Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az igen erős hazai világzenei felhozatalból nehéz csak tízet kiválasztani, ezért az a minimum, hogy hozzácsaltunk plusz egyet. Az így kialakult kép megnyugtatóan színes, és ismerve nemzetközi world music trendeket és zenekarokat, bátran kijelenthetjük, a magyar világzenénél nem találni jobbat széles e világon. Sorrendet nem lenne értelme felállítani, ezért haladjunk abc-rendben.
Buda Folk Band: Saját gyűjtés (Fonó)
Ez a rendkívül serény és öntudatos városi folkbanda – ami már családi vonatkozások okán is, de néhány ponton formailag is a Muzsikás utódjának tekinthető - világi népzeneként lőtte be saját stílusát, jelezve, hogy a magyar népzene önmagában világzene. Már az elején sem pusztán hagyományőrző zenekarként indultak, ezen a harmadik lemezükön pedig olyan sűrű utazást kínálnak, amibe érdemes becsatlakozni. Idén bekerültek a Womex 2015 showcase programjába, ahol annyira intenzív koncertet adtak, hogy bizony nehéz volt utánuk bármi másra ráhangolódni.
Cimbaliband: Moldva (Fonó)
A Cimbaliband képes megőrizni minden erényét úgy is, hogy időnként elmegy a popzene határáig, legalábbis folk irányból szemlélve. Persze a kommerszet messze elkerülik, egyértelműen született és kiművelt tehetségek, így képtelenek lebutítani magukat. Nagy-nagy veszteség is lenne, mert jelenleg ők a legjobb balkáni muzsikákban érdekelt zenekar széles-e hazában, náluk színesebben, energikusabban és lazábban senki sem képes a kárpát-medencei zenéket összemixelni! Minden lemezekről azt hiszem, hogy az a legjobb, aztán persze megfejelik. Most a Moldva a csúcs…
Cimbalomduó (Balogh Kálmán és Lukács Miklós): Összehangolva (FolkEuropa)
A világ legjobb cimbalmosai természetesen hazánkfiai: Balogh Kálmán inkább a folk felől érkezett, míg Lukács Miklósnak a dzsessz az igazi otthona, aztán mára már, túl számtalan lemezen, koncerten és projecten, jócskán meghaladták a műfaji megkötéseket és határokat. Ezen a második közös albumon súlya, ereje, feszültsége és békéje van minden egyes hangnak, de a csendeknek és hangközöknek is. Bizony itt már a muzsika mindennemű anyagi vetületétől valóban eloldódunk, és a tiszta érzelmek szférájában járunk. Mestermű.
Kaláka: Ünnepi szonettkoszorú, József Attila tiszteletére (Gryllus)
Igazi ünnep, amikor a Kaláka úgynevezett felnőtt lemezt készít, igaz, mivel velük nőttünk fel, nehéz meghúzni az ilyesféle határokat. Most József Attila Hazám című költeményének 7. szonettje van terítéken, amire kortárs költők (többek közt Lackfi János, Tóth Krisztina, Térey János, Szálinger Balázs, Zalán Tibor és Erdős Virág) írtak a hazával, magyarsággal kapcsolatban fontos és égető kérdéseket boncoló új verseket. Amitől pedig ez az egész igazán működik, azt egyszerűen úgy hívják, hogy Kaláka! Egyszerre áradó, szívszorító, elengedő, örömteli és még hosszan sorolhatnánk érzelmi töltetének elemeit, maradjunk abban, hogy kihagyhatatlan.
Lovász Irén + Groove & Voice Trio: Hangtájkép (Siren Voices)
Lovász Irén, az egyik legkedvesebb hanggal megáldott és technikailag magas szinten képzett énekesnőnk a Gyógyító Hangok című négyrészesre tervezett lemezsorozatának második fejezetét, a 2007-es Belső Hangot írta újra két muzsikustársával, Horváth Kornél ütős-fuvolással és Mizsei Zoltán szintetizátoros-énekessel. Ezzel most igen jól jártunk, egyrészt mintha Weöres Sándor és Hamvas Béla eleve nekik és erre az anyagra költötte volna szövegeit, másrészt pedig természeti hangokkal és a sok akusztikus hangszínnel olyan elmélyült ambient tablót varázsoltak elénk, amire még nemigen volt példa.
Majorosi Marianna: Szerelmesnek nehéz lenni (Fonó)
A Csík zenekar énekesnőjének második szólólemeze azért is fontos album, mert míg a debütálás tíz éve a női lét bimbózásában tobzódott, most a felnőtt életet járja körbe, annak minden örömét és buktatóját megénekelve, és mindezt olyan erővel és átéléssel teszi, hogy erre már remélhetőleg megnyílik a szívünk. Majorosi Marianna komoly művészi-láttató vénával és káprázatos hanggal megáldott énekesnő, ez a húsz zenész közreműködésével létrehozott, sokszínű, de azért elsősorban népzenébe mártott album pedig remek szerkesztésű műfaji tabló – miközben a popzenéről is van érvényes mondanivalója.
Makám: Holdfényt vetettem (Z Paraván)
A Makám harminc éves pályafutásának legjobb lemezeként írtunk róla nemrég, és persze szabad ezzel vitatkozni, de van jobb ötletünk: tessék próbát tenni vele. Egy közel négy évre eltűnt, majd mégis megkerült anyagról van szó, amit Krulik Zoltán zenekara idén pár hónapos pluszmunkával készre fazonírozott. Újabban nem Krulik Zoltán saját verseire íródnak a lemezeik, idén már kijött egy remek szólóanyag Petri szövegekre, ez az új album pedig Weöres Sándor bűvöletében készült. Buborék finomságú a zeneiség és szívmasszázs gyönyörűségűek az énekdallamok, megismételjük: a Makám legjobb lemezét üdvözölhetjük fizikai inkarnációjában.
Parasztünnep: Parasztünnep
A Parasztünnep négy tapasztalt népzenész közös gyermeke, amiben úgy képesek túllépni a hagyományőrzés bűvkörét, hogy a tradicionális muzsika minden erényét és erejét képesek megőrizni, sőt meghaladni. De ez ne tűnjön szentségtörésnek, csak annyit jelent, hogy nincs benne semmi muzeális, minden pillanata élő, lüktető valóság. Amikor pedig énekelnek is (Balaton, Rabnóta és Vadkacsa) a szív is megindul. Brasnyó Antal (akit leginkább Lajkó Félix zenésztársaként ismerhet a nagyközönség) és csapatának rendhagyó folklemeze folytatásért kiált, reméljük, nem csak egylemezes projectről van szó!
Sebő: 68 (Gryllus)
Sebő Ferenc újabban két muzsikus-énekesnőt (Soós Rékát és Tímár Sárát) is bevett zenekarába, így jól ismert hangzása és világa egyrészt új színekkel gazdagodott, azonban ettől zenéjének és kicsengésének lényege kicsit sem sérült – amit persze nem is igen szeretnénk. Sebő idén 68 éves, és még a világ 68-as eseményei is meg vannak idézve a booklet bevezetőjében, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy ennél jobb trubadúrzene nincs a földön és nem is lesz soha. Belemerülni kiváltképpen ajánlatos, ám roppant veszélyes: ritka természetes érzés, ahogy körülölel, kikeveredni belőle ezért kifejezetten fájdalmas.
Zűrös Banda: Zűrös Banda (Fonó)
A Zűrös Banda nem úszhatja meg, hogy ne világzenei szupergrupként tekintsünk rá – olyan zenekarok tagjai alkotják, mint a Pravo, a Fabula Rasa, a Fianna, a Makám és a Fanfara Complexa - de szerencsére ettől még távol áll bármiféle alibizéstől és rutinmutogatástól, viszont elsöprően energikus és gazdagon hangszerelt balkáni tabló makedón, szerb, magyar és román zenei hagyományok metszéspontjában. Meggyőző, bikaerős debütálás, kíváncsian várjuk a folytatást. Nekik viszont az elismerésre nem kellett semennyit várniuk, az album rögtön megjelenésekor felkerült a World Music Charts Europe 20-as listájára.
+ 1:
MásKép: Új Lenyomat (Fonó)
Idén kiváltképp erős lemezekkel jöttek ki a régi nagy trubadúrok, és ebben a mezőnyben is élet-, és versenyképesnek bizonyult debütálásával a csongrádi MásKép zenekar, első körben József Attila és Weöres Sándor megzenésítésekkel. Balkáni, ír, afro és közel-keleti elemek jazzes és gitáros folk köntösben, és miközben nincs semmi elkenve, sem eltúlozva, a kontúrok és a minőség precízen belőve, valamint újfent rácsodálkozhatunk, hogy bőven elég a boldogsághoz, ha valami ízes és természetes hangon szólal meg. Pigler-Bagi Hajnalka énekesnő pedig máris feliratkozott a kedvencek közé.
