Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A legutóbbi dalmegosztásban eléggé dominált a pop rock, ezúttal viszont újra a zenei sokszínűség tárházát találjátok ezen bevezető szöveg alatt. És ezt most szó szerint kell érteni, mert tényleg van itt a rocktól kezdve az elektronikán és a hip-hopon át a kísérleti zenéig sok minden, na meg még metal is. Ráadásul a dalok hangulata is nagyon változatos, az is megtalálja a maga zenéjét, aki épp jó kedvében van, de az is, aki ideges, vagy épp nagyon elege van a világból. Ennek megfelelően ez a lista rekordhosszúságúra sikeredett, úgyhogy nem is húzzuk tovább az időt, jöjjenek a friss hazai zenék.
Kezdjünk a nagy visszatérő hiperkarmával, ami a hónap végén tizenhárom év szünet után jelentkezik új albummal. A konyharegény elnevezésű anyagról a pont című dalt már ismerhettétek korábban is, szeptember közepén pedig felkerült a senkitöbbet is a Youtube-ra. Ehhez készítettek most fekete-fehér klipet, amit egyébként épp azidőtájt forgattak, amikor interjút készítettünk Bérczesi Robival. Robi ezt a dalt még 2003-ban kezdte el írni, amikor az amondó még ki sem jött, ezzel ez is lesz a legrégebbi dal az új lemezen, szövegileg pedig ez is drogos élményeit idézi meg. Az az érdekes a dalban, hogy elsőre nem tűnik olyan jónak, mint a régi hiperkarma-számok, de miután párszor meghallgattam, mégis azt vettem észre különböző élethelyzetekben, hogy a refrénje megy a fejemben. Hallgassátok meg, lehet nektek is így lesz. (má)
Másodikként jöjjön a pszichedelikus garázsrockban nyomuló Puma Danger új EP-jével, mert hogy nagyon jó. A lemez a Glass Echoes & Cozy Cabanas címet viseli, és négy szám van rajta, ezt pedig mind érdemes is meghallgatni. A zenekar egy tökösebb, keményebb oldalát fogja meg a pszichedelikus zenének, mint mondjuk a Tame Impala, és ezt jól is csinálja. Főleg, ha azt vesszük, hogy ez még csak az első EP-jük. (má)
Anno sokat foglalkoztunk a Meztelen Diplomaták zenekarral a klipmegosztásokban és dalmegosztásokban, sőt olyan is volt már, hogy road movie-szerű klipet mutattunk tőlük. Most megint egy ilyesmivel jelentkezik a zenekar, ám ezúttal nem ciprusi utazásukról, hanem hazai fesztiválos élményeikről készítették a videót. A banda ugyanis idén először lépett fel a Fishing on Orfűn és a Bánkitón, itt készítették a felvételeket, bár azt a pillanatot sajnos nem sikerült megörökíteni, amikor az egyik tag mobilja beleesett egy toi-toiba. A nyárias hangulatú klipet eredetileg valamikor télen akarták megjelentetni, de az elmúlt hetekben aztán annyira jó idő lett, hogy mégis kihozták. A hozzá tartozó szám, a Hogyha velem tipikus könnyed Meztelen Diplomaták-dal, amiből több új is született a nyár folyamán, úgyhogy biztosan fogunk még hallani felőlük. (má)
A Skannibals 2009-ben jött létre Tatán egy punkzenekar maradványain, és nem meglepő módon ska zenét játszik. Egyébként nem teljesen tisztán, hiszen új EP-jükön, a Birodalmi Lépegetőn az alapvető ska-elemeken kívül időnként más, punkosabb stílusjegyek is feltűnnek, de azért nem jelentős mértékben. A legjobb szám az albumon a leginkább madnesses, vagy russkajás kezdetű, és a műfaj valószínűleg leghosszabb címével rendelkező Audiogravitoszeizmoleimolokatométer. A lemezen egyébként több utalás is található, az Isten Lássa például az A jó lovas katonának című népdalt idézi meg, a Birodalmi Lépegető pedig a Star Warsra és a John Williams Birodalmi Indulójára épül. A műfajhoz képest elég összetett és erős szövegekkel operál a zenekar, ami mindenképpen jó. Megtudjuk például, hogy az ember tönkre teszi a Földet, na meg azt is, hogy Darth Vadernek metál széklete van. Abban nem vagyok biztos, hogy aki nem szereti a skat, az általuk fogja megkedvelni a műfajt, de aki szereti, annak mindenképpen érdemes meghallgatnia az EP-t. (má)
Sívó Dániel, azaz Revue szokás szerint nem egyedül készítette el új dalát, a Perfect Love-ot. Ezúttal a közreműködő KD, azaz Kelemen Dávid, aki korábban egy funk-feldolgozásokat játszó zenekarban énekelt, ott talált rá Revue. A dalt jó sokáig csinálták, de úgy tűnik, tetszett nekik a közös munka, mert már új számokon is dolgoznak együtt. A dal szövegének megírásában pedig Michael Zwecker működött közre, akit leginkább a Kispál volt illetve a Poster Boy jelenlegi dobosaként szokás ismerni. A kilpet egy GoProval forgatta a szerző, ami illik a hangulatos, vidám, funkos dalhoz, ami leginkább olyan, mintha a Jamiroquai csinálta volna. (má)
Az Éberálom zenekar még tavaly jött ki Úton című EP-jével, de mivel látták az időnként feltűnő dalmegosztásokat a Lángolón, úgy döntöttek, hogy elküldik nekünk Sárkány című számukat a lemezről. A zenekart leginkább a pop rock műfajba lehet besorolni, és még 2008-ban alakult. Saját állításuk szerint eddigi legnépszerűbb lemezük az Úton, amiről az alább hallható dal tényleg egész jól sikerült. Akinek megtetszett a zenekar, az itt megtalálja az Úton dalait, meg régebbi számokat is. Ja, és hamarosan új anyag is érkezik a zenekartól. (má)
Van újra elektronikus zene is a listán, méghozzá Gamma10, azaz Torma László jóvoltából. Gamma10 saját bevallása szerint autodidakta módon kezdett el zenélni tanulni még 2003-ban, és rengeteg stílus hatott rá az évek folyamán. Az elektronikus zene ezek közül persze mindig is kiemelkedett, főleg a hangszerelés szabadsága miatt, na meg azért is, mert a zenész régi nagy kedvence a Depeche Mode. Dalait főleg a futurepop, az EBM, az indusztriális elektro és a new wave inspirálta. Facebook-oldalán úgy ír, hogy neki a zene által sugárzott hangulat a legfontosabb, és nekem is ez volt a benyomásom, amikor hallgattam új EP-jét, amelynek a Wish címet adta. A lemez két instrumentális számból áll, amikről szinte végig süt a feszültség, érdemes őket egyben meghallgatni. (má)
A Halalnihil a kísérleti zene egyik műfajának, az extreme spoken wordnek az egyetlen hazai képviselője, ahogy erről már korábban is beszéltünk. Most új anyag jelent meg tőle, ami a BudapeSTD címet kapta, és ennek megfelelően Halalnihil a főváros utcáin és terein látható elfajzott, erőszakos, szexuális történeteket mesél el a mikrofon és a keverő gerjedése fölött. A tartalom most is provokatív, szókimondó és súlyos, de a legdurvább igazából az benne, hogy nagyon direkt. Azzal, hogy a zene nem tereli el a szövegről a figyelmet, tényleg nagyon durván az arcunkba kapjuk a mondanivalót. Ami persze egyfajta görbe tükörként akar előttünk állni, és társadalomkritikát akar közvetíteni, amit végülis a maga túlzó és kellemetlen stílusával meg is tesz. (má)
Elérkezett ez a pillanat is: megszületett az első hazai hyperlapse-klip, méghozzá Mornin* Don’t Stop című számához. Tudjátok, ez az a technika, amellyel tök jó (vagy mások szerint tök idegesítő) PR-videókat lehet csinálni szép helyekről, mondjuk Budapestről, gyakorlatilag mozgó timelapse-okból felépítve. Bár ez az előbb linkelt videón pont nem sikerült, általában igyekeznek az ilyen videókat odaillő hangulatú zenékkel aláfesteni, hogy fokozzák az élményt. Ez a dolog ezúttal megfordult, hiszen mégiscsak egy dalhoz forgattak hyperlapse-videoklipet, ennek megfelelően a technikai megoldást igyekeztek is egy több szálon futó cselekménnyel fölturbózni. Az eredmény egyébként egészen hasonló az előbb említett PR-videókhoz, hiszen Budapest szép helyein játszódik, ráadásul előjönnek az olyan aktuális budapesti dolgok, mint a pizzaszelet-evés, a négyes metró, vagy a BKK-automata. Ami különbség, az az, hogy ez a videó nem a szép helyekre, hanem inkább egyes emberekre fókuszál. A zene viszont nem tud a figyelem középpontjába kerülni, megmarad olyan aláfestő zenének, amit az ilyen videóknál már megszoktunk. (má)
Végül pedig itt van a lista hip-hop előadója, bár a Griffinst eléggé leegyszerűsítés annak nevezni, egy hip-hop számban ugyanis ritkán van gitárszóló. Egy picike ebben viszont van, meg élő zene, és több hangszer is, ami persze már nem olyan stílusidegen. Ez annak köszönhető, hogy a zenekar alapvetően a pop, a rock és a hip-hop jegyeit akarja keverni, még hogyha a korábbi dalaikban fellelhető nyers hangzás erre a számra el is fogyott. A dalt igazából a refrén viszi el, ami elég jól megragad az emberben, ha meghallgatja. (má)
A Superbutt feloszlott, lett helyette Ørdøg, így stilizálva. A most megjelenő nagylemezt lényegében ugyanazok rögzítették, akik a Superbutt klasszikus felállását alkották akkor, amikor még nem volt annyira metál minden. A különbség annyi, hogy Szűcs Szabolcs most csak hangmérnökként vett részt a munkában, illetve, hogy a Tíz fekete dal című albumon a Hollywood Rose-ból és az Actionből ismert Takács „Vilkó” Vilmos is gitározik. Az alább hallható Melankóliából is kiderül, hogy jóval hard rockosabb a végeredmény, mint amilyen a Superbutt valaha is volt. Ja, és az egész lemez magyarul lesz, persze. (dg)
