Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kötelezően elpuffogtatandó frázisokkal kezdeném: az At The Gates nélkül nem lenne ugyanolyan ma a metálzene. A skandináv (svéd) dallamos death metal alapzenekaráról van szó, aminek egy albumáról annyi riffet loptak már le az azóta befutott metalcore-zenekarok, amennyit nem szégyelltek. A zenekar ugyan gyaníthatóan azért zenél újra a tizenakárhány éves szünet után, mert a feloszlásuk óta népszerűbbek lettek, mint valaha, de ez már csak azért sem számít, mert a karrierjük legkreatívabb időszakában esélyünk sem lett volna megnézni őket magyar színpadon. Meg aztán: miért ne zenélnének, ha jól csinálják? (A nyitókép nem a helyszínen készült.)
A Hegyalja elmaradása talán a legszerencsésebben az At The Gates esetén alakult. Ez a brutális csomag egy fesztiválszínpadon valószínűleg nem lett volna ilyen hatásos. A szellőzetlen, párás Dürer klubtermet szinte szétfeszítette az energia a zenekartól. Ez a zene rossz hangzással értékelhetetlen lenne, de szerencsére erről itt szó sem volt. Már az első szám kristálytisztán, minden hangszert megmutatva szólt. A legkisebb finomságok is kihallatszottak a dalokban. Az olyanok, mint a Coldban a cin pörgetések, vagy bármelyik cizelláltabb, dallamos riff. Egy fanatikusnak az maga volt a mennyország. Aztán az is nagyon feltűnő volt, hogy a basszusgitár mennyire hangsúlyos az At The Gates zenéjében. Leggyakrabban a harmóniákat is az adja, vagy támasztja alá úgy, hogy az ember a fogósságot csak a gitároknak tulajdonítaná, a basszus nélkül mégsem lenne ugyanaz. Az At The Gates ma is egy feszes, ellenállhatatlan zenekar.
A setlist talán a régi motorosoknak nem annyira kedvezett, mivel a zenekar nem szégyelli az új lemezét, de ezek a dalok jól illeszkednek az életműbe. Annyi különbség van talán, hogy monumentálisabb, nagyvonalúbb hangulata van ezeknek, de az alapok ugyanazok. A zenekar sokat nem kommunikált a közönséggel, de Tompa Lindberg szimpatikusan, fáradhatatlanul nyomta végig a koncertet, és küldte a számokat például a Bridge To Solace-nek. Azt is megígérte, hogy nem utoljára jártak Magyarországon. Úgy legyen!
