Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A dalmegosztás ezúttal nagyon változatosra sikeredett, és tele van feltörekvő fiatalokkal, valamint korábban máshonnan ismert zenészek projektjeivel. De tényleg, ezúttal aztán nem minden poprock, van itt funky, punk rock, szintipop, sőt egyszál zongorás, beatboxos-gitáros-looperes, és még pszeudo-buddhista rappes produkció is, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik. Szóval látókörtágítás és sok zenei finomság vár rátok, ha lejjebb tekertek.
A Hoodoo Offenders tagjai nem most kezdték a szakmát, hiszen olyan zenekarokból lehet már ismerni őket, mint az Amber Smith, az EZ Basic, a Kollaps vagy a Supersonic. Ezek után nem meglepő, hogy az egy légtérben, együtt felvett bemutatkozó albumuk színvonalasra sikeredett. Különösen a közepe, de például a felpuhított Queens of the Stone Age-re hajazó, albumzáró Part of You is tök jó szám. Összefoglalva: jó riffek és lendület kilenc dalon át. Sőt, még glam rock is, ami nekem külön tetszett.
A fenti képen is látható kecskeméti Marauders legújabb száma megtévesztő, hiszen egy kisebbfajta hörgésnek is beillő ordítással indul, de aztán mégis dallamos pop rockot kapunk a srácoktól a szokásosnál egy picikét keményebb hangszereléssel. A Pixie Dust így pont az a kategória lett, amit valószínűleg nem játszana a Petőfi rádió, pedig nyugodtan megtehetné.
Nem is tudom, mutattam-e már az újraindult dalmegosztásban funkys alapú számot, de ha nem, akkor most már biztosan mutatok, méghozzá a 2014-es Talentométer pop/rock kategóriájának győztesétől, a Brusselstől. A könnyed hangulatú zene némileg ellentmondásban van a dal szövegével, de igazából az is a szakítás utáni megkönnyebbülésről szól, szóval a felhők azért a szövegben sem olyan sötétek. Kellemes dal a The Reason, és bár a refrén azért kevésbé stílusos, ha továbbra is fejlődik a zenekar, ők lehetnek az új Mary PopKids.
Érdekes körülmények között született meg a punk rockot és a poszt hardcore-t ötvöző Crashlander zenekar új EP-je, ugyanis a tagok két év koncertezés után pont akkor döntöttek úgy, hogy felveszik, mikor a tanulmányaik befejezése után szétszéledtek a világban. Így hát távmunkában rögzítették a dalokat, amik közül a Foggal/Körömmel címűt azért választottam ki, mert egyrészt van szöveges videója, másrészt pedig király benne a gitárszóló. Az egész EP-t pedig erre találjátok.
Nagyon jó kis szintipop számot csinált a Clayfeet, ami olyan, mintha a nyolcvanas évekből csöppent volna ide. A Severance-hez ráadásul a stop motion klipet egy tizennégy éves lány készítette, ami egy kócos lányka kalandjait kíséri végig.
A mára megszűnt Kontrolalter billentyűse, Gódor Bálint szólóban folytatja, konkrétan most hozta ki első albumát, amin tizenkét zongorás dal található. Ebből kifolyólag a Strawberry elég távol esik a mainstream popzenétől, de mégis elég könnyen fogyasztható, és vannak rajta kifejezetten szép számok is. Ezek közül a legszebb szerintem a címadó dal, amit én mondjuk egy háborús pusztítás utáni lassú újrakezdésről szóló dokumentumfilm alá raknék be. Pihentető, stresszoldó zene munka utáni, fáradt délutánokra.
A korábban a Gonzo zenekarban játszó Csatlós Pál saját produkcióval jelentkezik Mopho néven, aminek első dalát hallhatjátok alább. A Turbulence szövegét és a hozzá készült videót a Sanghajban élő Nicky Almasy fotó- és videóművész készítette, énekelni pedig Darabos Dávidot hallhatjuk ebben a fütyörészős és kellemes, barátságos alternatív rockdalban.
Beatboxol, gitározik, és a loopert használja új dalában Űrlénykirály, akit egyébként a Gyík zenekar tagjaként lehetett eddig ismerni. Maga az élőben felvett Nincs gáz és fék sincs pedig abszolút szórakoztató és teljes értékű szám, annak ellenére, hogy csak egy ember adja elő. A klipben mást nem is láthatunk, csak ahogy a májusban új EP-vel jelentkező Űrlénykirály zenél, ami az első dalból kiindulva remek lesz.
Ialaz már fiatalkora óta zenével foglalkozik, és leginkább a trip hop, a downtempo és a chillwave volt rá hatással. Ez hallatszik is Flow című bemutatkozó lemezén, amit egy német kiadó gondozásában jelentetett meg. Ialaz sokféle hangzást, hangszert használ annak érdekében, hogy olyan komplex zenei jelenséget hozzon létre, mint amilyen a szivárvány a természetben. Az biztos, hogy az album tényleg eklektikus lett, és egyébként nekem az olyan letisztultabb, finomabb számok tetszenek rajta jobban, mint a Guardian Angel.
Egyfajta pszeudo-buddhista rapként lehetne értelmezni Sucram bemutatkozó lemezét. A Lézer Tarott Buddha Bár című, 14 dalt számláló, ám mindössze 19 perces anyag a hagyományosabb hiphop vonalat igyekszik követi – bár még mindig nagyon outsider ahhoz, hogy egy átlagos raprajongó bólogasson rá. Európai füllel baromi vicces, ám ritka nyersen szóló indiai hangminták, jó adag Madlib-fless, és olyan szövegek, mint „A világ túl lassú, vagy én vagyok gyors, / Minden ember potenciális rántott hús.” A lemez innen tölthető.
