalai uralták az albumot, szerephez jutott szerzőként Robin és Maurice is. Ezen a lemezen volt hallható tehát az első hivatalosan megjelent Robin Gibb-szerzemény, az I Don't Know Why I Bother With Myself. Az album sikere meghozta számukra a nemzetközi ismertséget, és visszarepítette őket szülőhazájukba.
Bár az együttesnek már sorban a harmadik, Angliában viszont az első kiadott nagylemeze volt az 1967-es Bee Gees' 1st című album, ami már a brit és az amerikai lista első tíz helyezettje közé is bejutott. Robin Barryvel közösen jegyzett két dala, a New York Mining Disaster 1941 című szerzemény és az I Can't See Nobody kislemezként is sikeres volt. Mindkettőben ő énekelte a szóló részeket, utóbbi ráadásul azt is tökéletesen illusztrálja, miért tartották Robin Gibbet kiemelkedő soulénekesnek.
Az 1968-as Horizontal album még a korábbinál is jóval nagyobb sikert hozott a zenekarnak, köszönhetően a még '67-ben kislemezen kiadott, Robin Gibb által énekelt Massachusetts című dalnak, ami megjelenését követően túlzás nélkül meghódította a világot: szinte mindenhol a listák első helyezettje volt Angliától Chiléig, és nem csak a Bee Gees történetének egyik legnagyobb slágere lett, hanem minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott kislemezes dala is. A legenda szerint a zenekar tagjai soha nem jártak Massachusettsben a szám megírása előtt, egyszerűen csak tetszett nekik ez a szó. A dal maga egyébként a Szabadság-szobor közelében született egy hajó fedélzetén. A Horizontal albumról egy másik dal, a World komoly sikereket aratott világszerte, kiváltképp Európában.
Robin a bátyjával, Barryvel való konfliktusai miatt a hetvenes évek legelején elhagyta a zenekart, előtte azonban még kiadták művészileg talán legértékesebb, a kritikusok által kifejezetten kedvelt albumukat 1969-ben, Odessa címmel. A lemez a zenekar egyetlen dupla stúdióalbuma, több mint hétperces címadó dalát Robin Gibb énekelte, ahogy az alább hallható Black Diamond című számot is. A lemez megjelenése után nem csak Robin Gibb, de a zenekar gitárosa Vince Melouney is elhagyta a Bee Geest, Barry és Maurice Gibb pedig nem sokkal később kirúgta az addigi dobost, Colin Petersent.
Robin kilépett testvérei közül és míg ők ketten elkezdték felvenni a Cucumber Castle című lemezüket, ő megjelentette a Saved by the Bell című kislemezes dalát még 69-ben, majd 1970 legelején a Robin's Reign című első szólóalbumát. A dal a brit lista második helyéig jutott, az album azonban már koránt sem bizonyult ennyire sikeresnek, mint ahogy testvérei sem igazán boldogultak nélküle, így különválásuk nem is tartott sokáig: még 1970 legvégén kiadták következő, 2 Years On című albumukat, amin Robin már ismét közreműködött.
A hetvenes évek elején további nagylemezek következtek, átlagosan évente egy, több-kevesebb sikerrel, majd az évtized közepétől, egész pontosan a Main Course című albumtól kezdtek el megjelenni azok a disco-elemek zenéjükben, amikről az együttest ma is a legtöbben ismerik. Egyre több dalukban egyre hangsúlyosabb szerepet kapott ritmusszekció, elkezdtek szintetizátorokat használni és megjelenésük, öltözetük, egész stílusuk is már a későbbi, táncparkett központú felvételeket vetítette előre. Mindez pedig cseppet sem tűnt rossz döntésnek, hiszen több daluk is újra a top10-ekbe került a lemezről, sőt, a Jive Talkin című dal egészen a Billboard első helyéig jutott. Nem csoda, a Bee Gees egyik legjobb diszkószáma ez, az olyan mostani együttesek, mint a Scissor Sisters minden bizonnyal ezzel kelnek és fekszenek a mai napig. Az utána hallható Nights On Broadway a Billboard hetedik helyéig jutott.
Aztán jött a hetvenes évek második fele, és a diszkórobbanással egyszerre a Bee Gees is meghaladta minden korábbi sikerét: az 1976-os Children of the World album olyan dalokat adott a világnak, mint a számtalanszor feldolgozott, a kilencvenes évek house producerei által rengetegszer mintázott You Should Be Dancing, vagy a Boogie Child. 1977-ben pedig megjelent a Szombat esti láz című sikerfilm zenéje, rajta a How Deep Is Your Love, a Night Fever, a More Than a Woman, valamint a korábbi Jive Talkin és You Should Be Dancing mellett az együttes és Robin Gibb egyértelműen legnagyobb slágere, a mindenki által ismert diszkóklasszikus, a Stayin' Alive. A '79-es Spirits Having Flown című albumukon pedig a Tragedy, és többek között a Love You Inside Out is szerepelt. Számtalan ország számtalan listáját vezették, sem előtte, sem később nem arattak ekkora sikereket, nem csoda tehát, ha a széles közönség főleg diszkózenekarként ismeri őket.
A Bee Gees a diszkókorszak után már kevésbé volt sikeres, kiadtak még néhány albumot a nyolcvanas években és a You Win Again című számuk 87-ben feljutott ugyan a brit lista élére, ez azonban meg sem közelítette a korábbi sikereket. Az együttes tagjai szólóban is próbálkoztak. Robin Gibb három egymást követő évben, 83-ban, 84-ben és 85-ben is kiadott egy-egy szólólemezt, és bár Juliet című száma több országban listavezető tudott lenni, igazán komoly sikereket nem ért el.
Robin mindezek után közel húsz éven keresztül nem is jelentetett már meg új albumot, a kétezres években aztán újra lemezkészítésbe kezdett, több albuma is megjelent, ám ezt sem kísérte igazán nagy közönségsiker, mint ahogyan a többiek szóló munkáit sem. Legutolsó albumukat Bee Gees néven 2001-ben adták ki, ennek címadó dala mérsékelt sikert aratott, videoklip is készült hozzá.
Miután 2003-ban elhunyt Robin ikertestvére, Maurice, Barryvel közösen bejelentették, hogy a Bee Gees megszűnt létezni és soha többet nem lépnek fel ezen a néven, ám 2009-ben és 2010-ben pár fellépés erejéig mégis színpadra álltak.
Robin Gibbnél 2011 novemberében diagnosztizálták betegségét, ami után nem sokkal látványos gyógyulásáról beszélt és zenei terveiről nyilatkozott lelkesen, idén áprilisban be is mutatták fia, Robin-John Gibb közreműködésével készített The Titanic Requiem című zenekari művét, aminek része az alábbiakban hallható Don't Cry Alone című dal is. A betegség viszont mégis erősebbnek bizonyult, így ez lett Robin Gibb életének utolsó munkája.
