Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A fenti címen hozott létre egy Facebook-csoportot két Pantera-fanatikus úriember, Dudich Ákos zenei újságíró és szakfordító, valamint jó barátja Horváth István Pityesz énekes, amelynek a célja, hogy közösségi finanszírozással grundolják össze Rex Brown (képünkön), a zenekar basszusgitárosa és Mark Eglinton, író által jegyzett Pantera-könyv (Official Truth - The Inside Story of Pantera, 101 Proof) magyar kiadását. A fordítás már elkészült, de tíz napig még lehet csatlakozni a DIY kezdeményezéshez, amennyiben azt akarod, hogy szerepeljen a neved a könyvben. Részletek itt. A könyvbemutatóra június 11-én délután kerül sor a Fogasházban, addig is, íme három exkluzív részlet a magánkiadású könyvből, amelyek kapcsán feltettünk három kérdést. A helyesen válaszolók között három könyvet sorsolunk ki.
Nagyjából ekkoriban kerültem be az általános iskola együttesébe, ami fontos lépésnek számított a zenei jövőm szempontjából, viszont rossz hatással volt a jegyeimre. Természetesen dobos akartam lenni – hiszen az a legviccesebb –, de egy másik poszton volt rám szükség.
Azzal érveltek, hogy a dobosok közé okosabb, képzettebb srácok kellenek, ami nem igazán állta meg a helyét, hiszen én a kezdő, a haladó és a felsős együtteseknek is tagja voltam, arról nem beszélve, hogy mind a város, mind az állam zenészköreiben ismerték már a nevemet. A „másik poszt” pontos mibenlétére hamar fény derült: „Nézd csak ezt a negyven kilós gyereket! Akasszunk a nyakába egy harminc kilós …, hadd szerencsétlenkedjen vele a buszon, meg cipelje fel a hegyre, a próbákra!” – gondolhatták.
Mi lehetett az a hangszer, amit rásóztak az ifjú Rexre?
- Havasi kürt
- Nagybőgő
- Tuba
A többiek – elsősorban Dime-ról és Vinnie-ről beszélek – akár ezer dollárt is képesek voltak elverni egy éjszaka, aztán csodálkoztak, hogy hova tűnt a vagyonuk. Emlékszem, egy nap váratlanul beállított Dime.
„Haver, nem esküdnék meg rá, de mintha le lennék égve!” Már a megfogalmazás is idétlen volt.
„Mintha le lennél égve? Ezt mégis hogy érted pontosan? Mi a francról beszélsz egyáltalán?” – érdeklődtem empatikusan.
„Belevágtam egy szolárium-bizniszbe és nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogyan reméltem” – fejtette ki Dime, ugyanis nyitott a barátnőjének, Rita Haney-nak (aki minden szempontból a feleségének számított, csak sose vette el) egy szolárium szalont egy arlingtoni bevásárlóközpontban, de nem ment túl jól.
„Tényleg? És amúgy mennyit költesz esténként?” – kérdeztem tőle.
„Nem tudom, talán ezer dollárt.” (Megjegyzem, ez egészen biztosan az alsó határ volt az ő esetében.)
„Legyen. Akkor lássuk csak: ha 300 ezer lepedőd van a bankban, az hány estére elegendő?” – próbáltam rávezetni a lényegre.
„Háromezer?”
Mi a helyes megoldás?
- Ez
- 666
- 300
Azt hiszem, minden ember életében van egy olyan zenekar, amely a haláláig fogja kísérni. Nekem a Pantera az!
Az első találkozásom talán '94-re tehető, amikor egy általános iskolai szünetből (talán harmadik vagy negyedik osztályos lehettem) rohantunk az emeleti terembe a folyosón és egy felsős srácon Far Beyond Driven borítós pulóverben feszített. Annyira megtetszett, hogy amint kicsengettek az utolsó óráról, rohantam a hajdúszoboszlói Juhász Máté könyvtárba és az izgatottságtól remegő hangon próbáltam elmagyarázni, milyen kazettát is szeretnék kikölcsönözni. A könyvtáros néni maximum 1 perc keresés után átnyújtotta a Pantera Far Beyond Driven lemezét. Annyira izgatott voltam, hogy egy pillanatra leblokkolt az agyam, de miután megköszöntem, rohantam haza meghallgatni.
Ha valaki megkérdezi, hogy honnan jön az a szó hogy "riff hegyek" akkor ezt a lemezt adnám a kezébe. A könyvhöz pedig jó szórakozást!
Melyik magyar metálzenész írhatta ezt az előszót a könyvhöz?
- Horváth István Pityesz
- Nagy Levente, Neck Sprain
- Makai László, Apey & The Pea
A megfejtéseket, Pantera-játék tárggyal a jatek@langologitarok.hu címre kell küldeni!
Borítóterv: Horváth Konél, fotó: Réti Zsolt
