Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az Adolescens zenekarban minden megvan, hogy hamarosan országos viszonylatban is ismerősen csengjen a nevük: fiatalok, helyesek és pofátlanul fülbemászó indie-s rock ’n’ rollt játsszanak. Megjárták az underground szamárlétrát: klubkoncertek, showcase fesztivál, Petőfi Rádiós debütálás, OTP reklámzene. Alább dalpremier és interjú.
Mikor kaptátok az első hangszereteket?
Chezan András (ének, gitár): Tizenegy évesen kaptam az első gitáromat.
Békési Dávid (dobok): Három évesen kaptam egy játékdobot.
Szász Tamás (szólógitár, vokál): 2010-ben kaptam meg az elektromos gitáromat, előtte volt egy akusztikus, de az a bátyámé volt.
Vidákovich János (basszusgitár): Keresztanyámtól kaptam egy törött gitárt kb. öt éves koromban. Sopronból hozta, igazából magának vette, de nagyon megtetszett nekem, úgyhogy nekem adta.
Ha egy-egy lemezzel jellemeznetek kellene magatokat, melyek lennétek?
SzT: Az 1975 első albuma. Mióta kijött, állandóan azt hallgatom.
CA: Jack White legújabb mesterműve, Lazaretto.
VJ: Engem a koncertalbumok mindig jobban megfognak, érezni lehet a közönség erejét. A Muse 2010-es Wembley Stadionos koncertje szuper lett.
BD: Én maradok egy klasszikusnál, Omega - Ezer lépés.
Tipikus példája vagytok annak a kitartásnak és erőfeszítésnek, amely meghozza gyümölcsét. Van rá recept?
SzT: Szerintem a barátság.
CA: Én személy szerint keveset gondolok a kitartásra, mert nekem alap, hogy zenélek és annak része a zenekar. Az életem része, nem úgy gondolok rá, hogy jaj, megint ezt kell csinálnom. Az a féle kitartás, ami meg kell hozzá, az abban rejlik, hogy a barátaimmal zenélek.
Mi volt a késztetés, hogy összeálljatok és zenekart alapítsatok?
CA: 11 évesen láttam egy Guns ’N’ Roses koncertfelvételt, amikor Tokióban léptek fel és nagyon megtetszett, ahogy Axl Rose alsógatyában szaladgál és ennyi ember őrül meg érte.
BD: Én Beatles- és Ramones- dokumentumfilmeket láttam. Kicsi voltam és azt álmodtam, hogy John Lennon a haverom. Békési Dávid, mint Beatles-tag.
VJ: Mindig együtt lógtunk Tomival és Dáviddal, ebbe is ők „rángattak” bele. Bizonytalan voltam benne egészen addig, amíg el nem mentünk a Muse Sziget-fesztiválos koncertjére. Láttam az arcokat, az örömöt, hogy ez nem hülyeség, ez egy működő dolog.
SzT: Apukám ezekben a körökben mozgott, tetszett a hangulat, az erősítők, a színpad, backstage-ben a nyüzsgés… Ott voltunk a Sziget-fesztivál színpadán és a semmiből hirtelen minden ott lett.
Lehet olyan egyszerű dolog, mint egy könyv, inspiráció?
CA: Mindenképp. Ihlet legfőképpen a művészetekből jön. De egy könyv, egy film, hétköznapi mozzanatok is inspirálnak. Ma jöttem a mozgólépcsőn és eszembe jutott, hogy lehetne egy számunk Escalator Accident címmel. Nagyjából összeállt a fejemben. A MOSH PIT számunk pedig egy Kasabian szám inspirálta. Képzeld el, hogy van egy szerelmed és azt mondod neki: -Találkozzunk a Mosh pitben.
Van egy klipetek a Budapest, emlékszem című dalotokhoz. Ez hogyan készült, mert elég spontánnak tűnik.
VJ: Szombath Máté barátunk, aki nem mellesleg most jön ki első nagyjátékfilmjével, (Feketerigó – a szerk.) ajánlotta fel, hogy segít nekünk, sőt mi kerestük, hogy segítsen. Reggel Dávidnál találkoztunk, elindultunk, iszogattunk, Andris ugrált a Lánchídon, locsoltuk a turistákat pálinkával. Minden, ami a klipben benne van, azt aznap vettük fel. Forgatás előtt annyit mondtunk: Hadd menjen.
SzT: Az ötlet először az volt, hogy képekben meséljük el, mint egy fotóalbum. Az emlék szót megragadva először fotónézegetés jut az ember eszébe.
Az új számotokról mit kell tudni?
CA: Nem lett túlgondolva. Egy nyári reggelen felkeltem, majd a reggeli kávé után rögtön jött a gitártéma, majd a szöveg is. Gyorsan felvettem itthon egy demó verziót, majd délután stúdióba vittem. Onnantól kezdtünk Linczényi Márkkal együtt dolgozni a számon, ő producerelte. olyan emberekről szól, akik habár félnek és magabiztossághiányosak, szeretik velünk elhitetni azt, hogy valójában bennünk van a hiba.
Kivel turnéznátok?
CA: Dopeman… (nevetés)
VJ: Ivan & the Parazollal biztos. Middlemist Red, Esti Kornél, Carbovarist is bírjuk.
De bárkivel, egészséges határokon belül, akikkel előrébb tudunk lépni, fejlődni tudunk.
Milyen lehet zenész és zenész között a kapcsolat?
VJ: Attól függ. Ha valakivel nem szimpatizálunk, akkor békén hagyjuk egymást, nem foglalkozunk vele. A Middlemist Reddel például előtte-utána is beszélgettünk, kerestük egymás társaságát, volt ott eszmecsere. Mindenképp próbálunk jóban lenni azokkal a zenekarokkal, akikkel fellépünk. Carbovaris dobosával, Zsombival sokszor beszélgetünk, meghallgatjuk egymás tanácsát, sőt kikérjük azokat.
A magyar SXSW-nek aposztrofált Rakéta-fesztiválra hogyan kerültetek be?
SzT: Van egy baráti kör, akik nagyon szeretik az olyan zenekarokat, amelyek kevésbé ismertek. Olyanokat hívnak meg, amiket ők szeretnek. A Ten Minutes with The Adolescens EP-nk kiadása után keresett meg minket egy újságíró, hogy ez érdekelhet minket. Felvettük a szervezőkkel a kapcsolatot és szívesen fogadtak, mint fellépő. Az A38-on, szuper időben kaptunk egy lehetőséget.
Indultatok egy alternatív tehetségkutatón, a Kikeltetőn. Kereskedelmi csatornák ilyesfajta műsorain nem gondolkodtatok soha?
SzT: Egyik barátom azt mondta, hogy az ilyet akkor kell megpróbálni, amikor már tényleg semmi nem jött össze.
CA: Nézem az X-faktort és elég jó szórakozást nyújt.
Bűnös élvezet?
CA: Abszolút.
VJ: Az a baj, hogy a saját társadalmi helyzetüket akarják ráerőltetni mindenkire. Nem érzéketlenségből mondom, de ott van Puzsér Róbert, aki a Ki Mit Tube-on megmondta, hogy mindenkit ki fog szórni, aki ezt csinálja. Semmi köze a versenyhez és a tehetséghez. Selejtezőn volt egy srác, eszméletlen jól elénekelt egy Joe Cocker számot és utána elkezdett mesélni a halott nagymamájáról. Nem olyan pillanat volt, hogy erről mesélnie kellett. Nem erről szól. Bejön három nehéz sorsú fiatal, utána kettő, akin jót lehet nevetni, majd egy árva. Nyilván manipulálni akarnak.
Miért a ti koncertekre menjek el?
CA: Helyes a dobosunk. Viccet félretéve, nincs két ugyanolyan koncertünk. Manapság mindenki arra van kihegyezve, hogy alternatív, elvont zenét csináljon, de mi ehhez képest populárisabb zenét játszunk. Könnyebben befogadható, de szintén lehet érdekes.
SzT: A setlistet mindig úgy állítom össze, mintha nézője lennék a saját koncertünknek.
De nem a nagyobb közönség bevonzása miatt játszotok populárisabb zenét?
CA: Nem. Ez jön belőlünk. A többit meg a közönségre bízzuk.
Interjú: Gyenes Fanni
