Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Motivációkról és rajongókról, bakikról és kulisszatitkokról, álmokról és rémálmokról lazán és közvetlenül beszéltek az Ivan & the Parazol tagjai. Az együttes a hazai fesztiválok szinte valamennyi nagyszínpadán megfordult már, amellett, hogy Amerikában is többször jártak. Most szombaton, négy év után ismét a Közgáz Gólyabál színpadán tűnnek fel, ahol utoljára még a kezdetek kezdetén léptek fel.
Az idegen szavak szótára szerint a Parazol napernyőt jelent.
Simi (Simon Bálint – dobok): Igen, ez egy nagy testreszabott napernyőt szimbolizál, ami behálózza az egész világot, és csak a jó energiákat ereszti át a ponyváján, így megvéd a rossz energiáktól.
Máté (Balla Máté – gitár): Ezt amúgy egy interjú előtt találtuk ki pont az ilyen kérdések miatt. Egyébként egy teljesen random dolog.
2010-ben alakult az együttes, de 2013-ban már Amerikában is játszottatok. Hogyan csináltátok?
Iván (Vitáris Iván – ének): Simi 10 benevezett minket az SXSW fesztiválra, amiért akkor nagyon mérgesek voltunk, de azóta megtérült. Ennek a fesztiválnak a lényege, hogy különböző zenekarok mutatkoznak be a zeneipar képviselői előtt. A mi első fellépésünk olyan jól sikerült, hogy tudtunk mellé plusz koncerteket szervezni Houstonba, San Antonioba és Austinba is. A következő évben már a Take My Hand című számunkat használták a promó videójukban, így már két koncertet is tartahattunk a fesztiválon, innen pedig egyenes út vezetett New Yorkba.
Mi az SXSW fesztivál különlegessége?
Iván: Át kell érezni a fesztivál atmoszféráját, aminek lényege, hogy az emberek azért jönnek el, mert érzik, hogy itt a jövő sztárjai mutatkoznak be. Itt láthatják közelről, kis helyen, egy melegebb, családias környezetben azokat a zenekarokat, amiket később már csak a legnagyobb színpadokon nagyon messziről fognak. Ez egy jó feeling. A legnagyobbak, mint például a The White Stripes is itt kezdték. Nagyon jó bemutatkozás.
Van-e álom együttesetek, akivel egyszer szeretnétek együtt játszani? MI a legnagyobb álmotok?
Simi: Sokan vannak, és remélem mi is sokaknak vagyunk az. Van, ami már beteljesült, hiszen, hogy a Deep Purple-lel játszottunk ilyen volt. De az is nagy dolog, hogy decemberben az Illéssel lépünk fel. Ha most választhatnánk a The Rolling Stonest vagy Paul McCartneyt mondanánk.
Iván: Vannak reális céljaink, de a legnagyobb álmunk, hogy az Otto Arénában 2025-ben legyen egy Ivan & The Parazol dupla koncert, amire kétszázhetvenezer ember fog elmenni, és mi négymilliárdot keresünk, természetesen dollárban.
Simi: A reális és nem reális célok összehangolása, hogy valami maradandót alkossunk azoknak az embereknek, akik akkor fognak élni, amikor mi már nem.
Mi a legnagyobb rémálmotok egy koncerttel kapcsolatban?
Máté: Pont mostanában volt egy álmom. Iván kitalálta, hogy játszunk el egy dalt, ami nagyon rossz volt, és ő sem tudta. Próbálkoztunk vele (Iván: - Én biztos nagyon jól játszottam), de mind rosszak voltunk. Akkor kérdeztem: - Srácok miért nem játsszuk a saját repertoárunkat? - De mire eljutottunk oda, hogy kéne egy normális koncertet adni, addigra kifutottunk az időből és vége lett a koncertnek.
Iván: Elmegyünk egy random helyre fellépni, és miközben játszunk, valaki megdob egy kővel. Ami ennél is rosszabb, hogy az embereket nem érdekli, amit játszunk, és folyamatosan mennek el koncert közben.
Simi: Oda vissza kiszolgáltatottság, amikor mi vagyunk öten a színpadon, előttünk meg ötezren állnak. Félelmetes, nem természetes érzés. Volt, hogy azt álmodtam, hogy baromi sokan voltak a koncerten, de a hangszerem nem állt össze, szétesett, nem szólalt meg.
Mikor mondtátok, „Ezért érdemes zenélni.”?
Iván: Mikor az első saját bulinkon ott volt ötven ember, de idén a VOLT, Sziget, EFOTT nagyszínpad egyaránt fantasztikus élményt jelentettek.
Simi: Engem az az érzés fog meg, amikor felmegyünk ezekre a nagyszínpadokra. Az az érzés megmarad.
Iván: A tatai Közgáz Évzáró Fesztivál. Ott született meg a Parazol szelleme. Mérföldkő volt az életünkben, ott ért össze, talált egymásra a zenekar igazán. Még a pultban sem voltak emberek.
Milyen bakikat követtetek már el a színpadon?
Máté: Színpadról még nem estünk le, de színpadon már estünk el, legalábbis én biztosan. A szilveszteri koncertünkön majdnem ráesett Bexre (Beke István – billentyűk) egy hatalmas lámpa.
Iván: Mondj egy hibát, azt mi már megcsináltuk. Erősítő elfüstölés, húrszakadás, dob felborulás, összeütközés, legnagyobb sláger szövegének elrontása. Már minden megtörtént.
Hogyan telik a koncert előtti utolsó félóra?
Iván: Van egy kis szertartásunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ráhangolódjunk a koncertre, és az egész eseményre. Miután mindenki bemelegít, egymás kezét megfogva egy-két percig meditálunk (Máté: - Ilyenkor valami közös célra gondolunk, amit el szeretnénk érni.), majd egy nagy csatakiáltással jelezzük, hogy fel tudunk menni a színpadra. Ezt minden koncert előtt megcsináljuk.
Mennyire fáradtok el egy koncert végére?
Máté: Volt már, hogy a közönségtől annyira visszakaptuk, amit adtunk, hogy ugyanúgy jöttem le a színpadról, mint ahogy felmentem. De általában van egy tíz-tizenöt perc „hagyjatok békén”.
Simi: Nagyon, de utána csak azért is bulizunk tovább. Habár volt, hogy úgy jöttem le a színpadról, hogy vége, nincs bulizás. Attól függ, mennyire fáradunk el, hogy mennyi energiát ad a közönség.
Iván: Az adrenalin gyógyító hatású. Volt, hogy lázasan léptem föl, de annyi energiát kaptam a közönségtől, hogy el is múlt. Büszkék vagyunk rá, hogy ritkán lehet rajtunk látni, ha fáradtak vagyunk, minden egyes koncerten a maximumot nyújtjuk.
Hogyan kezelitek a rajongóitokat?
Simi: Mindenkivel kedvesek vagyunk, jól kezeljük a közösségi felületeket, így mindenkinek jut egy kicsi belőlünk. Attól, hogy valaki nagyon erősen rajong nem lesz kevesebb, sőt. Minél jobban rajong valaki, annál több energiát ad nekünk. Akik túlzásba esnek, általában előbb sértődnek meg, mint hogy komoly következménye lenne a dolognak.
Iván: Miután lemegy az a remegős egy-két perc, amikor nem tudja, mit kezdjen magával, mindig előjön az a különös szituáció, hogy ő ismer téged. Kicsit, mintha barátok lennétek, amiből meglepően érdekes beszélgetések szoktak kialakulni. Mindig próbálunk nyitottak lenni, de sajnos, ahogy nő a közönség nem mindig akad arra lehetőség, hogy kimenjünk hozzájuk és mindenkinek mindig mindent odaadjunk, megcsináljunk, de törekszünk rá, hogy ne lépjünk fel egy másik lépcsőre.
Máté: Ők is ugyan olyan fontos részei ennek az egésznek, mint mi. Ha ők nincsenek, akkor mi sem vagyunk.
Mi az, ami a backstage-ből nem hiányozhat?
Simi: Egymás szeretete
Máté: Mentes víz, sör, bor, csönd.
Iván: Ha őszintén akarunk válaszolni, nagyon sok minden hiányzik a backstage-ből, de most nem fogunk őszintén válaszolni.
Most szombaton, november 22-én a Közgáz Gólyabálon léptek fel. Mi az, amit mindenképpen el fogtok játszani?
Simi: Érdemes lenne megnézni, hogy négy éve, amikor ugyanitt lépptünk fel, mit játszottunk. Abból szerintem egy se lesz.
Iván: Az új lemez dalait részesítjük most előnyben. Természetesen számíthat a közönség az első lemezről is jó pár olyan dalra, amiről azt tapasztalatuk, hogy nagyon szeretik. Az új lemezt nem akarjuk a torkukon lenyomni, de azon is azt látjuk, hogy bevált, és működik, ezért mégis lenyomjuk a torkukon azt is. Szóval vegyes felvágott lesz.
