Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Július 30-án, kedden Budapesten lép fel az Anthrax. A Budapest Park-os bulira kicsit megtépázva jön a csapat, ugyanis, ahogy mostanában többször, Charlie Benante helyett Jon Dette dobol majd náluk, de a főnök, Scott Ian biztosan itt lesz majd. Vele beszélgettünk pár hete telefonon.
Már jó ideje turnén vagy nagyon kevés pihenővel és még lesztek is sokáig. Még mindig tudod élvezni azt, hogy folyamatosan úton legyél?
Azt nem mondom, hogy élvezem, mert az utazást szívesen kiiktatnám, hogy tényleg csak azt csináljam, amit nagyon szeretek, ami nem más, mint a színpadon lenni. Nem is emlékszem ki, de valami híres ember egyszer azt mondta, hogy azért nem kell fizetni, hogy színpadra álljak, azért kérek pénzt, hogy kibírjam az utazást, mert ez a munka része az egésznek. Repülni rohadt unalmas, buszon ülni sem szórakoztató, de az, hogy színpadon vagyok, az a legjobb, és az minden szarságot megér.
Mit csináltok, hogy a szabadnapokon elszórakoztassátok magatokat?
Általában iszunk és drogozunk. Viccelek. Ha a zeneiparra gondolsz, akkor ez sajnos igaz, főleg régebben, hogy egy csomó zenekar azért ivott meg drogozott, mert rohadtul unatkoztak és nem volt jobb dolguk. Én ha tehetem, akkor alig várom, hogy kiszabaduljak a hotelből, menjek egy kört a városban, ahol vagyok, és egyek vagy igyak valamit, valami helyit. De van, amikor az esik a legjobban, hogy ki sem kelek az ágyból csak olvasok egész nap. Gyakran reggel elkezdem, és estére ki is olvasom az egész könyvet, és ez kikapcsol.
Koncertek előtt szoktatok arra időt szánni, hogy találkozzatok a rajongókkal. Mit ajánlanál, mit hozzanak neked a magyar rajongók?
Van valami helyi röviditalotok? Amit kaja után isztok?
Igen, a pálinka, ami elég erős, és az Unicum.
A Zwack, nem?
Az, igen.
Baszki, az magyar? Azt kurvára szeretem, na abból jöhet, hozzon azt mindenki!
Nemrég jött ki az Anthems című csak feldolgozásokat tartalmazó lemezetek. Miért csak EP lett?
Fogalmam sincs. Ezen az egészen nem gondolkoztunk sokat, mert annyi volt összesen a koncepciónk, hogy szórakozzunk és érezzük jól magunkat. Ezeket a dalokat amúgy is tudtuk, úgyhogy abszolút, semmi, de az égvilágon semmi erőfeszítést nem tettünk ebbe a lemezbe. Odaadtuk a kiadónak, hogy itt vannak, jól szórakoztunk, miközben felvettük, ha van kedvük adják ki, de ha nem az sem baj, mi jól elvoltunk vele, szerintünk jól is szól, de azt csinálnak vele, amit akarnak.
Ezek kinek a kedvenc dalai?
Nem tudom, ezek voltak azok, amiket mindannyian el tudtunk játszani, sőt néha a saját szórakoztatásunkra már játszottunk is. De nem volt az, hogy na akkor mindenki mondjon egy kedvencét, és akkor majd azt a többiek is megtanulják. Persze, mindannyian bírjuk ezeket a dalokat, de nem is kellett kiválasztani őket, csak ezek voltak kéznél.
Azt mondják a thrash metal újraéledt. Te ezt hogy látod, vannak új zenekarok, akikre mostanában figyeltél fel?
Nem ismerek én senkit. A legutóbbi három zenekar, amit felfedeztem magamnak, az a Lamb Of God, a System Of A Down és a Pantera volt. Úgyhogy gondolhatod mennyire vagyok képben. Az, hogy mi van a metálvilágában úgy globálisan, az nagyjából a legutolsó dolog, ami foglalkoztat. Egyedül a saját zenekarom érdekel, és a saját életem dolgai, minthogy azon gondolkozzak, hogy újraéled-e thrash metal vagy lesz-e Bay Area thrash színtérhez hasonló dolog megint.
Rob Caggiano kilépett az Anthraxből, és most a Volbeattel játszik. Hogy tetszik a lemez, hallottad?
Egy dalt hallottam róla, de nagyon kíváncsi vagyok rá, mert szeretem a Volbeatet. Szóval tervben van, de még egyelőre nem volt rám időm. Eddig is egy tök jó zenekar volt, de azzal, hogy beszállt Rob, szerintem még jobb lett.
Elég sok tagcsere volt az Anthraxben a karrieretek során. Megbántad valaha bármelyiket?
Nem, soha. Mindig úgy kellett történnie, mert az volt a legjobb a zenekarnak. És ha valamelyik kimarad, vagy nem így történik, akkor most nem ülnénk itt és nem beszélnénk a zenekarról, mert lehet nem is lenne. Most viszont úgy érzem, hogy az elmúlt három év az Anthrax történetének az egyik legjobb három éve volt. Nyilván egy tagcsere az mindig az utolsó megoldás kell, hogy legyen, és mindenki számára fájdalmas, de úgy érzem mindig jó döntéseket hoztunk, vagy a lehető legjobbakat. Nagyon bizakodó vagyok egyébként a mostani felállással kapcsolatban, mert nagyon jól érezzük magunkat együtt.
Ha nincs turnén éppen az Anthrax, akkor a spoken-word műsoroddal járod a világot. Ez a zenei dolgaidon alapszik, vagy a magánéleteden?
Történetek az életemből leginkább. Többségük rólam szól, ahogy valami elcseszett szituációba keveredek, vagy rohadtul beégek, és mivel ez elég rendszeres, ezért van bőven mit mesélnem. De nagyon élvezem, mert jó dolog kipróbálni magam, hogy egyedül állok egy színpadon, és emberekhez beszélek. Teljesen más mint a zenekarral koncertet adni.
A közönség soraiban megjelennek azok is, akik nem Anthrax-rajongók?
Alapvetően metálos közönség. Nem mondom, hogy mindenki Anthrax rajongó, de a többségük szereti ezt a fajta zenét. Nagyon sokszor veszem észre, hogy a hely dolgozói például, akik nem ismernek, ők is hallgatják, élvezik, nevetnek. Oda is szoktak jönni utána, hogy figyelj, fogalmam sincs ki vagy, vagy milyen a zenekarod, de rohadt jó este volt. Ezek megerősítenek abban, hogy jó úton járok, és ki fogja magát ez nőni. Még ha nem is tud semmit rólam, az Anthraxről, vagy magáról a metálzenéről, akkor is el lehet jönni, és jól érezheti magát az ember. Ezek a sztorik szimpla emberi történetek, amilyenekbe mindenki keveredhet, vagy amivel bárki tud azonosulni.
Ha jól tudom, az egyik előadásodat rögzítetted is. Mik a terveid?
Még nem tudom. Valamikor, valahogy ki szeretném adni, de még fogalmam sincs, egyelőre felvettük, és majd kitalálom mit is akarok vele.
Mennyiben más ezzel turnézni, mint a zenekarral?
Sokkal csendesebb, minden értelemben. Ez az első ilyen, és még szoknom kell, hogy csak én vagyok és a turnémanagerem. Nem kell busz, elég egy autó, csak ketten vagyunk. Ha zenekarral vagyunk, akkor egy sokkal nagyobb és összetettebb gépezetet kell mozgatni keresztül-kasul a világban, most meg csak én vagyok meg a bőröndöm és kész. Sokkal nagyobb felelőség is, mert minden rajtam áll vagy bukik, ha valami elbaszódik, az csakis az én hibám lesz, ezért sokkal jobban parázok is, és összeszedettebbnek kell lennem. Ezen felül nekem kell foglalkozni egy csomó más dologgal is, például hogy a merch rendben van-e, a pénzügyeket is én viszem, és ez oké, hogy egy nap mondjuk két óra egy ilyen kis kaliberű produkciónál, de akkor is észnél kell lennem.
Anno a VH1-on is rendszeresen vezettél műsort, nem gondoltál arra, hogy jobban belemerülj a média világába?
Most még nem, ennyire nem futok előre. Lehet, hogy később igen, és teszek lépéseket is majd érte, de egyelőre ki kell ennek nőni magát, és amúgy is én elsősorban zenész vagyok.
