Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Dnte - Moments
(Mad-Hop Records)
Focizni nem tudunk, a filmgyártásunk nagyjából a béka segge alatt van, de azért glitch-hopban és annak mindenféle mutációjában általában odatesszük magunkat, ha akarjuk. Tényleg, mintha karnyújtásnyira lennénk attól, hogy az itthon Cadik által felhozott műfaj bekerüljön a paprika, gulyásleves és a Kövér László bajsza mellé a Magyarországot reklámozó prospektusokba. A jelenleg Berlinben működő Dnte (vagyis Karsai Norbert) májusban kiadott Moments albumával erősíti meg az állítást, mert a lemezt bizony alapjában véve elég jól összerakta. Egyik dalához még egy csinos kis XLR8R-promót is sikerült hozzácsapni még áprilisban, a Stoned átlagértékelése pedig azóta is nagyon baráti, elég sokan rá is kaptak, szóval nem mondható, hogy a fanboyok partizánakciójáról van szó.
Kevés olyan lemez van, ami fejfájós hangulatban üt be igazán, a Moments billegős wonkyja viszont pont ilyen, nagyrészt flitteres chiptune-nal és rommá tört alapokkal támad. A vokált (vagy legalábbis annak látszó hangképeket) is ügyesen adagolja, és akkor itt máris ki lehet emelni Mechanical Elephanttal elkészített Fold Hert, aminél a legteljesebb az ének, kétharmadnál talán még egy kicsit sok is. Nem úgy, mint a Stonednál, ahol a torokének-szerű skálázások egy az egyben a szimpla-dupla sormintájú beatek alá vannak rendelve, gyakorlatilag egy plusz hangszerként működnek végig.
A Momentsen érezni, hogy közlékenyebb elődjeinél, Dnte ezúttal hanyagolja a 2011-es Wake Me Up nyitányához hasonló finomkodást, meg úgy egyáltalán az ott rendszeresen klasszikus hangszereket, csak a tömény, depresszív digitalizáció marad, ami főleg az Around My Mind egybites bugyborékolásánál és az Out of Control free jazzes SNES-futamában csúcsosodik ki.
A Transculent remixein kívül (amiket mintha csak azért raktak volna rá a korongra, mert nem akartak annyi helyet elpazarolni) egyik szám sem megy három perc fölé, ezeket leszámítva meg kapunk nettó öt darab dalt, amiken egy bő tíz perc alatt végig is lehet menni. Ugyan a lemeznek nem sok köze van Japánhoz, de kábé ilyesmi soundtracket képzelnék el a Chatsubo bár háttérzenéjének, na nem a hangfalakból üvöltve, csak az árnyékban megbújva, valami recsegő zenegépből lopakodva.
