2012.11.20. 15:17 – Lángoló Gitárok

Megragadó önfejűség – Neokhrome-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Neokhrome - Perihelion
(Szerzői kiadás)

A debreceni Neokhrome (korábban Neochrome) öt éve adott ki utoljára lemezt, mégpedig a Downfall/Collapse-ot, és ezután gyorsan megfogyatkozott a zenekar tagsága: először a korábbi énekes, Mányák Péter lécelt le, majd az egyik gitáros is. A Neokhrome-ot manapság hárman alkotják; a mikrofont pedig a gitáros-főmegfejtő Vasvári Gyula einstandolta, ami a Perihelion fényében kimondottan jó ötlet volt.

A Neokhrome-ra a korábbi lemezeken sem az volt a jellemző, hogy az alapvetően vonalas black metal-műfajban mindenféle saját hang keresgélése helyett leszegett fejjel reszeljék a klasszikus Darkhtrone-riffek újragondolását – utóbbit azért lehet jól is csinálni, és erre a legjobb példa a hazai Witchcraft – de a Perihelion még a zenekar kísérletezőkedvét ismerve is komoly meglepetés. Megjelent a tiszta énekhang, a billentyűs hangszer és jó néhány, olyasfajta merengős, elszállós téma, amiket jobbára a poszt-előtaggal lehetne leírni, ha ez a skatulya nem lenne már annyira elcsépelt és üres, mint most, 2012 végén. A Periheliont ugyanakkor áthatja az a jó értelemben vett önfejűség, ami körülbelül annyit jelent, hogy a Neokhrome tagjainak egyáltalán nem volt mérvadó szempont sem egy könnyen emészthető lemez elkészítése, sem a kőbe vésett műfaji sztenderdeknek való megfelelés.

A végeredmény egy olyan anyag lett, ami ugyan kellő mennyiségű kapaszkodót tartalmaz, mégis igényli a komolyabb belemerülést. Az egyik kapaszkodót Vasvári hangja jelenti, ami hol a black metalban szokásos recsegést hozza, hol pedig olyasfajta énektémákat, mint amilyet az Emperor-főnök Ihsahntól hallhatunk: a frontember épp annyival tud kevesebbet, hogy ne áriázza szét a dalokat, mégis képes könnyen megtapadó dallamok kiéneklésére. A sűrű, sokszor maximális sebességre pörgetett blastbeatekkel is megszórt őrjöngések közé illesztett merengős-leállós témázgatásokat is hibátlanul oldotta meg a zenekar (a kettes Stellar Outcast lezárása talán a legjobb példa erre), de a Crystallized kicsit Emperor-ízű, emelkedett indítása is a kiemelkedő pillanatok közé tartozik.

A túllihegett magyar metálunderground kaptafa-produkciói közt különleges színfolt a Neokhrome: a Perihelion pedig egy nemzetközi kiadást is megérdemelne.

Szöveg: enba

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (4/5)

lemezkritika metál black ezt hallgasd neokhrome



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása