Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nemrég került a mozikba az eddigi legnagyobb hazai művészeti közösségi finanszírozásos vállalkozás eredménye, a Balaton Method. A Kodály Method-klipek egész estés folytatása gyakorlatilag egy road movie a Balaton körül, ami ismertebb és kevésbé ismert zenekarok különleges, a tó körül játszódó klipjeire épül. Ennek apropóján körbejártuk a részt vevő zenekarokat, így például a Quimbyt, a Punnany Massifot, az Akkezdet Phiait, vagy a Middlemist Redet, hogy meséljenek nekünk négy, a filmhez kapcsolódó témában:

1.        egy dalukról, ami különleges körülmények között született

2.        a legkülönlegesebb helyszínről, ahol eddig zenéltek

3.        a Balatonhoz fűződő viszonyukról és élményeikről

4.        és a forgatás egy számukra érdekes eseményéről

A gigahosszú eredmény itt van alább, amit ennek ellenére érdemes elolvasni, ugyanis egészen meghökkentő és érdekes sztorikat is találtok a válaszok között. (A film kritikája itt olvasható.)

1 

Varga Livius (Quimby): A Crazy Train című dalunkat a New York-i metrón kezdtük el írni, ami egy egyedi, külön világ. Ahogy haladtunk Harlem széle felé, ahol akkoriban laktunk, úgy cserélődtek az utasok, és este felé, mikor mentünk haza, már ilyen félvilági, szürreális figurák is megjelentek a dolgozó polgárok mellett. A dalt aztán egy teljesen más környezetben, egy erdőszéli helyen, New Jerseyben fejeztük be.

Wolfie (Punnany Massif): Nemrégiben megjelent legújabb klipünk (Utolsó Tánc) audio verziójának alapjait egy szlovákiai sítáborozás alkalmával hegesztettük össze. Amíg a csapat egyik fele sportolt, addig a másik fele bent ragadt a faházban és készültek a felvételek.

Závada Péter (Akkezdet Phiai): Elég különleges körülménynek számít a 2014-es Hot16 Challange kihívás, amire Márkkal mindketten megcsináltuk a saját videónkat. Jelenleg e két szöveg felhasználásával készítünk egy új AKPH-számot, ám ezúttal saját zenére.

Horváth Attila (Subscribe): Az utolsó három lemeznél úgy dolgoztunk, hogy elutazunk vidékre egy cimbora nyaralójába vagy kibéreltünk egy kis kulcsosházat valahol a természet szívében, szóval különleges helyszínekkel próbáljuk felejthetetlenné tenni a dalírós folyamatot. Az utolsó lemezünkön több téma is van, ami egy kis kulcsosház kertjében íródott a szabad levegőn egy erdő közepén.

GRSN (Soerii & Poolek): A Balaton című dalunkat egy házibuliban írtuk éppen a jelenlévő arcok bevonásával, amikor egyszer csak megjelent három darab ötszáz kilós gengszter és az egyik haverunk ismerősét keresték meglehetősen agresszív módon, így kénytelenek voltunk beinvitálni őket. Miután megbeszélték ügyes-bajos dolgaikat, mondtuk, hogy na jó, de most már vagy hagyjanak minket a picsába vagy segítsenek befejezni a szöveget... ebből az lett, hogy egy GOLYÓ nevű csávó találta ki egyik kedvenc sorunkat magunktól: "Lángol a Balaton".

Deli Soma (Middlemist Red): Anno a nyugatinál próbáltunk egy órabéres teremben, és minden próba utána kiültünk még az Eiffel térre sörözni. Mivel még nálunk voltak a hangszerek, volt, hogy ott is elővettünk egy-két témát. Például a Free gitárját és a vokálokat ott írtuk és rögzítettük először.

Henri (Fran Palermo): A Monsoon tavaly nyár végén Londonban a Westminster híd alatt készült, amikor ott utcazenéltem. Improvizatíve született az egész. Elkezdtem játszani, felvettem telefonos hangjegyzetre, aztán este otthon kidolgoztam.

Hó Márton (Hó Márton és a Jégkorszak): Az mindig különleges, ha egy szám megszületik. A szülőszoba legtöbb esetben a próbaterem. Sajnos már csak így megy ez.

Egyedi Péter (mindenkinek megvan a maga története): A Holnap talán című Óriás-dal kb. fél óra alatt szaladt ki egy az egyben, mondjuk egyáltalán nem egy komolyzenei mű, de nekem mégis rendkívüli hangulata van az ilyen intenzíven megszületni akaró daloknak. Van bennük valami különös egyenesség.

Szendrői Csaba (Elefánt): A most megjelent lemezünk több dala is egy, a civilizációtól félreeső kis tanyán született, szeretünk csinálni magunknak egy kis szabadságot az alkotáshoz. Ilyenkor napokra elvonulunk és csak a zenével foglalkozunk. Volt, hogy egy zsinagógához tartozó teremben zenéltünk napokig. Mindegy, csak legyen valami különleges hangulata a helyszínnek.

Andrew J (Bin-Jip): A Balaton Method filmben a Heavy című számunkkal szerepelünk, ami az új albumunk címadó dala is. 2013 márciusában készült el a végleges verzió és a videoklipünk is belőle. Akkor még egyikünk sem gondolta volna, hogy majd egyszer egy uszályon fogjuk előadni élőben a Balaton közepén úgy, hogy a számítógéppel készült dobok és ritmusok helyett a Talamba ütőegyüttes tagjai püfölnek tizenkét darab KGST-s időkből származó autót. Az ebből készült felvétel végeredménye talán a legkülönlegesebb számunkra.

Both Miklós (Napra): Mindegyik dal különleges körülmények között születik, hiszen egy együttállás, összeállás eredménye. Olyan nem volt, hogy mondjuk konkrétan egy naplemente ihletett meg minket, viszont például a Napra első lemezét az erdélyi, kalotaszegi zene megismerése ihlette.

Jónás Vera (Jónás Vera Experiment): A Cold Fire-t karácsony éjjel írtam pár éve. Egy elég közeli barátom átjött a családi banzájok után dumálni, és viccből megjegyezte, hogy egyszer majd szívesen lenne egy dal inspirálója. Ez abban a percben elég röhejesen hangzott. Aztán hazament és kicsúszott a dal, magam  is meglepődtem. 

Bodóczy Zoltán Undos (Grand Mexican Warlock): Az összes dalszövegem abból a különleges körülményből születik, amiben tartom magam.

Szabó G. Hunor (W.H.): Különleges körülmények között született dal nem kifejezetten jut eszembe. Hacsak nem mondható különlegesnek az, hogy az első lemezen több dal is úgy készült, hogy a felvétel előtt egy órával találtuk ki és raktuk össze ott a helyszínen.

Fülöp Bence (Kamikaze Scotsmen): Hirtelen a legújabb dalunk jut eszembe, de biztos volt trükkösebb is. Különleges nekünk most a Das Land, mivel radikálisan eltér a szokásos hangszerelésünktől, viszont letisztultságával és hangulatával előrejelzi azt a világot, amit az első nagylemezünkön szeretnénk megteremteni. 

Szőcs Gergő (Dirty Flow Club): A lemezünkön összesen tizenhét zenész működött közre. A dalok a stúdióban íródtak, mindenféle próba nélkül. Azt hiszem, ez után kimondhatom, hogy mindegyik szám különleges körülmények között született.

Gugyella Zoltán (Bajdázó): A Lekapcsolom a villanyt a fejemben albumon a Madárral című dal úgy készült, hogy Zsiga otthon (a Rigó-hegyen, Nagymaroson) a konyhában ülve meghallotta, hogy egy rigó gyönyörűen énekel a teraszon. Gyorsan bekapcsolta a diktafont és elkezdett gitározni élőben a madár énekére. Erre az alapsávra később Ákos feljátszott szintetizátorral egy hangszőnyeget én pedig egy basszus szólamot.

2 

Varga Livius (Quimby): Nekem a legkülönlegesebb Jordánia volt, ahol nem is olyan régen a tengerparton muzsikáltunk. Mögöttünk a naplemente, később pedig az éjszakai tenger, előttünk homokföveny, az arab kultúrából jól ismert szőnyegek, párnák és vánkosok, amin ült és feküdt a közönség. Varázszene volt a címe a produkciónak, sok-sok improvizációval játszottunk, egészen szabad szárnyakat kaptunk, aztán a sivatagi szél borzolta hajunkat, már ami még megmaradt belőle.

Wolfie (Punnany Massif): Szerencsére számos különleges helyen léphettünk fel, mégis talán az egyik legemlékezetesebb bulink Isztambul főterén, a Taxim téren volt, ahol előtte egy héttel Madonna lépett fel. Vagy most nemrégiben koncerteztünk Londonban egy olyan kultikus klubban, ahol pl. Jimi Hendrix először játszott Európában. 

Závada Péter (Akkezdet Phiai): A Miért most című számunk videóját egy GoPro kamerával forgattuk teljesen spontán, kb. fél óra alatt a Hellboy 2 etyeki, New York utcáit makettező díszletében.

Csongor Bálint (Subscribe): A különleges helyszínekre általában a számíró session-ök során vetődünk el. Ilyen volt a már említett kulcsosház a Mátrában, egy nyaraló ebédlője, vagy éppen egy nappali. De elég különleges volt a Verespatak megmentésére  szervezett Rosia Montana fesztivál is az erdélyi hegyek között. Bár ott talán nem is a muzsikálás, hanem a szállásunk helyszíne volt nem mindennapi, szálloda helyett ugyanis egy tisztáson felállított hatalmas katonai sátrak szolgáltak szállásul a megfáradt muzsikusoknak. Minden sátorra ki volt írva egy-egy zenekar neve. A mienk mellett a Manu Chao sátra foglalt helyet, amit belül némi szalmával igyekeztek a szervezők lakályosabbá tenni.

GRSN (Soerii & Poolek): Egyszer játszottunk Párizsban egy olyan klubban, aminek a nevét már a Daft Punk tagjai is látták a helyi Párizsi ESTben.

Nóvé Soma (Middlemist Red): Tavaly nyáron volt szerencsénk egy óvoda kertjében fellépnünk a Művészetek Völgyében. Ez volt az első alkalom, hogy a közönségünk tartalmazott néhány embert minden korosztályból.

Henri (Fran Palermo): Pár éve a Párizsi udvarban próbáltunk, amíg jó idő volt. Majdnem egy teljes nyarat, vagy talán egy kicsit többet is.

Hó Márton (Hó Márton és a Jégkorszak): A Bánki-tó partján, például. Vagy a Wave lemezboltban.

Egyedi Péter (mindenkinek megvan a maga története): Pont az is a Szimlerékkel (Szimler Bálint a film rendezője – a szerk.) volt; A Creative Mornings vendégei voltak Rév Marcival és megkértek, hogy egy gitárral üljek be a közönség közé, persze rejtett üzemmódban, és egy adott ponton játsszam el a Mindenki írja című dalt. Nagyon érdekes volt a hatása, hiszen senki sem számított rá, de ők pont ezt akarták bemutatni ezzel a helyzettel. Nagy élmény volt.

Szendrői Csaba (Elefánt): Van egy video a YouTube-on, amikor Andrissal egy autóban menet közben játszunk el egy Nat King Cole-számot, a Nature Boyt. Én vezettem és énekeltem, a Totya meg gitározott az anyósülésen.

Andrew J (Bin-Jip):  2013 és 2014-ben is felléptünk a Planetáriumban a Kiégő Izzók vizuális csapatával, akik ezen a különleges helyszínen a kupolára vetítettek 360 fokban 3D-s animációkat. A koncertből DVD és Blu-Ray kiadvány is készült, amit tavaly jelentettünk meg.Szintén nagy élmény volt számunkra, hogy nyáron naplementében forgatott velünk a Balcony TV a Gozsdu Sky Terrace-on. Ezen a belvárosi tetőteraszon adtuk elő a Noway Boy című számunkat, melyet a New York-i szerkesztők a hónap videójának választottak.

Both Miklós (Napra): A filmben egy hotel homlokzatán játszottunk, de ehhez hasonló különleges helyszínen korábban még soha nem zenéltünk.

Jónás Vera (Jónás Vera Experiment): Nem a helyszín, inkább a körülmények és az ott történt események tesznek egy koncertet izgalmassá számomra. Például ha áramszünet van, vagy a bekért technikával nem rendelkezik a hely, vagy a botladozások és mikrofonlefejelések miatt. 

Bodóczy Zoltán Undos (Grand Mexican Warlock): Mindszentkállán egy szál akusztikus gitárral, tűz mellett, barátokkal.

Szabó G. Hunor (W.H.): Azt hiszem, számomra a legemlékezetesebb koncerthelyszín a W.H.-val a 2013-as ördögkatlan fesztiválon volt. Egy gyönyörű domboldalban volt egy kis színpad felállítva, ahonnan teljes rálátás nyílt a környező dombokra, falvakra és mindezt betetőzte talán életem leglátványosabb naplementéje a koncertünk alatt. Szóval semmi extra, kicsit giccses is, de valamiért mégis nagyon megmaradt bennem.

Fülöp Bence (Kamikaze Scotsmen): Szlovákiában progrockot játszani egy smooth jazz együttes után / Keszthelyen a tónak szembe / fesztiválon hajnali négykor harminc ottragadt hippinek / konkrétan egy barlangban vállalhatatlan állapotban, megsemmisülő hangszerekkel / Csehországban egy volt textilgyárban / tiszai faluban megszeppent, de kedvesen részeg, Pokolgép fan-bácsiknak.... szóval nehéz nekünk újat mutatni. 

Szőcs Gergő (Dirty Flow Club): Egyszer zenéltem Novoszibirszkben. Az elég érdekes volt. No meg a Glastonbury Fesztivál.

Gugyella Zoltán (Bajdázó): 2012 nyarán az Ozora fesztiválon adtunk egy koncertet, pont a nagy rendőrségi razzia idején. A színpadról láttuk, ahogy a szerv emberei igazoltatják a hallgatókat (egy lányt el is vittek, miközben sírt).

3

Varga Livius (Quimby): Kisgyermekkoromtól egészen az érettségi utánig rendszeresen a Balatonnál nyaraltam. Emlékezetes az augusztus huszadika utáni időszak, amikor mindig egy kicsit borult volt már az idő, és én a nyarat búcsúztattam a lelkemben. A lelki barátaim már mind befejezték a nyaralást, nem igazán volt senki, akivel ott ismerkedtem volna, de egy erdőszéli helyen voltunk nagy balatoni panorámával. Az utolsó napokban, nyárbúcsúztatókor mindig felmásztam egy nagy fára, és a fölső ágvillában megöleltem a fát. Hagytam magam, hogy ringasson a nyár végi szél már az ősz üzenetét hordozva, és közben néztem a Balatont. Így búcsúztattam mindig a nyarat.

Wolfie (Punnany Massif): Nekünk a Balaton a Riviéra.

Závada Péter (Akkezdet Phiai): Egyszer Kenesén, a nádas közelében belerúgtam valamibe a víz alatt. Nehéz volt, és lomhán fordult. Ijedtemben azonnal kirohantam a vízből. Tíz perccel később egy férfi holttestét halászták ki a nádasból nem messze onnan, ahol én álltam.

Hotváth Attila (Subscribe): Tamáséknak (aki a gitárosunk) van Révfülöpön egy nyaralójuk. Minden évben oda jártunk le bulizni és nyaralni. Az egyik évben eléggé sokan jöttünk össze, a környező településekről összefújta a szemetet a szél. Páran elkezdtünk a kertben zenélni a kezünk ügyébe akadt dolgokon, és szép lassan mindenki szerzett magának valami hangszert, többnyire ütősöket. Pár óra zajongás után idegenek jöttek be az utcáról, hogy mi ez a muzsika és hol lehet hallani még? Több se kellett nekünk, hónunk alá vettük a hangszereket, azaz a lábosokat, hordókat, sörösüvegeket, porszívócsövet és egyéb kellékeket és nekivágtunk a partnak. Három helyszínen is sátrat vertünk, és hajnalig csörömpöltünk. Amellett, hogy óriási sikerünk volt, összekalapoztunk annyi pénzt, cigit és sört hogy még két napig tudtunk maradni belőle. :)

GRSN (Soerii & Poolek): Fertőzés, gyomorrontás, nyaralóban tanyázó megapókok, szúnyogok, minősíthetetlenül szar, de nagyon drága kaja, iszonyat nagy buli.Legmeghatározóbb élmény talán az  EDDA Icon fesztiválon Pataky Ateszék arca, amikor még a huszadik Mi vagyunk a ROCK leütés után sem hagytuk abba a dalt, csak hogy lássuk, meddig bírják.

Deli Soma (Middlemist Red): Két éve lent voltunk a srácokkal a balatonakarattyai nyaralónkban. Végig esett az eső, nem tudtunk kimozdulni a házból, így jobb híján már az első délutánt végigittuk. Mikor elállt az eső, gondoltuk letekerünk a strandra Dáviddal. Nyilván elestünk egy nagyobb kanyarban, Dávidnak csúnyán felszakadt a feje, vérzett is erősen. Vissza a nyaralóba, mentők, Veszprém. Majd mikor ellátták, gondoltuk hazastoppolunk, amiből végül egy reggelig tartó keserves séta lett alulöltözve, bekötött fejjel, az amúgy elég hideg nyári éjszakában.

Henri (Fran Palermo): Tízéves koromban focitáborban voltunk es kurva hidegben bementünk vízilabdázni a tó legközepén levő két kapuhoz. Isszonyat hideg volt. Mindenki megfázott, kb. semmi foci nem volt utána a táborban, csak nátha.

Hó Márton (Hó Márton és a Jégkorszak): A Balaton a családi nyaralásokat jelenti főleg, meg az éjszakai fürdéseket. Forgattunk már klipet a Balatonon Zamárdiban (Szandra), de volt egy emlékezetes koncertünk is Tihanyban, a tó partján, a 2012-es Artplacc Fesztiválon.

Egyedi Péter (mindenkinek megvan a maga története): A fonyódi Kakas diszkóban ismerkedtünk tizenhat évesen egy nagyon kellemes hölgykoszorúval. Angolul csevegtünk, és egy fél vagy háromnegyed óra múlva felmerült a kérdés, hogy akkor honnan is jöttünk. Mi mondtuk, hogy Norvégiából, mire az egyik lánynak tágra nyílt a szeme, és hátraszólt egy barátnőjének, hogy Marianna gyere, ők is norvégok. Marianna meg is jött, elkezdett norvégul beszélni, mi meg abban a pillanatban azt mondtuk, hogy good bye, és kiszaladtunk a diszkóból.

Szendrői Csaba (Elefánt): Nekem a fáslit, a gipszet, meg a sebeket jelenti a Balaton. Elég rossz gyerek voltam, nyári szünetben nagyrészt volt valami kötés rajtam. Így a Balatoni nyaralásokat általában a fertőzésveszély miatt a parton ücsörögve kezdtem, de pár nap elteltével már nem érdekelt, és inkább a tetanusz, mint hogy ne pancsolhassak.

Andrew J (Bin-Jip): Nagyon szeretek ott lenni, gyönyörű, természetesen amikor csak tehetem nyáron valahogyan lejutok oda. Sokszor nyaraltam, dj-ztem és koncerteztem már a Balaton körül, mindig szuper élmények értek. A legemlékezetesebb talán, hogy tizenkét évesen Balatonlellén voltam először diszkóban, az Y-ban. Ez volt az első színes, fényes, nagy hangerős éjszakai szórakozóhely, ahova be is engedtek egyszer a bátyám felügyeletével. Nagyon tetszett, hogy „felnőttek” közt lehettem, egész este ámultam-bámultam, folyamatosan néztem a dj-t, rendkívül érdekelt, hogy mit csinál. A következő tanévben az iskolában el is kezdtem én is tevékenykedni két darab kazettás magnóval.  

Both Miklós (Napra): A magyarok és például a kelet-németek számára a Balaton annyira meghatározó jelenség, mint mondjuk a túró rudi. Ugyanazt jelenti sokaknak, benne van a magyar néplélekben.

Jónás Vera (Jónás Vera Experiment): Földváron tanultam meg csókolózni. 

Bodóczy Zoltán Undos (Grand Mexican Warlock): Néplavór, ami minden nyáron ad valami újat. A legmeghatározóbb élményeket általában utólag szégyellem.

Szabó G. Hunor (W.H.): Számomra a Balaton nagyon sokat jelent, jobban szeretem, mint bármilyen tengert. Gyerekkoromban alföldi lévén nagyon távolinak tűnt, azt hiszem, már bőven kamasz voltam, mikor először láttam. A legmeghatározóbb élményem, amikor 2000 körül a piros Trabant kombimmal utaztunk Almádiba a barátaimmal és az autópálya közepén lerobbantunk. Úgy emlékszem, aznap már nem fürödtünk.

Fülöp Bence (Kamikaze Scotsmen): Balatonfenyves forever, egész Pécs átköltözik oda nyaranta. Legmeghatározóbb élmény? A legtöbb iszonyat jó volt – onnan kezdve, hogy Édesanyának érvelek plusz egy gombóc fagylalt érdekében, odáig, hogy tíz haverommal beomlott alattunk a stég hajnalban. Jó hely, na. 

Szőcs Gergő (Dirty Flow Club): Az égegyadta világon semmit nem jelent számomra a Balaton mivel a szigetközben nőttem fel Mosonmagyaróváron. A legmeghatározóbb élmény a fonyódi Kakas Diszkó.

Gugyella Zoltán (Bajdázó): Életem első emléke a Balaton vize – szó szerint. 3 éves koromban Földváron belecsúsztam a vízbe egy matracról. Minden világító zöld volt körülöttem – aztán apám szerencsére kihúzott.

4 

Varga Livius (Quimby): Nem tudtam, hogy a jelenetben szereplő rendőrök be vannak építve, és azt hittem, hogy ránk hívták őket, mert túl hangosak vagyunk. Annyiszor voltam úgy házibuliban, hogy kijött a rendőrség, hogy eleve ilyen gyomorreflexek jöttek rám, hogy na most megint balhézhatunk, de ez már nem az én dolgom, meg majd a filmesek elintézik, és csak hosszú percek után esett le, hogy ezek nem is igazi rendőrök.

Wolfie (Punnany Massif): Érdekessége a forgatásnak az volt, hogy előtte két napot koncerteztünk és kb. három óra alvással indulhattunk is hajnalban a szinte egész napos forgatásra. Az kifejezetten érdekes volt, hogy a brigád egytől-egyig összeszedett volt és fegyelmezett, jól működött a "munka flow".

Závada Péter (Akkezdet Phiai): A klipben eredetileg én lógtam volna fejjel lefelé a plafonról, de annyira náthás voltam, hogy a lógástól és a betegségtől majd szétrobbant a fejem. Így félúton feladtam, és átengedtem a lehetőséget Sabák Petinek.  

GRSN (Soerii & Poolek): Érdekes volt látni az énekesünk, Papp Szabi fejét, amikor a légballonos csávó mondta neki, hogy ebben a szélben nincs az az isten, hogy felszálljon vele, majd a stáb közölte vele, hogy márpedig kurvára de fel fog.

Ürögdi Ábel (Middlemist Red): A mi forgatásunk Taliándörögd talán egyetlen kocsmájában zajlott. Az egyik érdekesség az, hogy a statiszták ottani lakosok voltak, akik nem tudták pontosan, mi folyik épp. Az egyikőjük egy törzsvendégnek tűnt és csak akkor volt hajlandó maradni, ha ellátják elegendő alkohollal. Sokszor beszólt nekünk és értékelte az egész szituációt, lehet a végső felvételen hallatszódni is fog ez. A másik érdekesség, hogy annyira friss volt még a szám, amit játszottunk, hogy az utolsó részhez nem készült még el szöveg. Soma ott improvizálta végig az utolsó sorokat, amin mi nagyon jót szórakoztunk, mikor először megkaptuk a saját felvételünket.

Henri (Fran Palermo): A forgatás napján Korányi, a gitárosunk még a Sziget fesztiválon tolta az ipart. Mi ezt valamennyien sejtettük, mert ingyen jegye volt. A találkozópontra nem ért oda és telefonon se értük el, se senkit, aki láthatta a Szigeten vagy bárhol. Szívás volt, de rávettük szegény sofőrt (akinek így is extra volt ez a fuvar már, mert egy angolbulldogot is beraktunk a buszba) hogy menjünk el a lakáshoz, ahol Korányi lakik, hátha ott lesz. Elmentünk a város másik végébe, és bár esélytelennek tűnt otthon találtuk, és rátörtük az ajtót. Felöltöztetni nem volt könnyű, mert az esős-sáros fesztivál miatt minden gatyája és cipője full sáros volt. Emiatt végül mezítláb szerepel a videón, és adtunk neki a buszban egy gatyát, mert amúgy ilyen keki kommandós rövid gatyában jött száz zsebbel rajta... az meg azért mégse fér bele a Fran Palermoba.

Hó Márton (Hó Márton és a Jégkorszak): A forgatás napján megérkeztünk a fonyódi mólóhoz, elkezdtük összerakni a hangszereinket, aztán egy gigantikus nyár végi vihar elkapott minket, így pár órát az esőben ültünk a stábbal és vártuk, hogy elmenjen a vihar. Úgy volt, hogy nappali forgatás is lesz, de így maradt az éjszakai jelenet. Már augusztus vége volt, szóval éjfél után igencsak fáztunk, de ez szerencsére nem látszik annyira. A negyventagú Honvéd férfikórus remek volt, néhányan közülük azt is bevállalták, hogy búvárruhában énekeltek az éjszaka közepén a Balatonban. Kell-e ennél több?

Egyedi Péter (mindenkinek megvan a maga története): Az én jelenetem volt az első a Balaton Method forgatása során, tavaly júliusban vettük fel. Balatonfüred felé menet kétszer is leszakadt az ég, kétséges volt, hogy egyáltalán kimehetünk-e a vízre, hála istennek végül az időjárás a kegyeibe fogadta a stábot. A felvételen szereplő és éneklő lányokkal a helyszínen találkoztam először, a parton két óra intenzív próbálás alatt raktuk össze a szólamokat. Végül egy óra alatt megvoltunk a felvételekkel, a vitorlást követő mentőcsónak kapitánya a Punnany Massif-os Felcser Máté volt.

Szendrői Csaba (Elefánt): Külön érdekes sztorit nem mondanék, az egész érdekes volt az elejétől a végéig. Végülis vízibicikliken zenéltünk, alattunk búvárok, dobosok, fölöttünk egy hatalmas daru kamerával. Ha ennél még kicsit érdekesebb lett volna, talán szétrobban az agyunk a sok ingertől.

Andrew J (Bin-Jip): Napokkal a forgatás előtt egy parkolóban próbáltunk a Talamba együttessel, ahol a saját céges autójukon prezentálták, hogy kb. hogyan fog szólni a dobolás. Rögtön az első ütésnél berepedt az autójuk szélvédője. Nagyot nevettünk mindannyian és át is tértünk inkább a műszerfalra, ahol szerencsére már nem történt újabb kár. A klipforgatásunk Szántódon volt szeptember első hetében. Nem volt könnyű dolga a forgatócsoportnak, miközben mi a hajó tetején zenéltünk hárman (a kémény mellett, ami minden egyes indításnál kiköhögött egy adag szenet a fejünkre), vágás nélkül kellett felvenniük az alattunk kocsikon doboló ütősöket, úgy, hogy a leállított hajó közben ne forduljon el a hullámoktól a Balatonban. Ez párszor sajnos megtörtént, kb. tizenvalahányadikra sikerült felvenni tökéletesen, mire naplemente lett. Mondjuk ennek külön örültünk, mert így lett a legszebb a látvány a hátunk mögött.

Both Miklós (Napra): Mint az ökör, dolgoztunk. A hotel aulájában is játszottunk igen nagy hangerővel, ott jó sokan voltak, de kint az utcán is sokan megálltak, mikor a szálloda homlokzatán zenéltünk.

Jónás Vera (Jónás Vera Experiment): Szerintem sikerült kifognunk szeptember leghidegebb és legszelesebb éjszakáját. Orkán erejű vihar, nyirkos bénaság, némi eső. Viszont ehhez képest elég összeszedetten tudtunk működni, nagyon tanulságos volt ilyen koncentráltan dolgozni. Örülök, hogy nem látszik a fagyhalál-hangulat a videón. 

Bodóczy Zoltán Undos (Grand Mexican Warlock): Összevesztünk a karmesterrel és azóta se békültünk ki.

Szabó G. Hunor (W.H.): Azt hiszem, én is azt mondanám, amit Vera mesélt a Jónás Vera Experimentből, aminek szintén tagja vagyok. Éjszaka érkeztünk a forgatás helyszínére. Viharos szél volt, rettentően hideg, soha nem láttam még annyira háborgónak a Balatont. Vártunk néhány órát, hátha alábbhagy a rossz idő, de sajnos csak kicsit mérséklődött, muszáj volt elkezdenünk a forgatást, ha már leutaztunk és a stáb is összeállt. Mire sikerült elkészíteni a minden szempontból jónak ítélt felvételt, öt óra lett és kb. két fok. Nem tudom, mennyire látszik rajtunk a filmben, de addigra nem voltunk már túlzottan vidámak. Emlékszem, a végtagjaimat  már nem éreztem reggelre és a jobb fülemre elvesztettem a hallásomat. Na jó, azt azért nem.

Fülöp Bence (Kamikaze Scotsmen): Ritkán éli meg az ember, hogy teljes zenekari felszereléssel rükvercben vágtat egy tűzpiros Cadillac kabrió szélén ülve, mínusz tíz fokban egy sötét erdőben. Lényegében a Scar Tissue videoklipjének inverzét éltük át. 

Szőcs Gergő (Dirty Flow Club): Szimler Bálint Rendező Úr az út és a salföldi tó közötti nádast egymaga lesétálta három perc alatt és ezek után őszintén hitte, hogy ezt hét zenész hangszerrel a kezében enyhén ittasan reprodukálja. (Nem is lett benne a filmben.)

Gugyella Zoltán (Bajdázó): Gyalog másztunk fel a Csobánc tetejére a hangszerekkel. A helyszínen nem volt áram, úgyhogy teljesen akusztikusan vettük fel a dalt, a mikrofonok és a hangfelvevő is akkumulátorról ment. Ákos vállalta, hogy felül a várrom tetejére a citerával (ott ült fél napot). Közben egyre hidegebbek lettek a szelek, én szó szerint remegtem, annyira fáztam. Csoda, hogy egyáltalán mozdultak az ujjaink a húrokon. A végén már örültünk, hogy lement a nap.

A filmet jelenleg négy moziban tudjátok megnézni Budapesten: a Corvinban, a Művészben, a Toldiban és az Urániában. Vidéki vetítési időpontok is érkeznek hamarosan.