Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nemrég jelent meg The Mediator Between Head and Hands Must Be the Heart címmel a legújabb Sepultura-nagylemez, ami az első a 22 éves Eloy Casagrande dobossal (a fenti képen leghátul), aki akkor hatással volt a zenekarra, hogy Andreas Kisser gitáros (a fenti képen legelöl) róla beszél a legtöbbet az alábbi interjúban.
Az új albumon azzal a Ross Robinsonnal dolgoztatok, akivel annak idején a Roots albumot is elkészítettétek. Cél volt, hogy azt a hangzást, stílust, érzést hozzátok vissza?
Egyszerűen szerettünk vele dolgozni, azért választottuk őt újra. Sosem volt meg bennünk az a vágy, vagy nyomás, hogy visszahozzuk a Roots korszakot. Igazából nem is lehetett volna azt már visszahozni, hiszen gyakorlatilag azóta ez egy új zenekar. Ő is más lett, rengeteg tapasztalatot szerzett azóta különböző zenekarok különböző lemezeit segítette sikerre. Ő egy olyan típusú ember, aki amellett, hogy tudja a technikai követelményeket, kisujjában van a lemezkészítés, emberileg együtt él a zenekarral, együtt ugrálunk a stúdióban, adja az ötleteket, együtt gondolkozik velünk, és folyamatosan bátorít, lök előre hogy tágítsuk és lépjük át a határainkat és hiszem azt, hogy ez az erő és energia a lemezen is hallatszik. Nem akartuk újra felvenni egyik lemezt sem, persze vannak olyan karakterisztikus jegyek, amik a Sepulturára jellemzők, vagy amik Rossra jellemzők, és ezek szerencsére felismerhetőek, hiszen ez a bizonyítéka annak, hogy van stílusunk.
A dobosotok, Eloy Casagrande nagyon fiatal, és még viszonylag friss is a zenekarban. Hagytátok, hogy beleszóljon a dalszerzésbe?
Persze, hiszen nagyon jó dobos, remek zenész és attól függetlenül, hogy fiatal, igazán tapasztalt. Egyébként is tök jó fej, bármiről el lehet vele beszélgetni. Most már lassan két éve a zenekar tagja, és komolyan mondom az egyik legjobb dobos, akit valaha láttam. Egy teljesen új ritmikai szintre lépett a zenekar, mivel ő az a dobos, akinek bármit mutatsz, bármit találsz ki, fogja magát és lejátsza. Neki is bejött ez a munkatechnika, amit Rossal folytattunk és belőle is sikerült szerintem kihozni a maximumot mind a játéka, mind pedig a dalötletei kapcsán.
Kicsit felrázta a zenekart?
Igen, mert teljesen új hátérrel érkezett, új ötletekkel és mi szabad kezet is adtunk neki és bátorítottuk, hogy mondja el a gondolatait, ötleteit, javaslatait. Ráadásul ugye fiatalabb is nálunk így az átlagéletkort is javította, de ami a legfontosabb, hogy az ötleteivel kicsit lökött egyet a Sepulturán.
Hogy találtatok rá?
Elég régóta ismerjük, ugyanis Iggor Cavalera (a Sepultura alapító-dobosa – a szerk.) fiaival járt egy suliba. Aztán tudtuk róla, hogy jól dobol és játszik különböző emberekkel, sőt még a TV-ben is szerepelt egy versenyen. Azt is hallottuk, hogy nem volt teljesen megelégedve a zenekaraival, amikben játszott. Az egy ilyen pop-rock, vagy pop-metál zenekar volt, amiben kellemetlenül érezte magát. Aztán mi megkerestük, hogy mi lenne ha velünk játszana és hát egyáltalán nem titkolta, hogy ezzel mekkora álma válna valóra. Mindenki jól járt ezzel, mi kaptunk egy nagyszerű és tehetséges dobost, ő pedig végre jól érzi magát a zenekarban, amiben játszik.
A lemezen van egy dobos vendégszereplő is, Dave Lombardo. Ő hogyan került képbe?
Na, ő meg a mi nagy álmunk volt. A csávó, aki mindig is inspirálta a Sepulturát, akire felnéztünk, most vendégszerepel a lemezen. Egyébként rohadt nagy szerencsénk volt. Mikor dolgoztunk a lemezen, Ross Robinson házában voltunk, ott van a stúdiója. Egyébként nem messze van a parttól, ahol Dave Lombardo sétáltatta a vizsla kutyáját a feleségével és közben felhívta Rosst, hogy itt van a közelben, mi a helyzet. Ross meg mondta neki, hogy éppen a Sepulturával veszi fel a lemezt, ha van kedve ugorjon be egy kicsit jammelni. Be is jött, néhány órát jammeltünk, ami rohadt jó volt. Kiderült, hogy egy tök jófej csávó, bár ismertük már turnékról, de sosem gondoltuk volna, hogy egyszer olyan megtiszteltetésben lesz részünk, hogy a mi lemezünkön bármivel vendégszerepel. Őt és Eloyt, a dobosunkat látni együtt játszani baromi nagy élmény volt. Két más generáció, de két kiváló dobos és mindkettő Sepultura dalon dolgozik, hát mi lehet ennél jobb?
Az új albumok megjelenése előtt mennyire van időtök azon agyalni, hogy milyen lesz a fogadtatása, vagy mit írnak majd a kritikák?
Szerencsére semennyire, mert semmi időnk nincs. Én például egyfolytában intejúkat adok, aztán ha letudtuk az összes országot, akkor kezdődik a próba, amibel az új showt rakjuk és próbáljuk össze. Megjelenés előtt akiknek megmutattuk mind nagyon pozitívan reagált rá, és szerették a lemezt. Aztán igazából mint minden zenész, én is azt várom a legjobban, hogy végre újra turnén lehessek és élőben mutathassam meg a rajongóknak az új lemez dalait.
Jason Korlenko egy Sepultura-könyv elkészítésén dolgozik. Mit lehet tudni erről?
Nem egy általunk felügyelt projektként jön létre, tehát nem hivatalos Sepultura életrajz. Az adatokat, sztorikat, történeteket áttételesen dolgozza fel rajtunk keresztül, hiszen a könyv alapjai interjúk, médiában megjelent írások, videofelvételek. Persze eljött hozzánk, és csináltunk is kisebb interjúkat és tényleg ott segítjük ahol tudjuk, de ez tőlünk független.
Nem is gondoltatok arra soha, hogy kiadjatok egy ilyen könyvet?
Nem igazán, de most egy dokumetumfilmen azért dolgozunk, de az nem a múltrol fog szólni, hanem a jelenről, hogy miért vagyunk még itt, a zenekar, ami 30 éve működik és megy előre. Van egy brazil rendező, aki az elmúlt három és fél évet velünk töltötte. A Kairos felvételét, a turnét, a doboscserét is végigkövette, ott volt a Mediator előkészületeinél, de a világ különböző pontjaira jött velünk és beszélt rajongókkal a Sepulturáról, arról, hogy ők hogyan gondolnak a zenekarra, nekik mit adott az évek során a zenénk. Azt hiszem ezzel méltóképpen megünnepelhetjük majd, a 30 éves évfordulónkat.
Ezt mikor adjátok ki?
Azt még nem találtuk ki, de a terv a 2014-es év vége, annál nem hiszem, hogy hamarabb kijöhet.
Mi a helyzet a többi projekteddel?
Van és aktív a másik zenekarom, nemrég ki is jött a lemezünk, a De La Tierra-val. Aki nem ismeri ez is metál zene ráadásul spanyolul. Másabb, mint a Sepultura, pedig ugyanúgy kemény és súlyos zene, viszont melodikusabb. Aztán most ez a kettő teszi ki az időm javarészét, de nagyon szeretnék kihozni egy szólólemezt is az elkövetkezendő két évben.
Meg van a rádióműsorod is a fiaddal. Honnan jött ennek az ötlete?
Nagyszerű dolog, ha lehetőséged van egy rádióban a metál zenéről beszélni és játszani dalokat. Különösen Braziliában van egy csomó tök jó metálzenekar, akiknek nincs gyakorlatilag semmi más esélyük bekerülni rádióba, vagy eljutni emberekhez a rádión keresztül, csak ha játszom őket. Játszunk klasszikusnak számító nagy öregektől is, új zenekaroktól is, igazából mindent, ami szembe jön és tetszik. Van, hogy blues is kerül a death metal vagy punkcore mellé, szóval tényleg bármi megtörténhet. Ráadásul az meg külön öröm számomra, hogy mindezt a fiammal csinálhatom, aki szintén rajong a metálzenéért, mindemellett a zenekarok történetéért is, szeret mindent tudni, utánaolvas, érdeklődik, ráadásul elég jól gitározik is.
Az összes gyereked metálos?
A 14 éves fiam igen. A lányom 18, ő egyáltalán nem szereti ezt a zenét. A legkisebb pedig hétéves, tudod neki még bármit mutatsz meg tud benne szeretni valamit, szóval belőle még bármi lehet.
Egy nyári fesztiválon Iggor Cavalerával beszéltem és azt mondta, hogy ő és Max nagyon keményen dolgoznak azon, hogy legyen egy közös Sepultura...
(Nagy fújtatás a telefonvonal másik végén.)
Akkor úgy hallom ez csak egy álom marad?
Úgy érted rémálom? Mi a Sepulturán dolgozunk, az új lemezen, a turnékon. Ez a Sepultura. Én tisztelem a zenekar történetét, azt az időszakot, amit együtt toltunk és nagyon szép volt, de ennek vége. Ők úgy döntöttek, hogy kilépnek ebből, és mást csinálnak. Ott és akkor nagyon össze kellett szednünk magunkat, mert elvesztettünk mindent. Ott álltunk frontember nélkül, manager nélkül, a kiadónk nélkül. Aztán a nulláról újraépítettünk mindent és kimásztunk a gödörből. Mindig felmerül ez a kérdés, azzal is tisztában vagyok, hogy sok rajongó nagyon boldog lenne ha megtörténne. De amíg ez arról szól, hogy magunkra erőltetünk valamit a pénz miatt, és úgy teszünk mintha semmi sem történt volna, én nem akarom. Nem hiszem, hogy ez valaha meg fog változni egyébként. Persze ki tudja, de ahhoz előtte nagyon sok mindennek kellene történni, mert persze ez lehet álom, de lehet valószínűbb, hogy egy elbaszott rémálom sülne ki belőle.
