Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szombat este a Dürer Kertben mutatja be új, Err címmel megjelent lemezét az Insane. Ez kitűnő alkalmat kínált arra, hogy elbeszélgessünk a zenekarral. Volt is miről, hiszen az utóbbi években Érsek Gábor dobos és Tóth Bertalan énekes mellé egy teljesen új hangszeres szekció érkezett, akiknek nagy szerepük volt abban, hogy a nehezebb időszak után saját bevallásuk szerint eddigi legkiforrottabb anyagukkal térjenek vissza. Új felállás, új lemez, George Orwell, klasszikus zenei képzettség, múltidézés, valamint a zenekar kedvenc új dalához készült szöveges videóklip - mindez a hajtás után olvasható.
Az utolsó anyagotok, a Concord The World óta már négy év telt el. Mi tartott ennyi ideig?
Érsek Gábor: Csak a szokásos, amivel minden hozzánk hasonló zenekar is küzd a mindennapokban: sokat dolgozunk, mindenki szanaszét van. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a Concord után volt néhány tagcserénk is, ami szintén nem kedvez a gyors lemezírásnak. Az új anyag megírása nagyjából másfél évig tartott, viszont maguk a felvételek már nagyon gyorsan lezajlottak.
A első promófotókon még négyen szerepeltetek, de már ismét teljes a csapat. Hogy állt össze a mostani felállás?
ÉG: Az ötödik tag Varjas Dani gitáros, aki körülbelül egy éve koncertezik velünk, egyébként Kovács Zoli nagyon régi haverja. Vele annyiban maradtunk eleinte, hogy lássuk meg először, hogy alakul majd a közös történetünk. Aztán úgy alakult, hogy itt maradt. A Concord lemez után rövid idő alatt a zenekar háromötöde távozott, egy turnét különböző beugrós arcokkal oldottuk meg. Németh Ádámot, vagy ahogy többen ismerik, Ballt úgy találtuk meg, hogy feladtunk egy hirdetést, amire elég sokan jelentkeztek. Ő eredetileg gitáros volt a Subliminal Mergerben, de nekünk akkor pont bőgős kellett, és szerencsére kiderült, hogy azt is jól csinálja. Egyből működött vele a kémia, úgyhogy három éve itt van már velünk. Zoli meg szintén régóta járkált velünk beugrós gitárosként, és nagy örömünkre szintén állandó tag lett.
Az új tagok mit tettek hozzá a zenekarhoz?
Tóth Bertalan: Egyrészt az új lendületet hoztak. Ők már a pár évvel fiatalabb generációt képviselik, náluk a motivációk, élmények megtapasztalása, keresése sokkal aktívabb, mint néha nálunk, de ez minket is feltöltött. Ahogy bekerültek a zenekarba, iszonyatos erőbedobással kezdték vetették bele magukat ebbe az egészbe, így aztán mi, a régebbi tagok is ugyanúgy felvettük a ritmust, ez pedig mindenkit inspirált. Ne feledjük el azt sem, hogy zeneileg is sikerült előrelépnünk ezzel a felállással. Zoli például eleve hangszerész, és talán nem is volt olyan gitárosa még a zenekarnak, akivel ilyen gördülékenyen ment volna a munka. Ott vannak a fejében az alapok, a zeneelmélet, és ugyanezek elmondhatók Daniról is. Szinte azonnal első hallás után eljátszottak bármit, és kitűnő ötletekkel jöttek elő, harmóniákat, ritmusvilágot illetően. Ez pedig hatalmas löketet jelentett nekünk is, hiszen nem úgy kellett a régi dalokat megtanulni, és az újakat megírni, hogy heteken át gyúrjuk a témákat, amíg valami összeáll. Gyakorlatilag az első ötleteket követően nagyon rövid idő alatt megszületett minden. Ez a lendület nagyon kellett már nekünk, enélkül lehet, hogy most nem az új lemezről beszélgetnénk.
Hogyan készült az új lemez anyaga?
ÉG: Ahogy sok más zenekarnál, nálunk is a klasszikus próbatermi jammelés ment sok éven keresztül. Általában a gitárosok hoztak pár riffet, és azokból közösen felépítettük a dalokat. Most viszont Zoli sokat demózott otthon, így kész dalokkal érkezett a próbára. Azokból néha elvettünk, néha hozzáadtunk, együtt alakítgattuk őket, amíg végül összeállt a lemez. Daninak is van egy dala, amit teljes egészében ő hozott, és ahhoz képest, hogy turnégitárosként indult, egy csomót játszik a lemezen. A szövegeket teljes egészében a Berci írta.
TB: Zoli és Dani tulajdonképpen teljes, meghangszerelt demókat készítettek, amiket aztán mindenkinek csak végig kellett hallgatnia, bár persze nyilván alakultak a dalok a tényleges felvételekig.
Szóba kerültek a szövegek. Berci, erről esetleg beszélnél bővebben is?
TB: A szövegeket illetően nincs átfogó témakör vagy koncepció. Inkább olyan dolgokról írtam, amelyek az elmúlt két-három évben történtek velem, vagy amiket a zenekarral közösen megéltünk. Beszéltünk a tagcserékről, az egyik dalban, még ha nem is közvetlenül, ezt a témát is érintettem. Ugyanakkor nem szoktam szájbarágós, direkt szövegeket írni. Nagyon szeretem az allegóriákat, ilyen megoldások már az előző lemez szövegeiben is voltak. Az újról a személyes kedvencem a Bright Cold Day in April, amit George Orwelltől az 1984 ihletett, sok idézet is található a dalban. Ez a kedvenc könyvem, már számtalanszor elolvastam életem során, még angolul is. Régóta terveztem egy ilyen típusú szöveget, és most meg is valósulhatott. Ezúttal végre született egy olyan dal, ami tökéletesen alá tudta támasztani a mondanivalót. Amire még érdemes kitérni, az a magyar nyelvű dal, ami két változatban is szerepel az albumon. Ennek nem én írtam a szövegét, mivel úgy éreztem, hogy nincs még annyi tapasztalatom ezen a téren, mint az angol nyelvnél. A magyar változat Kovács Dánielnek köszönhető, akit A Losing Seasonből ismerhet a közönség. A saját zenekarán kívül másoknak is sokat dolgozott már, és úgy gondoltam, ehhez a dalhoz az ő stílusa tökéletes lenne. Az is lett: se nem nyálas, se nem túlgondolt, mégis tele van érzelmekkel, mondanivalóval, ami kitűnően passzolt a szám elgondolkodtató, reményteli hangulathoz.
A To Err Is Human dal címe mire utal?
ÉG: Ha nagyon leegyszerűsíteném, akkor talán arra: megbocsátani az egyik legnehezebb emberi erény.
Bár a zenétekből nem derül ki elsőre, de a mostani felállásban több tag is klasszikus képzettségű zenész.
TB: Én hegedültem sok éven keresztül, jártam zeneiskolába - szolfézs, nagyzenekar, és természetesen zongoráztam is. Zoli szintén klasszikus képzettségű arc, ez mindenképpen hatalmas plusz jelent. Maga a zeneelméleti tudás, ha egy zenész ért a kottához, tudja, mi miért történik a zenében, borzasztóan ki tudja tágítani a határokat, és rengeteg időt spórol meg a zenekarnak. Nagyon le lehet rövidíteni egy dal megírását, amikor nem azt keresed, hogy mi az, ami fülre jól szól, hanem tudod azt, hogy mondjuk milyen hangnemben milyen hangzatokat játszol, és arra milyen szólamok passzolnak. A zenei kommunikáció is sokkal gyorsabb, hatékonyabb és egyértelműbb így. Nyilván egy magunkfajta metálzenekarban nem minden ilyen hatás kap teret. Persze van sok metálzene, amelyik tele van klasszikus zenei elemekkel, de mi pont nem ilyen féle metált játszunk.
Berci, te eredetileg basszusgitáros voltál az Insane-ben, és később lettél énekes. Hogyan hat egymásra ez a két dolog?
TB: Igazából az is csak előny, hogy több hangszeren is képes vagyok kifejezni magam. Az utóbbi években, ahogy egyre inkább az éneklésre koncentrálok, azzal együtt, hogy még mindig sokat játszom basszusgitáron, azzal már kevésbé foglalkozom, inkább gitározni szoktam. Az előző lemezhez több gitártémát is írtam, de most erre nem volt szükség, hiszen Zoli és Dani olyan jól elvégezték a feladatukat, hogy nekem ilyen téren nem is volt tennivalóm.
A korábbi anyagokhoz képest hol látjátok az Err helyét zeneileg?
ÉG: Amikor 2011 körül elkezdtük csinálni az előző lemezt, akkor egy keményebb, gyorsabb vonalon indultunk el. Az Err inkább egyfajta keveréke az akkori törekvéseknek, meg a régebbi dolgainknak. Egy csomó olyan megoldás is szerepel rajta, ami a zenekar tíz évvel ezelőtti hangzását idézi. Ebben az is szerepet játszhat, hogy Zoli, ahogy már szó volt erről, vagy tíz évvel fiatalabb nálunk. Ő akkoriban kezdett felnőni, amikor kijött a King Of Fools lemezünk, amit a barátaival akkoriban rongyosra hallgattak, meg ugye mi is részei voltunk az akkoriban kialakult modern metálos színtérnek. A mai napig sokszor mondogatja nekünk, hogy az a lemez, és az a korszak mennyire meghatározó volt számára, így nyilván hatással volt rá a dalok írásakor, hogy szívesen hallgatja ezeket a dolgokat, és tisztában van az Insane múltjával is.
A régi lemezekről mi a véleményed mai füllel?
ÉG: Nekem a mai napig a King Of Fools az egyik kedvencem, bár értelemszerűen kicsit más stílus, mint ami az utóbbi lemezeken hallható. Akkorra állt össze az, amit az első két anyagon is szerettünk volna, így egy fontos mérföldkő volt az Insane életében. Nagyon szeretem, ahogy szól, és amit abban az időszakban zeneileg tudtunk, azt szerintem meg is mutatja az az album. A XXI. Century Poisont, vagy ahogy magunk között emlegetjük, a „kék lemezt” is nagyon szerettem, minden esetlenségével együtt mai napig nagyon szerethető dolgok vannak rajta. Az elsőt ma már inkább demónak tartom, kicsit talán korai volt azt még lemezként kihozni.
A Our Island, Our Empire lóg ki talán leginkább az életművünkből. A tizeniksz év alatt három énekesünk volt, Oszival három lemezt csináltunk, Bálinttal egyet, Bercivel meg az utolsó kettőt. Oszi és Berci orgánuma közelebb áll egymáshoz, Bálint más karakter, ami egyébként egyáltalán nem baj, én nagyon szerettem azt az albumot is. A Concord The World amellett, hogy közelebb áll az új anyaghoz, valószínűleg a legkeményebb lemezünk is egyben, ha lehet ilyet mondani.
Ahhoz képest tehát most visszakanyarodtatok egy kicsit a korábbi önmagatokhoz?
ÉG: Eddig szinte mindenki azt mondta, amikor az új lemez szóba került, hogy most jobban előtérbe kerültek a régi dolgok, mondhatni a klasszikus Insane-vonal. Ennek lehet az is az oka, hogy ezt a lemezt már az új felállással megelőzte egy 15 éves jubileumi turné, ahová meghívtuk a régi tagokat is. Akkor sokat játszottuk a régi számokat, szóval ez is benne lehet abban, hogy kicsit visszataláltunk a régebbi dolgokhoz.
TB: Én úgy érzem, hogy ez eddigi legkiforrottabb anyagunk. Benne vannak azok az úgymond nu metalos elemek, amelyek mondjuk a kék lemezt, meg a King of Foolst jellemezték, egy-két dalban vannak rappelősebb szövegek, ezek az Insane régebbi korszakát tükrözik.
Emlékszem, annak idején titeket eleve ehhez a nu metálos vonalhoz soroltak.
ÉG: Az a vicc az egészben, hogy akkoriban nekem a Sex Pistols, a Ramones, a Nirvana, meg a Metallica és a Slayer volt a meghatározó. Már csak azért is, mert amikor elkezdtünk annak idején csörömpölni, ezeket tudtuk eljátszani. Aztán amikor Oszival megtaláltuk egymást, akkor kezdtek bejönni olyan zenék, mint a Korn, a Deftones, meg a Rage Against The Machine, ezek ugyanúgy hatottak ránk később.
Az új lemezen van olyan dolog, amivel szerintetek sikerült új területekre jutnotok?
TB: Nagyon nagy korlátokat nem léptünk át, inkább tágítottuk a saját határainkat, illetve kiforrottabbak lettek a dalok. Erre jó példa a Bright Cold Day in April. Nem azért mondom azt, mert ez a személyes kedvencem, de ez a szám tényleg igazán különleges lett: van benne dallamos ének is, de nem ilyen áriázós módon, helyet kapott elég sok rappelős rész, és dalszerkezetileg sem kifejezetten a hagyományos metódust követi. Ebben a dalban nagyon sok minden együtt van, jó a hangulata, a szerkezete, szerintem a szövege is jól sikerült, nálam most ez a kedvenc. Ehhez egy szöveges videó is készült az eMOTIV aRTS műhelyében, Gerő Péter András által.
A stúdiózás hogy zajlott?
ÉG: Szűcs Szabikánál dolgoztunk a Trashhill Stúdióban, a dobokat meg Nagy Dávidnál, a Depresszió dobosánál vettük fel, utóbbi összesen egy hetet vett igénybe. Szabinál a bőgő-, a gitár- és az énekfelvételek zajlottak. A dobolást december utolsó napján fejeztem be Dávidnál, utána elmentem dolgozni egy Ignite-turnéra, a többiek meg ezzel párhuzamosan kezdték a felvételeket Szűcs Szabikánál a Trashillben, aztán küldözgették nekem a fájlokat, hogy épp hogy állnak a dalok. Én körülbelül akkorra értem vissza, mire mindennel elkészültek.
A keverést viszont Dániában csináltátok.
ÉG: A Concord masterizálását egy olasz srác, Daniele Nelli, az Upon This Dawning énekese csinálta, akivel nagyon meg voltunk elégedve, viszont most elég aktívan turnézik, így nem tudta elvállalni. Aztán beugrott, hogy régebben turnéztunk a Scarred By Beauty zenekarral, ahol az egyik srác, Chris Kreutzfeldt vállal ilyesmiket. Mi meg szerettük volna, ha ennek a lemeznek is van külföldi vonatkozása. Nem azért mert annyira sznobok vagyunk, de jót tesz egy külső fül a keverésnél. Ezért megkérdeztük, hogy vállalná-e, szerencsére igent is mondott, így aztán Berci meg Zoli küldözgették neki ki a dalokat, és végül ő rántotta össze az egészet.
Több vendég is felbukkan a lemezen.
ÉG: A Kollektív Alternatív Zeneműhely Zoli révén került a képbe. Ez egy fiatal srácokból álló csapat, akik egyik nap bevonultak a stúdióba, és felnyomtak egy komplett gyerekkórust az egyik szám végére. Bálint is szerepel néhány háttérvokálban, és Oszit is szerettük volna berántani egy-két üvöltésre, de sajnos pont akkor betegedett le, mondhatni igazoltan hiányzott.
Minden hosszabb ideje működő zenekarnál vannak hullámvölgyek, és persze egy rakás pozitív, életre szóló élmény is. Nektek mik voltak ezek, ha egy példát lehetne mondani?
ÉG: A legnehezebb mindig a tagcserék túlélése. Borzasztó kemény volt, amikor a Concord után ketten maradtunk a Bercivel, és onnan kellett újrakezdenünk a történetet.
TB: Akkoriban volt egy mélypont, emlékszem ültünk valahol egy-egy ital mellett, és vadul morfondíroztunk, hogy na most mi legyen? Mérlegre tettünk nagyon sok dolgot, az eltelt éveket, a motivációnkat, és arra jutottunk, hogy szeretnénk ezt tovább csinálni, hiszen mindkettőnknek nehéz lett volna ezt az egészet elengedni. A tagcserék úgy gondolom, mindig visszavetik egy zenekar munkáját, de szerencsére az én motivációimat, zenélni akarásomat hosszútávon ez nem befolyásolta, hiszen valamilyen formában hatéves korom óta foglalkozom ezzel, és remélem, ez így lesz életem végéig. Erre nincs hatással semmilyen tagcsere, vagy akár zenekar működése. Szerintem az összes szituációból pozitívan jöttünk ki a helyzethez képest.
ÉG: A legjobb élményből meg rengeteg volt. Ha egyet kéne választani, akkor a néhány évvel ezelőtti 15 éves turnénkat mondanám, amikor ott volt velünk Oszi, Bálint, Norman, össze tudtunk jönni egy pár alkalomra, és lejátszottunk pár igazán jól sikerült koncertet. De annyi helyen jártunk már, hogy ezer más emléket vagy élményt is fel tudnék sorolni.
A lemezbemutatón mire számíthat a közönség?
TB: A szombati bulin a megszokottnál jóval hosszabb műsorral készülünk. Általában lényegretörő, tömör koncerteket szoktunk adni, körülbelül negyven percnyi műsorral. Most azzal együtt, hogy ezúttal is igen intenzív előadásra lehet számítani, jóval többet játszunk. Az összes ismert dal, hogy ne mondjuk, Insane-sláger elhangzik majd, a koncert második felében pedig a teljes új lemezt el fogjuk játszani. Nagyon sokat készültünk rá, úgyhogy igyekszünk egy igazán ütős bulit összehozni a lemezbemutatóra.
