2014.08.25. 10:07 – Magyar Ádám

A cédében igazából semmi jó nincs – Placebo-interjú Stefan Olsdallal

a Szigeten történt

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

_MG_4518.jpg

Alig volt hátra háromnegyed óra a Szigeten a Placebo koncertjéig, amikor interjút készíthettünk Stefan Olsdal gitáros-basszusgitárossal. Olsdal mesélt nekünk legkülönlegesebb szigetes emlékéről (ami Tarlós Istvánhoz kötődik), legutóbbi lemezükről, a cédék haláláról, és a gitárzene mai helyzetéről. Az utóbbi kapcsán aznap Miles Kane-t is megkérdeztük, akinek véleménye eléggé eltért Olsdalétól. Talán azért, mert a Placebo még így is nagyszínpados előadó, Kane viszont a mostani viszonyok között nem fél fel oda. (Fotók: Martin Wanda)

Már ötödször játszotok a Szigeten. Hogy tetszik neked a fesztivál?

Azt hiszem, ez az egyik legjobb fesztivál Európában, a nézőknek és a zenekaroknak egyaránt. A lineup is jó szokott lenni, földrajzilag pedig ez kiváló hely egy fesztivál számára, hiszen egyszerre van bent a városban, és mégis el van különülve tőle.

Van valamilyen különleges emléked a Szigetről?

Igen, úgy emlékszem 2001-ben volt talán, hogy Budapestnek homofób polgármestere volt, aki valami olyat mondott, hogy nincs szükség meleg propagandára egy ilyen fesztiválon. Tiszta Oroszország.

Akkor ő még csak annak a kerületnek volt a polgármestere, amihez a Sziget is tartozik, ma viszont már ő a főpolgármester.

Oh, akkor van még mit tenni itt is. Mindenesetre akkor a koncerten eljátszottuk az All Apologiest a Nirvanától, tudod, van benne egy olyan sor, hogy mindenki meleg.

Két éve jártatok itt utoljára, azóta pedig kihoztatok egy új lemezt. Máshogy dolgoztatok ezen, mint az előzőn?

Igen. A Loud Like Love a hetedik lemezünk, ami egyfajta visszatérés a korábbi zenénkhez, hiszen az előző lemezünket, a Battle For The Sunt Kanadában vettük fel egy olyan producerrel, aki általában gitárosabb hangzású albumokon szokott dolgozni. Ezzel a lemezzel újra vissza akartunk térni az eklektikusabb, törékenyebb hangzás felé. Elég nehéz leírni egy lemezt szerintem, erről azt tudnám mondani, hogy itt-ott keményebb, itt-ott törékenyebb, de összességében pont olyanra sikerült, amilyen albumot csinálni akartam.

Soha nem telt még el annyi idő két lemezetek között, mint legutóbb. Mit csináltatok abban a négy évben?

A Battle for the Sunnal majdnem két évig turnéztunk, aztán pedig tartottunk egy kis szünetet, és csináltunk egy EP-t, hogy tudjunk valami újat is játszani a koncerteken. Az pont akkor készült el, mikor utoljára jártunk itt. Aztán pedig rögtön stúdióba vonultunk, és egy évvel ezelőtt ki is jött az album. Akár úgy is tűnhetett, hogy nem csinálunk semmit, de nagyon sokat turnéztunk, aztán pedig kellett egy kis pihenés, hiszen mi is emberek vagyunk. Az albumok pedig nem csak úgy megszületnek automatikusan, hanem keményen kell dolgoznod rajtuk.

_MG_4487.jpg

Mit hallgatsz mostanában?

Egy amerikai zeneszerzőt, akit Harold Buddnak hívnak, illetve az ő közös munkáit olyan előadókkal, mint például John Foxx. Meg úgy általában olyan zenéket, amik messze állnak attól, amit mi csinálunk. Nem nagyon hallgatok énekes gitárzenét.

Sokak szerint a gitárzene kihalófélben van. Szerinted?

Nem, nem hiszem. Ha megnézed a mai zenefogyasztási szokásokat, akkor azt látod, hogy az emberek közvetlenül hozzáférnek ahhoz a zenéhez, amit szeretnek. Ma már nem csak egy tévé- vagy rádiócsatorna van, az emberek elérik könnyen a különlegesebb, niche előadókat is. És szerintem a gitárzene van olyan nagy, mint bármikor máskor – ha megnézed a rockfesztiválokat, sok most vonzza a legnagyobb közönséget története során.

És mi a helyzet a zeneiparral? A Loud Like Love sokféle kiadásban jelent meg, mi ennek az oka?

Az, hogy ahhoz, hogy az emberek megvegyék a zenédet valamilyen fizikai adathordozón is, valahogy ösztönöznöd kell őket. Sokan úgy gondolják sajnos, hogy a zene ingyen van, és ők nem fognak megvenni egy cédét csak úgy, hanem letöltik majd valahonnan. Ezért próbálunk meg minél többet fordítani az extrákra, a csomagolásra.

Négy évvel ezelőtt interjút adtál nekünk, és azt mondtad benne, hogy a cédék előbb vagy utóbb el fognak tűnni. Most is így gondolod még?

Ha veszel egy új laptopot, sokszor már nincs is cédémeghajtója. Minden kisebb lesz, a mikrochipek is egyre kisebbek és erősebbek, ráadásul minden elérhető már egy készüléken. Az okostelefonok is kicsik, de nagyon sok információt tudnak tárolni. A cédé meg természetétől fogva olyan, hogy karcolódik, elveszítheted, és igazából semmi jó nincs benne.


interjú sziget placebo



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása