Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Dal című műsor óta az egész ország ByeAlexre kíváncsi, akinek az eurovíziós szereplése rendesen megosztotta a hazai társadalmat és celebvilágot. Az óriási sajtóérdeklődéstől kissé meghökkenő előadó nemrég szakított arra időt, hogy egy interjú során meséljen arról, mennyire szereti a metálzenét, mennyire fontos számára a svédországi megmérettetés, illetve hogyan fogadta a hazai sajtó megnövekedett érdeklődését. (Fotók: Hernádi Levente/Index)
Teljesen véletlenül rátaláltam a MySpace-profilodra, ami alapján nehezen tudok arra a ByeAlexre következtetni, akivel most tele van a sajtó.
Úristen, azaz oldal még létezik? Három évvel ezelőtt néztem utoljára. Abból mondjuk könnyen kiderül, hogy én alapvetően a metálzenét kedvelem, de ez a mostani projekt ugye teljesen másról szól. Meg is lepne, ha metálrajongók hallgatnák a zenémet.
Ha jól tudom volt pár zenekari próbálkozásod, de végül inkább szólózenészként indultál el.
Nekem az örök álmom marad, hogy én és a metál még közös nevezőre jutunk egyszer, most van egy rockzenekarom, de most az is kezd kicsit érzelmesebbé válni. Bár nekem a deathcore műfaj az, ami úgy igazán kifejezi azt a férfierőt, amit ki kell. Egyszer csinálnék egy nagyon brutális, csak súlyos riffekkel teli deathcore albumot, amire aztán én is énekelnék vagy hörögnék. Egyszerűen imádom a metált! Az viszont szerintem csak az álom kategória, hogy itthon valakinek sikeresen működő metálzenekara legyen. Arra meg nekem nincs most semmi kapacitásom, hogy 500 Facebook-lájknak összerakjak valamit a stúdióban. Ettől függetlenül a metálban még mindig könnyebben tudunk idomulni a különböző trendekhez, mint mondjuk a popzenében, amiben az itthon jónak számító produkcióknak köze nincs a külföldihez. A Compact Disco ennek a jó ellenpéldája, amelyről először nem is tudtam, hogy magyarok, de ők kirívóak itthon.
Korábban a Rockinform zenei újságírójaként dolgoztál. Most is foglalkozol még ezzel?
A zenei újságírással már nem, főleg mióta meghalt a Rockinform. Próbálkoztam még a Metal Hammernél, de a főszerkesztő küldött nekem három harmatgyenge metál albumot, amiről nem tudtam jót írni, nem is jelent meg, szóval ott abba maradt a dolog. Azóta mást csinálok – egy más tematikájú magazinnál vagyok újságíró -, zenéről meg amúgy is csak százszázalékos odafigyeléssel akarnék írni.
Most, hogy népszerű vagy, felmerült benned, hogy kizárólag a zenéléssel foglalkozzál?
Persze, de nem akarnék választani a kettő között, szerintem mindkettőt tudom csinálni párhuzamosan. Én semmit sem változtam attól, hogy kijöttem a műsorból, mindössze annyi volt a különbség, hogy odafelé BKV-vel mentem, vissza már taxival.
Fotók: Hernádi Levente/Index
Mennyire volt tudatos koncepció, hogy a metálos érdeklődésed ellenére kvázi hálószobapop dalokat írjál?
Egyáltalán nem volt tudatos. Csak próbáltam a szövegemhez megfelelő zenét írni, szerintem érezhető is a Kedvesemen például, hogy nem is igazán a zenéről szól. Az MR2 Gotyéhoz hasonlított múltkor, de ez egyáltalán nem tükrözi jól az engem ért zenei hatásokat, még ha nagyon megtisztelő a dolog és szeretnék egyszer úgy refrént énekelni, mint ő. Kicsit korábban kezdtem el a mostani dalaimat írni, minthogy az a Gotye-szám felpörgött volna. Sajnos a lemeze nem tetszett annyira.
Nézted korábban a tévében az Eurovíziót?
Egyáltalán nem nézek tévét, ezért is volt furcsa, hogy találkoztam előadókkal, akikről kiderült itthon már mekkora sztárok. Ezért is gondoltam sokszor magamban, hogy úristen, mit keresek én itt. Igazából a menedzserem szerette volna, ha bemutatkozom dalszerzőként egy nagyobb közönség előtt, de mint előadóként nem láttam értelmét a szereplésemnek. Korábban mindössze öt alkalommal léptem fel, de a tapasztalatlanságom ellenére valahogy mégis én nyertem. Talán azért szavazták rám ennyien, mert valami újra vágytak, a többitől eltérő produkcióra. Itt volt nemrég a svéd eurovíziós stáb forgatni és azt mondták, hogy ez kint is ki fog lógni a sorból, mert javarészt hosszú combú énekesnők lesznek. Ettől függetlenül én minden konvenciót félretéve, magyarul fogom elénekelni ezt a dalt.
Szerinted értékes egyáltalán az Eurovíziós Dalfesztivál?
Ezt a svéd tévés stáb fogalmazta meg a legjobban: nekik arról szól az Eurovízió, hogy csomó ország elküldi a saját zenéjét és színtiszta szórakoztatásra törekszenek. Szerintem nem is volna szabad ennél többről szólnia, csak arról, hogy különböző országok képviselői együtt érezzék jól magukat. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy minden évben az adott fellépők alapján ítélik meg az országokat.
Ezek szerint nem érdekelnek téged azok, akik szerint győzni kell Malmőben, és ez csak angol szöveggel fog menni neked.
Teljes mértékben, mindössze annyit tennék hozzá szentimentálisan, hogy én azoknak magyarul fogok énekelni, akik nézik a műsort, mert szerintem nem ciki magyarnak lenni ebben a mostani Európában. Hiába trendi angolul énekelni, az én dalomat szerintem pont a magyar nyelv miatt szerették meg annyian és az sem érdekel, ha a versenyt utolsóként fejezem be, akkor is magyarul fogom előadni a dalt. Lehet meg is sértődnének azok az emberek, akiknek tetszett a dal magyarul és Svédországban ezután elkezdem angolul énekelni.
Viszont a refrént lefordítod svédre.
Ez így van, és már tanulom is hogyan kell a refrént svédül elénekelni.
Jól érzékelem, hogy ez egy fricska azoknak, akik az angol nyelv hiányán károgtak?
Kicsit igen és egyben egy gesztus is a vendéglátó országnak.
Amióta nyertél, az újságírók leginkább a sapkád és a szemüveged után érdeklődtek. Ez mennyire idegesít?
Ezért kezdtük el szelektálni az interjúkat. Nem nagyképűségről van szó, meg arról, hogy nem akarok nekik válaszolni, hanem mert szerintem bőven ráérek még olyanokra válaszolni, miért hordok sapkát, ha előtte vannak olyanok, akik képesek értelmes kérdéseket feltenni. Olyan karakter vagyok, aki sose olvasott bulvárt, nem nézek tévét és inkább próbálok olyan fórumokhoz idomulni, ahol hagynak engem rendesen beszélni. A szemüvegem dioptriájából nehéz megismerni.
El tudod azt képzelni magadról, hogy nemsokára reggeli beszélgetős műsorokban szerepelsz, négy oldalas portrét írnak róla a Story magazinban és Bódi Gusztival együtt főzőcskézel a Vacsoracsatában?
A Vacsoracsatát azért vállalnám be, mert akkor ott egy hétig ingyen kajálhatnék érdekes emberek között. (nevet) Legalább rá lennék kényszerítve, hogy főzzek, mert ha te most kinyitnád a hűtőmet maximum egy narancsot és egy túrórudit találnál. Pár dolgot egyébként képes lennék tolerálni, de azt, hogy önszántamból minden bulvár címlapján én szerepeljek, azt semmiképpen sem. Most se önszántamból vagyok ott, hanem ők akarnak írni rólam.
Voltaképpen akkor kicsit a hazai popzene és a mainstream szélét súroló alternatív zenei közeg között sodródsz.
Nézd, mi számít ma már popzenének? Ott van például mondjuk a Foals. Most az mainstream vagy underground zenekar?
Nem tudom, de a harmadik lemezük nekem nagyon nem tetszett.
Az mondjuk nekem sem, az első album volt a legjobb. Ráadásul mintha kezdeni eltűnni belőlük az a tipikus brit hangzás. Szerettem a nyers gitárokat benne, a sok csörömpölést és azt, hogy a frontember borzalmasan énekel. Youtube-on néztem róluk élő felvételt és nagyon rossz volt az ének, az egész zenekar szétcsúszott és a dobos túljátszotta magát. De nekem pont ez jött be.
A Magyar Nemzetben adott interjúdban arról beszélsz, hogy nem vagy az a kifejezetten bulizós típus. Azért koncertekre vagy fesztiválokra el szoktál járni?
Például hiába a kedvenc zenekarom a 30 Seconds To Mars, még egyszer sem voltam koncertjükön, mert utálok fesztiválokon koncertet nézni. Rosszul szól, sok a részeg, lehet esik az eső és sár van, egyszerűen nem szeretem. Viszont egy klub-, vagy stadionkoncertet mindenképpen bevállalnék. Szóval nem vagyok egy partyarc, nem szeretem a tömeget, de otthon se vagyok sokat, mivel rengetegszer ülünk be beszélgetni valahova a városba.
Felismernek mostanában?
Kábé mindenhol. Múltkor egy étteremben vacsoráztunk és ötpercenként jöttek oda aláírást kérni és közös fotót készíteni, bármennyire is szeretem, azért nehéz ehhez idomulni a nap 24 órájában, hogy az ember közszereplő. Viszont nagyon fontos, hogy barátságban legyél a veled szimpatizálókkal. Direkt nem használom a rajongó szót, mert nem szeretem és egyébként sem érzem indokoltnak a használatát egy magyar zenekar esetében sem.
Melyik zenekar előtt szeretnék fellépni, ha bármit választhatnál?
Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam, hogy nem vagyok méltó ahhoz, hogy külföldi együttes előtt zenéljek. De ha olyat kell választani, aki illik a ByeAlexhez, az szerintem Gotye lenne, de ha szívből kellene, akkor persze a 30 Seconds To Mars. Itthonról pedig az Akkezdet Phiai, mert nem csak szövegüket, de a mögötte szóló zenét is nagyon szeretem.
