Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szögezzük le így az elején: a Killakikitt olyan kemény, mint egy végbéltükrözés. Ráadásul most, hogy a német csodaproducer csapattal, a Snowgoons-zal szövetkeztek, kicsit még keményebbek lettek. Azzal a Snowgoons-zal, akiknek a tudománya megmaradt a filmzenékből kivágott, 10 másodperces hangminta alá beszúrt old school doboknál. Persze ez önmagában még nem bűn, hiszen nyugodtan mondhatjuk, hogy a hangmintázás a hiphop egyik alapja, de ha ezt valaki csak olyan semmitmondóan képes csinálni, hogy a Go Trabi Go bármely jelenete szórakoztatóbb a munkásságánál, akkor ott komoly gond van.
A magyar-német koprodukcióban készült KillaGoons 18 dala nemes egyszerűséggel vér ciki. AZA és Tirpa kettőse tulajdonképpen egyetlen hosszú számot csinált, amelyben válogatott kínzásokat és kivégzéseket sorolnak fel, nélkülözve bármiféle értelmet, eredetiséget, vagy művészi értéket. A túlspirázott erőszakosság önmagában még nem lenne gond, hiszen megfelelő koncepcióval nagyszerű dolgok születhetnek a horrorcore háza táján, ámde amit a két MC művel, az csupán üres, öncélú parasztkodás szocreál alapokra. A lemez szövegileg annyira sekélyes, hogy még egy ponty is lerappelné őket. Se szójáték, se technika, se érdekes tartalom.
A közreműködök között ott szerepel a szebb időket is látott Onyx, és körülbelül ez az egyetlen pozitívum, amit a lemezről el lehet mondani. Persze van még Mikee Mykanic, Barbárfivérek, NKS, sőt, Slaine és Merkules is, akik közül egyik sem szórakoztatóbb egy kora reggeli vér- és vizeletvizsgálatnál.
A Killakikitt és a Snowgoons csapnivaló albumot rakott össze. Az anyag nem csak egyoldalú és ósdi, de szégyellnivaló is, hiszen egy találomra kiragadott részlet után már nehéz elmagyarázni bárkinek, hogy a magyar hiphop tud olyan érdekes és előremutató lenni, mint a Makaronin, a Sativus vagy a TheShowCrew.
