Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kolláth Zsolt érdekes figurája a magyar undergroundnak. Miközben stúdiójában hangmérnökként dolgozik, szabad perceiben verseket ír. Ezekből a versekből már megjelent egy kötetnyi Partra lépek címmel, és most – egyedülálló módon – azon fáradozik, hogy műveihez videoklipek is szülessenek. A magyar költészet napja alkalmából beszélgettünk vele zene és vers kapcsolatáról, az interjú végén klippremierrel.
Mióta írsz verseket?
Körülbelül 10 éves korom óta. Emlékszem arra a sárga papírra, amit nagypapám padlásán találtam az orosz szótárában, és hogy arra másoltam az első verseimet. Szerintem édesanyámnak megvan még valahol.
Milyenek a visszajelzések a kötettel kapcsolatban?
Talán a legértékesebb visszajelzés az olvasók részéről, hogy immáron több mint 400 fotót küldtek, amint elviszik a kötetet a világ minden tájára, vagy a leglehetetlenebb helyzetekben mutatják be a kötetet. Született már víz alatti fotó, ahogy korallok társaságában, búvárruhában olvasgatják a Partra lépeket, de a jégcsaposra fagyott Niagara vízesés előtt is készítettek már képet a könyvemmel.
Hogy jött az ötlet, hogy a saját verseidet zenésítsd meg, illetve készítsél belőlük klipet?
Az első “vers-videót” Hőna D barátom készítette el a születésnapomra. Horvátországban nyaralt, amikor leforgatta a címadó vershez a meglepetés klipet. Amikor megmutatta, földbe gyökerezett a lábam, szólni sem tudtam, annyira jól esett, ahogy megértette a mondanivalóját, és hogy milyen képi világot tett mellé.
Szerinted így a vers jobban eljut a közönséghez?
Igen, biztos vagyok benne. Sok ember azért jelölt be Facebookon, mert a kollégája, barátja, barátnője mutatta neki a klipet, és amikor rákerestem, én lepődtem meg a legjobban, hogy több tucat playlistben ott vannak ezek az alkotások.
A vizuális megvalósítás mellett fontos, hogy zenei formába legyen öntve?
A költészetemben nem mindig a rímek pontossága, vagy a szótagszámok azonossága a legfontosabb. Sokkal inkább a mondanivaló, a közölnivaló üzenet. Ebből fakadóan sokaknak nehéz lehet zenei formába önteni a verseimet, hiszen ott szinte minden esetben nagy hangsúlyt kap a 4/4-es ritmika. Így az „acappella” némileg kényszerpálya, de a bőrömből kiugranék, ha valaki csinálna egy hörgős metál, vagy egy anti-folk feldolgozást. Egyébként a költészet sokáig szorosan összefonódott a zenével. Gondoljunk akár csak Balassira, aki közismert dallamokra írta meg verseit.
Igen, és ha már itt tartunk, Balassi amellett, hogy művészileg új irányt mutatott, hűen ábrázolja saját korát is. Ez jól bejött neki 450 éve, de szerinted mi a költő feladata ma?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Több “feladatot” is látok, amivel nem szeretnék azonosulni. Ugyanakkor több dolog akad, amiben megtalálnám önmagam. Még keresem az utat, hogy helyes-e egy stílusirányzat, egy oldal, vagy akár egy politikai erő mellett letenni a voksunkat. Sok író, költő, zenész barátom azt mondja, „én nagy ember szeretnék lenni, és ezért bármire képes vagyok”. Szerintem egy költő feladata ma éppen ezeknek a dolgoknak az elkerülése, és őszintén a gondolatairól, az érzéseiről írni. Nem a mi dolgunk megítélni, hogy XY jó író-e, azt majd az utókor fogja eldönteni.
A premier:
A többi klip lejátszási listája:
