Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az idei volt negyedik napján is voltak futtában elkapott pillanatok. Ilyen volt például Tricot. A négy japán lány anyanyelvén tolta az agyas popzenét (vagy math rockot, mindegy), és egészen furcsa élmény volt látni őket. A You Me At Sixet viszont nem furcsa volt látni, inkább unalmas, bár tény, hogy többet felfogtam a tök semmilyen rockzenéjükből, mint előző nap a Sunrise Avenue-ból, de ez sem említésre méltó. Az alábbiak annál inkább. (dg)
Az Afghan Whigs a Volt fesztivál második számú színpadán lépett fel, de alig volt rajtuk valaki, szóval akár a legkisebb helyszínen is lehetett volna a koncert. Pedig ez egy tök jó zenekar, kár, hogy ilyen kevesen ismerik, főleg itthon. Sőt, a koncert közben is folyamatosan fogyott a közönség. Ezt végképp nem értem, hiszen az alternatívrock-zenekar bár nem volt túl fiatalos, azért nagyon jó koncertet adott. Kevés csapat áll fel ma három gitárossal ebben a stílusban, ennek megfelelően a hangzás is rendben volt, ráadásul az egyik tag szinte minden számban más hangszeren játszott a szintitől a hegedűig, de ezek is tökéletesen illettek oda. A dalok pedig mind tartalmaztak valami olyan kiállást vagy riffet, ami érdekessé tette őket. Szóval ez egy nagyon élvezhető koncert volt, talán még azoknak is, akik nem ismerték előre a zenekart. Már ha túltették magukat a gyér számú közönség lehangoló látványán. Amikor pedig már unalmassá is válhatott volna, még jött két jó szám, és már vége is volt – nagyjából 50 perccel kezdés után. (má)
A tegnapi Volbeat-koncert hatását nem jellemzi jobban, hogy ma reggel gondolkoznom kellett, hogy mi is volt a Hurts előtt. Pedig nincs különösebb bajom a zenekarral, sőt az első lemezeiket még kifejezetten szerettem is. Aztán valahogy elment mellettem ez a nagy felhajtás. Egyszerűen nem tudtam mire vélni. Ugyanazt a poént hallottam elsütni sokadszor. Igen, ok, Elvis még sosem találkozott így a metállal, de ezen kívül mi lesz a következő lépés? Ebben a stílusban gyártják majd az újabb és újabb dalokat? Én nem érzem benne a potenciált, de a több ezer ember, aki például a Volton is ugrált rájuk nagyon is érzi. A zenekartól én most is valami robbanást vártam, ehelyett kaptam egy rutinnal, bár jókedvűen elnyomott metálkoncertet. Egyszerűen átlagos volt a produkció, hiába a szép díszlet, a profi zenészek (sőt Michael Poulsen az egyik legszimpatikusabb rockzenész a szakmában). Sorjáztak a Metallica-riffek, jött a metálbugi, de valahogy mégsem volt ez olyan kiugró koncert, amit az ember napokig katarzisként idéz fel. Annyira viszont jó volt, hogy valamikor még próbálkozzam velük, hátha egyszer tényleg meglepnek. (-dj-)
A Hurtsöt már rengetegszer láttam és láthatta bárki, aki szereti a sírvamulatós szintipop-zenekar munkásságát. Nem hiába lettek két lemezzel a hátuk mögött ekkora nevek, hiszen az eddigi koncertjeiken is mindig megmutatták azt, amitől az első fellépésnél én is féltem, vagyis hogy ez a borongós melankolikus szenvedős zene vajon tud-e élőben működni. A válasz az, méghozzá nem is akárhogyan. Ehhez persze szükség van arra, hogy néha egész metálba menjenek át (ez most itt a Mercy című dal alatt sikerült) vagy éppen ugrándozós tánciba (a Sunday vagy a Better Than Love alatt). A koncert egyetlen hibája, hogy lehetett volna sokkal hosszabb, hiszen mindkét lemezen van még jópár olyan dal, ami simán belefért volna, és igazából ezerszer szívesebben hallgattam volna még a Hurts bulikázós világfájdalmát két órán keresztül, mint Netsky drum and bass ütemekkel való szenvedését egy percig is. (edicsek)
Jól felfedeztük itt a Middlemist Redet. A baromira fiatal rockzenekar nálunk mutatkozott be, azóta pedig már az Index alternatív dalversenyét is megnyerték. Sőt, a Deezer új tehetségeket kutató projektjén is elsők lettek. Szóval van felhajtás körülöttük rendesen, de nem érdemtelenül. Élőben is egyre jobbak. A Volton ezt egy minikoncerttel bizonyították, amit a Telekom VIP sátorban adtak, ami mellesleg a legjobban szóló helyszín volt a fesztiválon. A zenekar egyébként nem csinált semmi különöset élőben, csak tök jól eljátszotta a dalait, meg a zenéjükhöz pont megfelelően flegmán viselkedtek a színpadon. A külföldi befutást illetően mondjuk ugyan az az érzésem van náluk is, mint az Ivan & The Parazolnál, de nagyon jó hogy ilyen zenekarok kezdenek felnőni itthon. Mindenképpen ajánlott a Middlemist Red lemezen is, de élőben pláne. (dg)
(x) Minden nap élő közvetítés a Volt legjobb koncertjeiről a Telekom oldalán! A zenében találkozunk!
