Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
(Fotó: Ragnar Singsaas)
Magyarország csütörtök este megnyugodhatott. ByeAlex bejutott az idén Malmőben megrendezett Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe. Azt, hogy ez az egész esemény jó vagy sem, érdekes vagy érdektelen, mindenki döntse el maga, ez a poszt most nem erről szól. Amellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül, hogy Márta Alex hosszú ideje az egyik legfurcsább jelenség a magyar popzenei életben.
Építkezés
Amikor a sokadik tévés-zenés tehetségkutató sokadik nímandjai között ByeAlex megnyerte az MTV A dal című műsorát, egy pillanatra mindenkiben felcsillant a remény, hogy végre képesek voltunk a minőségtelenségben egymásra licitáló gyorsfogyasztású produkciók közül azt kiválasztani, ami a legkevésbé kellemetlen: egy kedvesen elsuttogott, senkinek sem ártó, azonnal fülbe mászó, aranyos kis dalocskát, amire akár még olyan trendi szavakat is rá lehet aggatni, mint a hipszter vagy a hálószobapop. Nagy szó ez a mai világban, pláne itthon, ahol a kereskedelmi tévék és bulvárlapok foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz a pár szerencsétlenhez, akikkel címlapot lehet eladni egy zsé kosaras mellműtéttel vagy korai kopaszodással. Már a némileg az undergroundból feltörő Compact Disco tavalyi Eurovízóba jutása is mutathatta, hogy szükség lehet itthon egy komolyabb vérátömlesztésre, mert lassan a kutya se kíváncsi a következő Tóth Gabira vagy a Palcsó Tomikra és a Vastag Csabákra.
Azonban ByeAlex színre lépése még a hazai viszonyokhoz képest is meglepő volt. Adott egy filozófus lelkületű vidéki srác, aki nem valamelyik tévés stylist szörnyszüleményében bohóckodik a képernyőn, és még egy olyan dalt is írt (ő maga!), ami nem csak teljesen elütött a többitől, de még a szavatossága sem járt le az első reklámblokk után. Tessék csak felidézni bármelyik másik számból akár csak egy sort is! Ugye, hogy nem megy, ByeAlexet pedig már a Dal döntője előtt dúdolták még az ovisok is. Az új arcokra vágyódó emberek kiéhezettségét mi sem bizonyíthatja jobban, hogy az sms-eket küldő nézők is arra szavaztak, hogy inkább szeretnék ezt a szemüveges srácot nézni az Eurovíziós Dalfesztiválon, mint megint valamelyik alternatív univerzumban sztárénekesnek számító bohócot.
Kifejezetten élmény volt nézni, ahogy az ő karakterétől teljesen idegen bulvársajtó szinte hülyét csinált magából azzal, hogy egyszerűen nem tudott mit kezdeni az őt, talán már kicsit túlzottan is elutasító előadóval. A csúcsot persze Hajdú Péter és hasonszőrű társainak felháborodása jelentette, aminél szórakoztatóbb dolog kevés történt idén. Ez az egész jelenség csak még szimpatikusabb lett, amikor a bulvárlapok nem tudtak fogást találni ByeAlexen, mert egyik pillanatról a másikra képtelenek voltak feldolgozni azt a tényt, hogy létezhet olyan frissen ismerté vált közszereplő, aki nem akar rögtön megélhetési celebbé válni, és köszöni szépen az érdeklődést, de hagyják már békén a családját meg a szomszédjait, és egyébként is, mi a francért kérdez tőle valaki olyat, hogy miért hord sapkát, meg vastagkeretes szemüveget.
Rombolás
Körülbelül eddig tartott az egyre több helyen leírt „ByeAlex-jelenség” felívelése, innentől kezdve szép lassan sikerült leépítenie mindazt, amiért egy kicsit többnek tűnt az átlagnál. Elkezdődtek a modoros, coelhói mélységeket idéző Facebook- és blogbejegyzések, majd a folyamatos szereplés és az egyre flegmább nyilatkozatok sok vele szimpatizálót is rávilágított arra tényre, hogy ennek a szakállas gyereknek tényleg sok a nagy érdeklődés, a hirtelen megnőtt rajongótábor, ő pedig ezt az eggyel hátralépés helyett egyre kínosabban kezelte. Így jött végül létre az a ByeAlex, aki mára sokaknak egyszerűen irritálóvá vált.
(Fotó: Vanik Zoltán/Velvet)
Ugyan nem nagy elvárással, de őszinte kíváncsisággal mentünk el az utólagos nyilatkozatok alapján első, és ezidáig utolsó magyarországi fellépésére a Zöld Pardonba, ami végül az év egyik legkellemetlenebb zenei élményévé vált. Az ezt követő reakciók végleg bebizonyították, hogy a ByeAlex-jelenség túlnőtt saját magán. Mivel a nekünk adott interjújában is elmondta, hogy dolgozott már zenei újságíróként, és most is éppen szerkesztő egy tetováló magazinnál, vagyis már így is több köze van a sajtóhoz, mint A dalban maga mögé utasított előadóknak összesen, ezért annyira megdöbbentő, ahogyan a médiát kezeli, sőt ostorozza. A nyilatkozatai egyre kellemetlenebbek, láthatóan képtelen helyén kezelni a kritikát, az MTI-n keresztül hazugoz le médiumot, és a saját teljesítményével kapcsolatban is komoly tévképzetei vannak.
Bár a hozzászólásokat köztudottan fenntartásokkal kell kezelni egy blogon, azért sokat elmond az egészről a fellépésének kritikája alatt található kommentcunami. Szentül meg voltunk győződve arról, hogy valószínűleg a nagymamáink, édesanyáink sem véletlenül szavazott rá annak idején, így kissé meglepődtünk, hogy a magyarok amilyen gyorsan a fellegekbe juttatták ByeAlexet, olyan gyorsan rántják is vissza a földre a kötött sapkájánál fogva. Rendkívül erős érzelmeket vált ki szinte mindenkiből, és ezt nem sikerült az előnyére fordítania.
Így indult neki Malmőnek, miközben az MTV beindított egy olyan hihetetlen pr gépezetet, amihez hasonlóra a köztévében tényleg csak a mostani kormány lehet képes. Ezzel viszont nem a nézőkkel szúrnak ki, hanem szegény ByeAlexszel, aki egyre kényelmetlenebbül áll kamera elé és szinte sugárzik róla az a fajta gőg, ami az önkritikára teljesen képtelen magyar közszereplők arcán virít egy-egy keményebb vélemény után.
Beteljesedés
ByeAlex részéről viszont annál jobb visszavágás nem is lehetett volna, mint a csütörtöki szereplése az Eurovízión. Lazán továbbjutott a román áriastepből és a fájdalmasan középszerű produkciók közül úgy, hogy igazából bántóan hamisan énekelt ismét. Úgy tűnik, hogy a jelenléte nem csak itthon számít sokaknál kuriózumnak, hanem az Eurovízió Gay Pride hangulatú giccsparádéjából is kiemelkedik. Ez pedig nem kis teljesítmény úgy, hogy mondjuk nem játszik heavy metalt szörnynek öltözve.
Őszintén szurkolunk neki, hogy jó helyezést érjen el szombaton, a döntőben. Ezzel csak bebizonyítaná az írás elején említetteket, miszerint szükség van a hozzá hasonló, az itthoni húgymeleg állóvízben való csücsülést elutasító, de a mainstreambe bekerült előadókra, akik a szokásos öt, tíz helyett, csak pár évvel vannak lemaradva a nyugati trendekhez képest. Ehhez azonban ByeAlexnek nem szabadna végleg azzá a tipikus, sértettségét arroganciával kezelő napi közszereplővé válnia, akiket pont az ő típusának kéne végre leváltania. És persze írni kéne még sok dalt, amit aztán rengeteg próba után, kis lépésekkel indulva a színpadra is fel lehet állítani, mert ehhez bizony nem elég a Kedvesem és néhány társa, Charlie jéghideg dupla whiskyje meg pláne.
