Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egy nagyon kínos dologról kell szót ejtenünk: népszerű zenekarok tagjairól, akik rettegnek a kritikáktól és/vagy a kommentektől. Mi, kisebb zenekarok normális tagjai kérünk elnézést, ez valóban nagyon-nagyon kínos.
Zenészként (OneHeadedMan zenekar - lehet trollkodni) és a Lángoló Gitárok magazinban anno a "Hogyan legyünk rocksztárok?" rovat (lehet trollkodni no.2.) szerkesztőjeként én mindkét felet láthatom.
Ebben a műfajban valahogy a spektrum két széle vonzza a legjobban a hangos idiótákat:
- a totál amatőr
- a vérprofi
Most nem szegény halmozottan hátrányos teljesen kezdő zenekarokat akarom ostorozni, bár ott is vannak vicces esetek. Egyszer egy itt meg nem nevezett Tankcsapda-klón zenekar albumkritikájában a szerző leírta a nyilvánvalót. Erre aztán a zenekar védelmében többen ragadtak billentyűzetet. Sajnos mindegyik egy IP-címről érkezett.
De, hogy a vérprofi zenekarok tagjai miért hőbörögnek kommentekben, fenyegetik perrel vagy megveretéssel az újságírót, vagy meghagynak egy gyűlölködő kommentáradatot a saját oldalukon, miközben kitiltják azt, aki felajánlja a korrekt vitát (mindegyik megtörtént eset - ezért is ez a cikk) - ezt elég nehéz megérteni. Főleg ha vesszük a paranoiás zenész két legnagyobb ellenségét.
A Komment
"Nem küldöm be a Lángolóra a lemezpremiert, mert ott kommentelhetnek".Szintén létező eset. Előttem van, hogy akkor már számolgatják, hogy "ha bejön két troll komment, akkor a következő koncert mínusz húsz fizető"(a fizetővendégek száma az isten ma, nincs klub, amelyik ne állítaná magáról, hogy 150 embert minimum be kell hozni!!!), "igen, és akkor lehet, hogy a Miskolci Kocsonyafesztre már meg sem hívnak!!!" Persze. Ha ez így lenne szegény Metallica már a Filterben sem léphetne fel (amely klubot igazából át is lehetne nevezniVégstádiumra).
Variáció 1: "Tiltsuk le a kommentelést/fórumot!"- garancia, hogy ahol nem lehet kommentelni, az vagy bullshit vagy penetránsan rossz. Okos popzenész a kommenteket statisztikába rendezi, segítségével belelát a célközönség agyába, míg a buta popzenész retteg tőle. A Gangnam Style a szarvihar ellenére lett örökzöld. Jé. Még egy: emlékszünk arra, amikor a Kétfarkú Kutyát kitiltották az Egymillióan a sajtószabadságért csoportból? A szabadságot istenítő műfajokban (rock, metal, punk) ez különösen kínos. Van egy szó arra, amikor valakiről csak jót szabad írni: diktatúra.
Variáció 2: A zenekar egy vagy több tagja kínos hőbörgést rendez a kommentek közt. Mentség, hogy zenész és produktuma olyan viszonyban áll mint Bilbó és a gyűrű. De gondolkodjunk egy kicsit: miután jól megmondtuk a tutit és kiengedtük a gőzt, azok, akik még sosem hallottak rólunk, elolvassák vérbeborult kommentünket és ritka nagy tirpáknak vagy türhőnek fognak tartani. Még egy indok, hogy ne nyomják meg a play-t. Ha tényleg nem szar, amit csinálunk, a kommentelők, a saját trolljaink fognak megvédeni minket. Van ennél szívmelengetőbb?
Én tisztelettel megkérdezem, hogy ha senki nem mondhatja el a véleményét, akkor hogyan derül ki, hogy jó-e valamelyest, amit csinálok vagy nem? De lássuk a másik Nagy Ellenséget.
A Kritika
Minden kedves zenésztársamat kérdezem, hogy szerintük melyik esetben kattintanak többen a beágyazott lejátszó jobbra mutató háromszög alakú (►) gombjára?
- a) "A hangszeres tudás több mint megfelelő. Egy-két gyengébb dalt leszámítva egységes a színvonal."
- b) "Ennél nagyobb fost és idegesítőbb énekest még életemben nem hallottam!"
Az a) esetet én langyos karriergyilkosságnak hívom. A b) esethez meg tegyük hozzá, hogy Fluor Tomi Mizu című dala is valami hasonló kommenttel érkezett meg hozzám. Azóta ő mindenhol ott van a plakátokon. Milyen igaza van Lovasinak, hogy a popzenének irritálónak kell lennie.
Abban is megegyezhetünk, hogy sajnos elég sok olyan zenekritikus van, aki egyrészt totálisan fogalmatlan (aki csodálkozva hallja másoktól, hogy hamis énekes), másrészt éppen bal lábbal kelt fel és csak nagyobb nyilvánosságot kapó trollnak lehetne hívni. A jó kritikus friss fül és perspektívát nyújt, a rossz pedig olyan mintha a 7-es buszon valakire ráböknél, hogy "te írsz a lemezemről". Lutri ez a javából, statisztikailag pedig értelmezhetetlen 1 azaz egy ember véleménye (még ha a legnépszerűbb portálok egyikének szerkesztője is). Ha meg van elég... Aki már olvasott egy lemezéről 4-5 kritikát, az tudja, hogy egyiknek túl kemény, a másiknak túl nyálas, a harmadik meg csak a szövegekbe olvasott bele, a zenére már nem volt ideje.
Megegyezhetünk abban, hogy aki nem bírja a kritikát, ne küldje el senkinek, ne álljon ki a színpadra, ne csináljon lemezt. Mindegyik perifériára szorult zenész (és nem is vagyunk kevesen - "We are legion") ujjongani fog, ha eggyel kevesebb mimóza vagy blahalujza lesz, amikor koncertet kell szervezni.
A Tankcsapda új számának az esete is mutatja, hogy a kritika nem árt a zenésznek, hanem használ. Évek óta nem hallottunk semmi ilyen keményet tőlük. Ha ehhez kritizálni kell őket, akkor mindenki kritizáljon.
