Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ezekben a napokban tartják Szegeden a második Deja Vu fesztivált, szerdán kezdődött és tavalyhoz képest az egyik legfőbb változás, hogy idén a nosztalgiázás elsősorban a kilencvenes évekről szól. Olyannyira, hogy a szervezők rögtön az első napon kijátszották a mindent vivő Scooter-kártyát, aminek köszönhetően a hét kellős közepén, munkanapon is egy csomó ember gyűlt össze a Postás-sporttelepen. A német együttes pedig ismét bizonyította, hogy megbízható társaság: szinte minden szempontból hozták azt, amire tőlük számítani lehetett. Maga a fesztivál viszont szervezési szempontból komoly csalódást okozott az első estén. (Fotók: Deja Vu Facebook)
Először is tisztázzunk néhány dolgot a Scooterről: baromira nem ők találták ki a technót, de még csak a hardcore technót, vagy annak komolytalan mutációját, a happy hardcore-t sem. Lényegében soha egyetlen hangot nem csiholtak ki a szintijeikből és samplereikből úgy, hogy azt ne tették volna már meg előttük sokan mások. Ennek ellenére a többség számára újszerű, mégis fogyasztható slágereikkel a kilencvenes évek közepén - ha tetszik, ha nem - a tinédzserek igazán széles köréhez ők hozták közel az elektronikus tánczenét, pláne az olyan kevésbé szerencsés kulturális fejlődésű helyeken, mint Magyarország. Egykori Techno Prófétákként kezelni őket tehát szimpla hülyeség, gőgösen tudomást sem venni a létezésükről szintén. Egyszerűen csak a helyükön kell kezelni őket, ami nagyjából úgy néz ki, hogy a Scooter egy tisztességes bulizenekar, akik igazán soha nem akartak többet mondani a világnak annál, hogy yeeeaaah! és move your ass! Így aztán a tömegek irántuk való nosztalgikus rajongása is teljesen érthető.
Szegedi koncertjük előzetesen beharangozott programja tökéletesen illett egy nosztalgiafesztiválhoz: a nemrég megjelent válogatáslemezük után 20 Years Of Hardcore címre keresztelt show-juk arról szól, hogy hát mit ad isten, éppen idén húsz éve tolják az ipart, úgyhogy ideje visszatekinteni, micsoda csodás felvételeket adtak a világnak ebben a két évtizedben. Ennek megfelelően meg is kapták a magukét azok a rajongók, akik tényleg képesek voltak követni a hidrogén bűvöletéből máig szabadulni képtelen H.P. Baxxter és barátai pályafutását ebben a 20 évben, és egynél több slágert tudnak mondani a Fuck The Millenium, vagyis az ezredforduló óta eltelt időből is. Mert volt itt minden, én ugyan cím szerint ezeket már nem ismertem, de a rádióban szóltak egytől egyig annak idején, slusszpoénként pedig még néhány mástól kölcsönvett slágert is beletűzdeltek a műsorba. Nekem a legjobban az Energy 52 Café Del Mar-ja esett.
Panaszra talán csak annak lehetett oka, aki abban bízott, hogy éppen a best of bulinak köszönhetően sok minden kerül majd elő az első két Scooter-albumról is. Bár a ráadásban elnyomták legelső kislemezüket, az ikonikus Hyper, Hyper-t, és volt a Move Your Ass! is, azért egy ilyen buliból fájóan hiányzott a Back In The U.K., és az együttes valaha volt legnagyobb dobása, a kilencvenes évek legjobb nyári slágere, az Endless Summer is. Cserébe viszont volt az előző, négy évvel ezelőtti szegedi koncertjük után sokak által hiányolt Fire, ráadásul lángoló gitárral, amit nyilván nem lehet éppen ezen a blogon nem kiemelni.
A néhány hiányzó klasszikus mellett a best of bulihoz képest feltűnően rövid, alig egy és negyed órás műsor okozott még némi csalódást, ez is csak azért, mert egyébként a Scooter olyan masszív veretést rendezett és ezzel olyan remek hangulatot teremtett a fesztiválon, hogy láthatóan a közönség simán ugrált volna még akár egy órát is a zenéjükre. Bezzeg H. P. Baxxter a buli közepén már lement egy kicsit pihenni a színpadról. Mondjuk nem is csoda: az emblematikus frontember pár hónapja töltötte az ötvenet.
Szóval a Scooter nagy bulit csinált, azt viszont még ennek ellenére is nehéz volt tolerálni, hogy az előzőhöz képest mennyire fapados a fesztivál. Míg tavaly még örömmel láttuk, hogy milyen tiszta és kulturált volt a rendezvény, addig idén már az első este nevetséges problémákba ütköztünk. A fesztiválra még csak most készülő csajoknak innen üzenem, hogy felejtsék el a tavalyi mosdót, csak vacak toi-toiok vannak, abból sem sok, ráadásul mindenféle világítás nélkül. Olyan luxusról, mint kézmosási lehetőség, pedig az eddigiek alapján ne is álmodjanak. Az este folyamán a személyzet nagyjából tíz tagját kérdeztük meg arról, hogy hol találunk kézmosó csapot, hátha csak mi vagyunk a bénák, de minden esetben a "hát, szerintem sehol" választ kaptuk. Érdemes tehát néhány fertőtlenítő kendőt beszerezni a buli előtt. Kész szerencse, hogy férfinak születtem, így engem leginkább csak az bosszantott, hogy a tömeghez képest feltűnően kevés sörcsap és pultos miatt átlagosan 20-30 percet kellett sorban álljak egy-egy korsó sörért.
Mindezek ellenére feltűnően erős kezdés volt ez az este, úgyhogy kérdéses, lesz-e még egy ekkora buli a fesztiválon. Idén két nappal tovább lehet szórakozni, mint tavaly, és lesznek itt még olyan nehézbombázók, mint a 2Unlimited, Haddaway, vagy Szikora Róbert, úgyhogy a vasárnapi zárásig még bármi lehet.
