Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Már csak pár nap van hátra hazánk legnagyobb zenei rendezvényéig, amin idén is rengeteg érdekes koncert lesz, ezért a világzenei ajánló után most megmutatjuk, szerintünk melyik az a tíz könnyűzenei koncert a Szigeten, amit mindenképp érdemes megnézni. Úgyhogy aki úgy döntött, hogy a horvátországi nyaralás helyett idén a Hajógyári-szigetet választja, vagy csak kijönne egy napra megnézni a kedvenc előadóját, az ezeket a bulikat ne hagyja ki. A poszt végén pedig fellelhető egy mixtape is azokból az előadókból, akik valamiért nem kerültek be a tíz kiemelt név közé, de ettől még abszolút jók lehetnek.
Ugyan a Sopronba utazók tavaly már láthatták a Foalst, ettől még mindenképp helyük van a listán az oxfordiaknak. Már csak azért is, mert augusztus 28-án megjelenik negyedik lemezük, amiről az előre belengetett két szám, a What Went Down és a Mountain At My Gates elég ígéretesnek tűnik. Ezekre biztosan lehet számítani csütörtök este fél nyolctól, meg persze régebbi indie rockos és újabb elszállós, grandiózusabb dalokra is. Na meg kiderül majd, hogy az alapvetően nagyon jó koncertzenekarnak mondott csapat mit kezd a hozzá talán jobban illő, a Volthoz képest vélhetően nagyobb és nemzetközibb közönséggel. Szerintem jó lesz.
A Kasabian már visszatérő vendég a Szigeten, úgyhogy ha nem jöttek volna ki tavaly egy olyan jó albummal, amit mi például a nyolcadik helyre raktunk az év végi toplistánkon, akkor lehet, hogy csak a mixtape-ben találkoztatok volna velük. De kijöttek, sőt, headlinerek lettek a Glastonburyn is, úgyhogy azt hiszem, egy év késéssel itthon is nagyon érdekesek lehetnek, és érdemes lesz megnézni, hogy milyen koncertet pakolnak össze immár ötlemeznyi, meglehetősen változatos repertoárjukból.
Elég szerencsétlen időpontot kapott a Future Islands, hiszen egyrészt átfedésben lesz a Florence + The Machine-nel, másrészt a melankolikus, álmodozós szintipopjához talán még korai a kedd este tíz óra. Aki viszont már a fesztivál második napján is elég fáradtnak érzi magát, vagy mondjuk sikerült egy nap alatt elveszítenie a párját, nyugodtan menjen el az A38 színpadhoz egy kis léleksimogatásra, nem fogja megbánni, hiszen a baltimore-i zenészeknek olyan szép dalaik vannak, mint például az alábbi.
Ha már a nem túl jó időpontválasztásoknál tartottam, jöjjön most a Marina and the Diamonds, aminél én először nagyon meglepődtem a háromnegyed hatos kezdésen. Aztán utánanéztem, és több fesztiválon is délután léptek fel az utóbbi időben, szóval lehet, hogy a szervezők tudnak valamit. Ha viszont azt nézzük, hogy ebben az idősávban lép fel a nagyszínpadon a Horrors, a Hollywood Undead, a Rudimental és a Ting Tings is, akkor az azt is mutatja, hogy elég erős lett az idei lineup. Igazából mindegy is mikor van, a zenekar színvonalas popját érdemes lesz meghallgatni élőben.
Az imént azt írtam, hogy elég erős a Sziget idei lineupja, de ezt a kijelentést pontosítani kell azért kicsit: összességében, a tömeget nézve és összehasonlítva az elmúlt évekkel szerintem tényleg bőven a jobbak között van, de ezzel együtt az is igaz, hogy igazán kiemelkedő név nem nagyon szerepel idén a plakátokon. Mondjuk Robbie Williamst lehetne mondani, de rá is sokkal kevesebben kíváncsiak 2015-ben, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Valójában a fesztivál egyik legjobb, szombat esti időpontját kapó Kings of Leon sem az, ráadásul a 2008-as Only by the Night óta igazán nem is dobott nagyot, én mégis érzek potenciált a srácok stadionrockjában. Úgyhogy igazából nem tudom, hogy mi lesz. A legjobb az lenne, ha esetleg sikerülne magukkal ragadni a közönséget egy katartikus koncerten, de könnyen elképzelhető az is sajnos, hogy ilyen lesz a fellépés.
Aki szeretne az egy hét együttlét alatt az angolon és a magyaron kívül más nyelven is hallani énekelni valakit, annak CRO-t ajánlom, aki saját állítása szerint raop műfajban nyomul, ami a rap és a pop keveréke. Igazából inkább azt lehet mondani, hogy elég slágeres popot csinál, amiben tényleg van rap is, de nem olyan mértékben, hogy az bárkit is elrettentsen a meghallgatásától. A leginkább azonban azért érdekes CRO zenéje, mert ha csak hallgatod, és próbálsz elvonatkoztatni a nyelvtől, sok száma alapján simán gondolhatnád amerikai előadónak is, ez pedig nagyon jól mutatja, hogy a kontinensen nem csak eurovíziós slágereket lehet írni.
Lesz persze a nagyszínpadon Avicii és Martin Garrix is főműsoridőben, de aki bulizni akar, annak én inkább a Rudimentalt ajánlom, hiszen a srácok azért mégiscsak hangszeres drum’n’bass-t, és nem kőprimitív EDM-et tolnak, ráadásul elég aktuálisak és slágeresek is, és vélhetően egy nagyon lendületes koncertet fognak adni. Ráadásul az is garantált, hogy a tavalyi Balaton Sound-os fellépésükkel ellentétben idén már mi is meg tudjuk őket nézni, hiszen a nagyszínpadon fognak fellépni, nem egy zsúfolt sátorban. Vasárnapra utolsó nagy bulinak azért a Rudimental-Limp Bizkit kombó elég jó lehet, Fred Dursték ugyan már eléggé lejártak, de tavaly például azt is írtuk róluk, hogy a Limp Bizkit egy pazar koncertzenekar.
Jobbkor talán nem is jöhetne a Szigetre a Florence + The Machine, hiszen nemrég megjelent legújabb albumuk nagyon sikeres, a megjelenése hetében listavezető lett az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, meg hat másik országban is, és bár az agyonjátszott Ship to Wreck nekem annyira nem jön be, olyan jó dalok is vannak rajta, mint például az alábbi Delilah. Plusz annyira jól jöttek ki Dave Grohl lábtöréséből, hogy idén még a Glastonburyn is headlinerként léphettek fel, ami szintén remekül sikerült, a Gigwise például odáig volt a koncertért. Ezek után tényleg úgy néz ki, hogy Florence Welch-ék barokkos popja a fesztivál egyik legnagyobb dobása lehet. Csak az a kár, hogy egyszerre nem lehet Future Islands-en is lenni.
Kwabs azok közé az A38-as fellépők közé tartozik, akik még nem annyira befutottak, hogy nagyszínpadosak legyenek, de feltörekvők, aktuálisak, és bennük van a potenciál, hogy elsővonalas előadókká nőjék ki magukat. Szóval ez olyan koncert lesz, amivel később lehet majd májerkodni, hogy én már „akkor” láttam. A potenciálnak talán csak a finom neo-soul stílus szab gátat, de ki tudja, végülis az alábbi számot már most mindenki ismeri.
Sokáig úgy gondoltam, hogy nem rakom fel az Interpolt a listára, és a hideg, elegáns gitárzenéjük helyett valami üdítőbb friss előadóval, mondjuk Foxes-szal zárom a top10-et, de aztán végül mégis a New York-i zenekar került ide. Ennek pedig két oka van: az egyik, hogy a 2011-es szigetes fellépésük óta megjelent El Pintort kifejezetten szerettem, és rajtam kívül még sokan így voltak ezzel, úgyhogy tényleg érdemes lesz megnézni őket újra. Másrészt pedig azért, mert az egyik legjobb programnak ígérkezik a Szigeten a Maccabees-sör-Foals-sör-Interpol este (aki igazán lelkes, az sör helyett megnézheti a Ting Tings, a Balthazar vagy Ellie Goulding koncertjét is), és ezt az estét vélhetően olyan szépen zárja majd le a zenekar, mint a poszt szöveges részét az alábbi számuk.
Most pedig jöjjön az a rengeteg előadó közel másfél órában, akik akár fel is kerülhettek volna a listára, de végül nem úgy alakult. Kellemes hangolódást!
