Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Már említettük itt a Lángoló Gitárokon, hogy a huszadik Sziget alkalmából a fesztivál nosztalgiázós blogot indít a mienkasziget.hu címen, ahová bárki feltöltheti az elmúlt 19 év alatt felgyülemlett emlékeit. Nem új dolog ez, 10 évvel ezelőtt már jelent meg egy ilyesmi Nagy Sziget könyv – tíz év hév címmel Jávorszky Béla Szilárd szerkesztésében, sőt, most egy újabb is a piacra került Húsz év HÉV címmel, ami értelemszerűen az összes eddigi Szigetről szól, nem csak az utóbbi 10 évről. Mi most még azonban az előző könyvből idézzük fel Grandpierre Atilla VHK-vezér írását a hajtás után, ahol még játékot is talál a kedves olvasó két darab páros Sziget-napijegyért.
Grandpierre Atilla: Százezernyi költő szigete
A Diáksziget egy rendkívüli, életre szóló lehetőséggé vált. Rendkívüli jelentőségű, mert Európa egyik legjelentősebb, egy egész hétre kiterjedő rendezvénye; és lehetőségeiben életre szóló, mert a legfogékonyabb életkorúakról van szó, akikben éppen a leghevesebben zajlik az élet belső és külső erőinek összetalálkozása és összeütközése. Ők a belső életerő forradalma és a külső társadalomerő modern ellenforradalmának élet-halál harcát vívó élőlények, a kamaszok és a korunkra olyan jellemző késő-kamaszok, az elhúzódó kamaszkorba kerülő húsz-harmincévesek, a megoldatlanságtól bizonytalan messzeségekbe kitolódó határú kamaszkor sodrásába kerültek.
Ez az az életkor, amelyben szinte minden kamasz - költő. Százezernyi költő szigetéről van szó! Ez az az életkor, amelyben kitör a belső életvágy forradalma, amelyben a hirtelen és gyors testi érést az érzések és gondolatok rohamos, alapvető változása kíséri, amelyben szellemi érésünk kiteljesedni hivatott. A belső, természeti életforradalom a vágyak és a célok forradalma. Az önállósuló lélek és értelem ekkor növeszti ki szemeit és lábait, hogy az életben saját, önálló útját fel tudja ismerni, ki tudja építeni, hogy saját, önálló életének útján tudjon járni. Nem véletlen, nem is lehet véletlen, hogy éppen ebben az életkorban kap életformáló szerepet a művészet, a zene, és az sem, hogy a Diákszigeten a zenéé a főszerep.
Az útkeresés korszakában vágyaink, érzéseink lobogó természeti erőként arra hivatottak, hogy bevilágítsák utunkat, jövőnket, azt a világot, amiben élni szeretnénk, azt a világot, aminek lennie kell. A zenében testet öltő érzések arra hivatottak, hogy kibontakoztassák előttünk világunkat, azt az életet, amire születtünk, amire teljes lelkünkből vágyunk, azt az életet, amelyet élnünk kell, azt a világot, amely ha nincs, akkor életünk révén, életünk által föl kell épüljön. Az élet belső, természeti forradalma hajt bennünket arra, hogy megváltoztassuk, hogy megváltsuk a világot. Tudjuk, minden porcikánkkal érezzük, hogy meg kell váltsuk ezt a világot, mert nincs rendben, mert elrontották, mert tetszhalott, elgépiesített életre kényszerült, és mert az élet, a bennünk csírázó, kifejlődni, virágba borulni vágyó életerő teljes, ép, egész életet, gyönyörű érzéseket, az élet végső alapjáig világító gondolatokat vetít elénk, amelyek meg kell valósuljanak az élet szent, belső, természeti törvényei szerint. A művészet az élet motorja, előre hajtó ereje. A művészet természeti hajtóereje a vágyakban élő, a vágyakat magához vonzó, élni akaró, megszületni vágyó, legszebb érzéseinket kiteljesítő valóság megvalósulásának vágya. A művészet vágyában azt a világot érzékeljük, aminek lennie kell holnap, s ha nem holnap, akkor holnapután. A művészet nem egyszerű szemlélés, tudomásul vevés - a művészetbe beleadjuk, amink van, belső kincseinket, érzéseinket, vágyainkat. A művészet vágyában a Világegyetem jövőjét, az ember sorsát, rendeltetését érzékeljük, világ-felfedező lényekként eszmélünk, érzünk, érzékeljük azt, amit csak belső élet-valóságunk tud érzékelni: azt a jövőt, aminek lennie kell, istenigazából, az élet igazából. A művészet, a zene vágyában a jövőt éhezzük, az életünk értelmét kiteljesítő jövőt, belső forradalmunk külső megerősítését várjuk. Várjuk, hogy vágyaink kitisztuljanak, céllá formálódjanak, világosodjanak, hogy a társadalom megerősítse legjobb törekvéseinket, életcéllá, segítő erővé váljanak. De eközben a belső, természetes forradalom-építésben ott a külső világ, amelyik életcéljainkat igyekszik a fogyasztás gépiessége, felszínessége felé terelni. Ott a manipuláció, a felületes élet, az egyre tátongóbb űr, a felnőtt korba lépéssel fertőző betegségként szinte törvényszerűen együtt járó elidegenedés. A manipuláció modern hadjárata a belső forradalom leszerelésére, a természetes meghamisítására, a mesterséges, művi világ kizárólagosságára, monopóliumára törekszik. Vágyainkat, céljainkat igyekszik minden eszközével lealacsonyítani, lesüllyeszteni, eszméletünk elől a távlatokat beszűkíteni, hamis keretek közé terelni gondolatainkat.
A modern korban a manipuláció már nem elégszik meg a tudat-iparral, a gondolkodás kisiklatásával, a kamaszkor üzleti célok alá rendelésével, az emberi eszmélkedés anyagias beszűkítésével, és kifejlesztette a manipuláció még alapvetőbb, még bombabiztosabb tömegpusztító fegyverét: a lélek ipari manipulációját, a tömeggé silányító ipari művészetet, a kommersz, üzleti célokat szolgáló mű-zenét, és ami a legvészesebb: a manipulációs művi világot és a természetes élet-forradalmat összemosó modern szemléletet. Ez a modern, kiüresedő, embert kiürítő szemlélet vágyainkat nem céllá világosítja, hanem illúzióvá halványítja, és az így keletkező óriási lelki űr helyébe a felszínes szórakozást és fogyasztást, a tartalmatlan, de modern, divatos, felszínesen sikeres életmód üres hajszolását állítja. Ez a modern szemlélet sportot űz belső világunk minél tökéletesebb kiforgatásából, a felszínes, pillanatnyi szempontok és az átfogó, életre szóló értékek értékrendjének felcseréléséből.
A Diáksziget száz és százezrek reménye volt, és talán újra az lehet. Száz és százezer élet, száz és százezer megszületést, megerősítést remélő érzés kap minden évben megerősítést, formálódik céllá, felemelő közösségi erővé, vagy kap ehelyett a felszínes szórakoztatás mezében elaltatást, elgáncsolást, lefegyverzést, élet-leszerelést, élet-tévútra terelést. Száz-és százezer lélek életérzése, élet-reménye, életvágya kap végre megerősítést, valódi, közösségi együttérzést, közösségi együttlétet, vagy kap újra felszínes, természetellenes hatásokkal „szórakoztató", a gondolkodás, az érzés eredeti erejét lesújtó manipulációt, kiüresedő „feeling"-et.
Mi lesz Veled, merre tartasz, Diáksziget?
Játék!
Jelent poszthoz két páros Sziget-napijegyet is hozzácsapunk, amik azok között találnak gazdára, akik lájkolják mind a Sziget, mind a Lángoló Gitárok Facebook-oldalát, megosztják ezt a posztot, valamint a jatek@langologitarok.hu címre elküldik, hogy melyik külföldi zenekar akarta 1998-ban felgyújtani a nagyszínpadot. (Segítségül természetesen ott a mienkasziget.hu.) Fontos, hogy a játékban csak azok vesznek részt, akik a levél tárgyához ezt írják: Lángoló-20Sziget-3-Játék. Beküldési határidő július 20, a nyerteseket pedig emailben értesítjük.
