Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kifejezetten mozgalmas dalmegosztás a mai, hiszen rögtön két remek magyar lemezzel kezdünk a Meztelen Diplomatáknak és Berriloomnak hála, de a kísérteties psych popban utazó Adori Office single-jét is nagyon kedveljük. Ismét mutatunk egy seregnyi elektronikát, kezdve a zajbázisú kísérletezésétől az ilyen-olyan remixeken és átdolgozásokon át a detroiti géphangokig.
Meztelen Diplomaták - Sellő Grand Hotel
A Meztelen Diplomaták párszor már szerepeltek a klipmegosztás rovatban, most már itt volt az ideje, hogy itt is írjunk róluk pláne, hogy elkészítették a 11 számos Sellő Grand Hotel című nagylemezüket. Már az első hallgatásra is a szétrobbanó boldogság és életigenlés jellemző az indie gitárpop album hangulatára. Van itt a Killers Bonesának csilingelését lenyúló tengerparti örömködés (Szörfös), a dán labdarúgás legismertebb játékosait lenyűgözően dalba foglaló, klipes szerzemény (Dánok dánok dánok) vagy éppen a lemezt záró igazán magyaros együtt mulatás (Vége már). A Grand Sellő Hotel nagyszerű példája annak, hogy lehet modern, a jó értelemben vett tinglitangli gitárpop zenét készíteni magyar nyelven anélkül, hogy bárkinek eszébe jusson előcitálni a hazai alter vonalat összehasonlításképpen. Ráadásul kifejezetten jól szól az album és az az előnye is meg van az együttesnek, hogy egy igazán karakteres énekessel rendelkezik, ami itthon legalább akkora hiánycikk, mint az 50-es Converse-cipő. Nem is időzíthették volna ezt jobban az igazi tavasz eljövetelénél, szóval irány a kert és tessék megmutatni a szomszédoknak is milyenek meztelenül a diplomaták. Ha csillagozni kéne, részemről simán járna nekik ötből négy. (sd)
Berriloom - Drift
A Berriloom Déri Ákos projektje, a tőle kapott email szerint mindössze két gitárt és két analóg szintetizátort használt a Drift rögzítéséhez. A kilenc szerzeményt tartalmazó hanganyag az a fajta mámorító dream pop, amit egyedül hallgatsz a Margitsziget pázsitján a hátadon fekve, miközben amorf állatokra asszociálsz az elhaladó felhőket látva és egy kaján félmosollyal az arcodon lendülsz túl azon a lányon, aki pár hete kidobott téged. Meglehetősen nehéz egyenként kiemelni a számokat és talán fölösleges is, mivel az ilyen-olyan interlude-okkal kiegészülve a Drift így alkot egy koherens egészt. Itt is simán jár a négy csillag, ha már sikerült a lemez második felének megidéznie az éjszakai égboltot. (sd)
Adori Office - Shame
Nemsokára megjelenik az Adori Office psych pop formáció We Should Not Sing című albuma, amiről itt a harmadik kislemez. A Shame első két és fél perce egy szisztematikusan építkező apokalipszisvárás, ami aztán 2:40-nél be is következik, hogy zenei kíséretet nyújtson a teljes pusztulás gyönyöréhez. (sd)
ANEZ - Dust
Az erős vokálokkal megtámogatott zajbázisú kísérleti elektronika talán egyedüli itthoni képviselői, az ANEZ zenekar nem kamuzott saját maga intenzív vizuális dallamképleteiről. A Dust hallgatásakor a modernizmus halálától a megborult vidámparki vérengzésen át a mocskos balerina-ruhákig mindenféle kép kavargott a fejemben, melyeket David Lynch válogatott kézjegyei tartanak egyben. Ez részben abból a kaotikusságból is adódik, hogy az alapok nem mindig passzolnak tökéletesen Szalai Anesz hajlításaihoz, néha úgy hangzik, mint amikor egy énekesnő saját szobájában próbál, a mellette lévő lakásban meg éppen tízelemes polcrendszert fúrnak fel. Ez talán szándékos, talán nem, de így együtt nem egyszerű hallgatnivaló, és sajnos nem a komplexitás és többrétegűség miatt. A Rise and Fall középkori Hitchcock-tébolyáért és a Distant King Midas Sound-utánérzéséért viszont jár egy nagy pacsi. (ra)
Daft Punk - Get Lucky (iamyank rebass)
Iamyank ezúttal egy feldolgozással képviselteti magát rovatunkban, az utóbbi hetek legjelentősebb e-zenei történése alá gördít egy új basszusszőnyeget, amit egy marhára fülbemászó szintimotívummal fest ki, sőt, még Pharrell vokáljával is eljátszadozik egy kicsit. Feltehetőleg a Daft Punk is ilyeneket ontana magából, ha egy hónapig instrumentális hiphopot hallgatna és közben masszívan Prince of Persiázna. (ra)
Daft Punk - Get Lucky (Mate Tollner 909 Edit)
A franciák a Revolution 909-ben már megénekelték a Roland TR-909-es dobgép dicshimnuszát, most Tollner Máté szeretné újra bizonyítani egy kezdetleges edittel, hogy a franciák funkjában van még olyan potenciál, amit ilyen szintetikus dobokkal ki lehet sajtolni. A helyzet az, hogy a kettő együtt nem nagyon működik, a szám vége felé hallható kiállás pedig még a rémálmainkban se jöjjön elő. (ra)
Rone - Bye Bye Macadam (Stamusic. Remix)
Újabb francia interpretáció, ezúttal Stamusicéktól, akik az eredetiből némi baleári-beütésű simulékony proghouse-t hoztak létre. A repetitív vokálfoszlányokat szerencsére megtartották, sőt nyomban hozzá is csatoltak egy hozzáillő billentyűskombinációt. Kiváló after trekk a reggel még talpon maradt partikatonáknak. (ra)
Ólafur Arnalds - Only The Wind (Inzert Remix)
Ólafur Arnaldsot remixelni egészséges önbizalomra vall, a Tilos Rádióból is ismert Inzert azonban bevállalta, és egy egészséges glitchstep alappal ruházta fel az Only The Wind neoklasszikus viharát. A végeredmény nem rossz, de nem is különösebben jó, a vonósokat mondjuk nagyon szépen építi be, de nincs olyan ok, ami miatt ezt a verziót válasszam az eredeti helyett. (ra)
Simulatrix aka Bassdroid - Icicles/Motor Soul Tribes
Két darkos Bassdroid-ütemfüzérrel zárjuk az elektronikus zenei felsorolást, ezeket viszont szigorúan csak párban ajánlunk (igen, mint a Reszkessetek betörők ominózus porcelángalambjait). Az Icicles egy laza kis triphop-dub-utánérzéssel megfűszerezett elektronika, itt-ott fortyogó vokálfoszlányokra emlékeztető hangképekkel és tekergő kozmoszzajjal megtámogatva. A második ennek kvázi-fonákja, igazi, friss Detroit-leképezés (Motor Soul Tribes), felvonultatja a gép fővárosának nagyjából összes ipari produktumát, melyeket egyharmadnál és kétharmadnál szépen ki is emel. (ra)
