Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Eddig bírta a Seattle-i progresszív metálzenekar Geoff Tate énekes marhaságait, és az évek óta elmérgesedő viszonyra egyfajta pontot téve kihajították az együttesből. Tate helyére a Crimson Glory énekese, Todd La Torre érkezett. Scott Rockenfield, a zenekar dobosa az ilyenkor szokásos "kreatív nézetkülönbségek" című nesze semmi, fogd meg jól típusú indokot vette elő, a sajtóközleményt azzal kiegészítve, hogy ez így lesz jó mindenkinek, és a zenekar nevében sok sikert kíván Tate-nek. (A képen még együtt ücsörögnek.)
A zenekari tagok és az énekes közötti feszült helyzet akkor ért el a forráspontra, amikor Michael Wilton, Eddie Jackson, Scott Rockenfield és Parker Lundgren (aki nem mellesleg Tate mostohalányának az exférje) La Torre társaságában megalapította a Rising West nevű projektet, és június 8-án és 9-én két telthézas bulit nyomtak a Seattle-i Hard Rock Cafe-ban. A setlist a QR első öt albumának anyagából és egy Iron Maiden-feldolgozásból állt (Wratchild), a közönség pedig nagyon jól fogadta az új énekest. Tate persze kibírta röhögés nélkül a dolgot, és válaszlépésként a zenekar menedzserén keresztül (aki, hogy, hogy nem, az énekes felesége) letiltatta a többi tagot a QZ Facebook-oldaláról és a hivatalos weblapról is. Ezt Rockenfieldék igencsak nehezményezték, és a főleg Tate felesége miatt kialakult viszály végére az énekes kirúgásával tettek pontot.
A Queensryche 1992-ig az első számű Seattle-i rockzenekarnak számított, Operation Mindcrime című konceptalbumukat a mai napig a rockzene egyik legfontosabb lemezének tartják. A grunge aztán betett nekik is, és hiába próbáltak frissíteni a zenéjükön, a 88-as album, sikerét soha nem tudták megismételni. A zenekarból 1997-ben kiszállt Chris DeGarmo gitáros/dalszerző, akinek az életmű legjobb pillanatait köszönhették, ráadásul a kiadójuk pont a turné kellős közepén állt bele a földbe, így két hónap koncertezés után annak is lőttek.
A DeGarmo helyére érkező gitárosok (először Kelly Gray majd Mike Stone) nem tudtak hozzátenni érdemben semmit a zenekarhoz, az 1997 és 2011 között megjelent albumok (Hear in the Now Frontier, Q2K, Tribe, Operation: Mindcrime II, American Soldier és Dedicated to Chaos) színvonala nem érte el az első ötét, a rajongók a koncertekre nem az új nóták, hanem a régi slágerek miatt mentek, amibe Tate kezdett beleunni. Miután a neje lett a zenekar menedzsere, egyre nagyobb befolyást gyakorolt az énekesre, neki köszönhető például a Queensryche Cabaret nevű előadás is, amiben a klasszikus nótákat táncosnőkkel, törpékkel és giccses látványvilággal súlyosbítva adták elő. A rajongóknak abból lett elegük, hogy Susan Tate csak a lóvéval törődött, a zenekar örökségével és zenéjével pedig nem, és zsarnokként irányította a zenekar életét.
La Torre egy helyi rádióban azt nyilatkozta, hogy nagyon élvezte a két koncertet, és ugyan tudta, mennyire kritikusak a rajongók, de ezt nem tapasztalta, sőt, úgy véli, nagyon is elfogadók voltak vele szemben. Azt is elárulta, hogy vannak új nóták, amiket már Queensryche néven vesznek fel hamarosan, és lesz turné is, meg minden, csak éppen azzal nem számolnak, hogy Tate és felesége ezt a meccset még korántsem tekinti lefutottnak, és vélhetően bírósághoz fordulnak majd a névhasználat miatt. Kár, hogy ilyen véget ért a nyolcvanas évek egyik legfontosabb rockzenekarának története
